Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-317
50 317. országos ülés 1903 Julius 25-én, szombaton. a nemzet akaratának többségét, de a nemzeti valódi akarata önökben nem nyilatkozik meg. Ennek oka abban rejlik, hogy a választókerületek oly aránytalanul vannak beosztva, hogy míg vannak választókerületek 8000 szavazóval, addig vannak választókerületük 130—300 szavazóval. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ezek az apró választókerületek adják ki az önök többségét. Hivatkozom Erdélyre. Azt hiszem Erdély 52 vagy 56 képviselőt küld. Vlád Aurél: Más a ezenzus ott! (Zaj.) Nessi Pál: Nagyon alacsony a ezenzus ott! Mukits Simon: Most már, ha arányosítjuk az erdélyi kerületekben akár a czenzust, akár pedig a lakosság létszámát a magyarországi kerületekhez, akkor Erdélyre nem esnék több, mint 15 képviselő. A statisztikai adatok a legutóbb lefolyt országgyűlési képviselőválasztás eredményét akként tüntetik föl, hogy az ellenzékre — beleszámítva mind a három árnyalatot — 20.000-rel több szavazó adta le szavazatát, mint a t. túloldalra. Hát azt kérdezem, hol nyilatkozik meg a nemzeti akarat, ha nem a választók leadandó szavazatában ? A hol pedig a választókerületek ily aránytalan beosztása mutatkozik, ott kell, hogy a kormánypárt több képviselővel jelenjék meg a házban, mint az ellenzéki pártok. De, t. képviselőház, én annak a bizonyítására vállalkoztam, hogy maga a nemzeti akarat a királyi akarattal szemben csakis az u. n. obstrukeziónak, mint közjogi kényszereszköznek, alkalmazásával érvényesülhet. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk múltkori beszédében az obstrukezió fogalmának meghatározásával foglalkozik és érdemes képviselőtársunk annak fogalmát a következőkben adja meg (olvassa); »Az obstrukezió megakadályozása annak, hogy a képviselőház határozatot hozhasson, oly megakadályozása, a mely igenis kiindul abból a föltevésből, hogy a kik ezt az eljárást követik, azt hiszik, hogy az ő akaratuk a szavazásnál többségre nem jutna.« Én ezen fogalom-meghatározással szemben azt állítom, hogy az obstrukezió nem a képviselőház határozathozatalának megakadályozására szolgáló eszköz, hanem ellenkezőleg, a nemzeti akarat érvényesülésének az eszköze. Magyarországon a törvényhozói hatalom a nemzet és a király közt megoszolva van. A törvényhozói hatalom egyrészt királyi felségjog, másrészt nemzeti jog. így van megosztva 1848 óta, mert 1848 előtt, a mint méltóztatik tudni, a törvény kezdeményezési jogának súlypontja nem a koronánál, hanem a Karok és Rendek táblájánál volt. Ma megfordítva van a dolog. A törvény kezdeményezési jogának súlypontja a koronánál, és nem a nemzetnél, a képviselőháznál, illetve országgyűlésnél van. Ezen törvénykezdeményezési jog gyakorlásánál a korona intencziója a nemzet akaratával szemben a jogok összeütközését is eredményezheti. Es ekkor a nélkül, hogy a király alkotmánysértést követne el és vétóbeli felségjogát gyakorolná, közjogi lehetetlenség, hogy a nemzeti akarat érvényesüljön. Példa rá a küzdelem, a melyet a függetlenségi párt, a nemzet nyelve, zászlója, s jelvényei érdekében az 1867: XII. t.-cz. 11. §-a tárgyában folytat. Nem hiszem, hogy lenne egyetlenegy képviselő, a ki ne osztaná azt a felfogást, hogy a nemzet nyelvének, zászlójának és jelvényének helye van a magyar hadseregben. Nincs hazafi, a ki ne óhajtaná, hogy a magyar nemzet e hármas joga a hadsereg szervezetében érvényesüljön. De e nemzeti akarattal szemben áll a királyi akarat; a magyar király akarata megsemmisül az osztrák császár akaratában, mert dinasztikus érdek, hogy ugy a véderő kérdésében, mint a közgazdasági kérdésekben, elsősorban az önálló vámterület kérdésében, ne a magyar nemzeti akarat érvényesíttessék. A véderő kérdése az uralkodóház hatalmi kérdése, a magyar nemzet közgazdasági érdeke pedig az uralkodóház zsebkérdése, az uralkodóház anyagi kérdése. S épen innen van az, hogy e két kérdésben a nemzeti akarat a királyi akarattal szemben nem érvényesülhet. Nem lehet magyar képviselő, nem lehet magyar hazafi, a ki ne akarná, ne kívánná azt, hogy a nemzet nyelvének, zászlajának és jelvényének joga ne érvényesíttessék a hadsereg szervezetében, tehát a nyelv, zászló és jelvény joga nemzeti akarat. Keletkezzék bár e nemzeti akarat országgyűlési határozat alakjában, induljon ki a parlament kebeléből a törvény-kezdeményezés joga, a parlament e jogok érvényesítésére irányuló törvényjavaslatot határozattá emelheti, s e törvényjavaslathoz a törvényhozás, az országgyűlés másik háza, a főrendiház is hozzájárulhat : mégis szerencsétlen közjogi helyzetünknél fogva ez oi'szággyülési határozatból a királyi akarattal szemben törvény sohasem válik. Nincs út és mód arra, hogy a nemzet akaratát a korona intencziójával és akaratával szemben érvényesíthesse. Ha az országgyűlés határozattá emelte ezt a nemzeti akaratot, ezzel szemben két eset állhat be: vagy felterjeszti a kormány ő Felsége elé ezen országgyűlési határozatot hozzájárulás és szentesítés végett, vagy pedig a kormány megtagadja ezen országgyűlési hatázozatnak ő Felségéhez való felterjesztését. Ha az első eset áll elő, hogy t. i. a kormány az országgyűlés határozatát királyi jóváhagyás és szentesítés végett felterjeszti — mert közjogunk "alapelvei szerint erre nem köteles, s az országgyűlési határozat másként, mint a kormány által való felterjesztés utján ő Felsége elé nem juthat — ha a király akaratához továbbra is ragaszkodik, s ha ezen országgyűlési határozatot szentesítésével és hozzájárulásával törvényerőre emelni nem akarja: a nélkül, hogy alkotmánysértést követne el, s a nélkül, hogy vétóbeli felségjogát gyakorolná a