Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-317

317. országos ülés 1903 Julius 25-én, szombaton. 55 lás alá tartoznak, az országgyűléstől semmi szin alatt, még rendkívüli esetekben sem vonattathatnak el. Az országgyülésileg megajánlott adót pedig felemelni, vagy ujabb adót kivetni, katonaállitást követelni országgyűlésen kivül nem szabad.« De az 1848: IV. t.-cz. már kötelezővé tette, hogy az országgyűlés a budget jogával foglalkozzék, a mennyiben a 6. §. ekként rendelkezik: »Az évi ülés, az utolsó évrőli számadásnak és a következő évi országgyűlésnek a minisztérium által leendő előterjesztése és azok iránti határozatnak meghozatala előtt be nem rekesztethetik, sem az országgyűlés fel nem oszlattathatik.« Ebből a törvényes dispoziczióból az kétségtelen, hogy a költségvetés megállapítása a törvényhozásnak oly kizárólagos jogává tétetett, hogy a nélkül az országgyűlés se be nem rekeszthető se fel nem oszlatható, vagyis kötelességévé tétetik, hogy mielőtt a nemzetet képviselő országgyűlés akár üléseit berekeszti, akár pedig feloszlattatik, először állapítsa meg az állami költségvetést. Ezzel akar a nemzet kifejezést adni, hogy ezen budgetjog eminens joga. Az 1867 : X. t.-cz.-ben ismét találunk a költségvetésre, illetve a pénzügyek kezelésére vonatkozólag törvényes intézkedést, nevezetesen a költségvetést ez a törvényczikk évről-évre rendeli megállapítani. Itt a nemzet képviselete a király felségjogának kedvez, és módosítja az 1848: IV. t.-cz. 6. §-át, azt rendelvén, minthogy az évi költségvetésnek országgyülésileg megállapítása mindig egy évre terjed és ujabb megállapítás nélkül adót kivetni, vagy behajtani nem szabad, — korlátozást tevén ő Felsége felségjogának gyakorlása elé — rendeli, hogy ha a király, az országgyűlést feloszlatná, ugy kell eljárni, hogy az még kellő időben, vagyis oly időben hivassák össze, hogy a múlt évi zárszámadás és a jövő évi költségvetés letárgyalható legyen. Az 1897: XX. törvényczikk 1. §-a vonatkozásban és nexusban lévén ezzel a most előadott törvényczikkel, kimondja, hogy a költségvetési év a naptári évvel megegyezik. Most már ennek egybevetéséből további bizonyításra nem szorul, hogy minden év deczember 31-én az állami költségvetés hatályát veszíti. Hatályát veszíti annak bevételi és kiadási rovata, hatályukat veszítik az adók kivetésére és kezelésére vonatkozó összes törvényeink, mert ezen törvények csak ugy bírnak joghatálylyal és végrehajthatósággal, ha azok jogereje évről-évre a költségvetési törvénynyel együtt törvényhozásilag megállapíttatik. De nemcsak az adók kezelésére vonatkozó törvények nincsenek hatályban, de nincsenek hatályban azon külön törvények sem, a melyekre való hivatkozást az állami számvitelről szóló törvény, vagyis az 1897: XX. törvényczikk 13. §-a* elrendeli. Nevezetesen az állami költségvetésben vannak oly bevételek és kiadások, a melyek az állami költségvetésen kivüli külön törvényen alapulnak. Annak bizonyítására, hogy igenis az állami költségvetés megszavazása nélkül ezen törvények joghatálya fenn nem állhat, idézem az általam említett 1897 : XX. t.-czikk ezekre vonatkozó 13. §-át, a mely a következő rendelkezést tartalmazza (olvassa): »Ha a költségvetési törvényben külön törvényeken alapuló kiadások és bevételek fordulnak elő . . .« (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljak! Halljuk!) Tessék bátran konverzálni, engem nem zavar. Rakovszky István: Domahidy! Makkai Zsigmond: Azért nyughatatlan, mert főispán akar lenni! (Derültség.) Mukits Simon (olvassa): »Ha a költségvetési törvényben külön törvényeken alapuló kiadások és bevételek fordulnak elő, ezekre nézve a költségvetési törvény illető tételeinél hivatkozásnak kell történni azon törvényekre, melyekkel ama kiadások illetőleg bevételek megállapítva lettek.« Tehát a költségvetésben foglalt azon bevételek és kiadások, a melyek ilyen külön törvényeken alapulnak, ezen külön törvényekre hivatkozásnak kell lenni a költségvetésben és joghatályt, jogerőt és végrehajthatóságot e törvények csak akkor nyernek, hogyha azok a költségvetési törvénynyel megállapittattak és a végrehajtó hatalom kezelője azok végrehajtására feljogosítva van. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez ismét bizonyítékát képezi a pénzügyek törvénytelen kezelésének minden irányban, — tehát még a t. miniszterelnök urnak sem volna szabad fizetését alkotmányjogunk értelmében felvenni — és bármiféle fizetések teljesítése az alkotmány durva megsértését képezi. De, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) Magyarország végrehajtó hatalmának 1903. évi május hó 1-től kezdve állami költségvetése, vagy ezt pótló indemnitása nincsen és így felhatalmazás és költségvetés nélkül kezeli a t. kormány a közjövedelmeket, fogadja el az azokra vonatkozó befizetéseket, teljesiti és utalványozza a kiadásokat. Pedig az előadottak szerint ehhez joga nincs, mert sem állami költségvetés, sem adótörvények, sem az 1897 : XX. t.-cz. 13, §-ában említett külön törvények hatálylyal nem birnak. És mit látunk e sarkalatos alaptörvényekkel szemben? Látjuk és tapasztaljuk, hogy a t. kormány, a végrehajtó hatalom ez idő szerinti kezelője, nemcsak elköveti az alkotmánysértést és a törvénytelenséget, de még kérkedik is azzal a képviselőház előtt a fentartott és vissza nem vont ex-lex-jeleníések alakjában. Tudjuk, hogy e jelentésekben mi foglaltatik. E jelentésekben a végrehajtó hatalom kezelője azt mondja, hogy megtette mindazon intézkedéseket, a melyek a közjövedelmek kezelésére, biztosítására, a kiadások teljesítésére és utalványozására vonatkoznak. Itt van ez a híres ex-lex-jelentés. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Mozgás