Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-317

317. országos ülés 1903 Julius 25-én, szombaton. 51 nemzeti akarattal szemben, kormányát egyszerűen elbocsátja, és ez által a király ugy az alkotmánysértést, mint vétóbeli jogának gyakorlását elkerülve, a nemzeti akarat törvénynyé válását mégis meggátolja. Vagy vegyük a második esetet, midőn a kormány megtagadja az országgyűlés határozatának a király elé való terjesztését. Akkor az 1848 : VI. t.-cz. 36. §-äban foglalt felelőség fentartásával és következményeivel a kormány itt a képviselőházban fog megbukni, de a nemzeti akaratot képviselő törvényjavaslatból — illetőleg már akkor országgyűlési határozatból — törvény nem lesz. Most már, t. képviselőház, az előadottak bizonyításaként csak arra hivatkozom, hogy egyetlen eszköz — hogy ugy fejezzem ki magam — közjogi kényszereszköz marad hátra, a melylyel a nemzeti akaratot — jelen esetben speczialiter a nemzetnek nyelvéhez, jelvényéhez és zászlójához való jogát — a nemzet a király intenczióival, a király akaratával szemközt érvényesiteni képes, és ezen akaratot érvényesiti itt a küzdelemben, a melyet most önök obstrukcziónak neveznek, a koronával szemközt a függetlenségi és 48-as párt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És midőn e nemzeti akarat érvényesítésére vállalkozik a függetlenségi és a 48-as párt, ekként szól ő Felségéhez a magyar királyhoz: »Felséges urunk és királyunk! Bármily szeretettel és alattvalói hűséggel vagyunk fenkölt személyed irányában, a pénz és véráldozat adóját nem adjuk meg neked, ha meg nem adod nekünk a nemzet jogának : nyelvéhez zászlójához és nyelvéhez való jogának érvényesítését hadsereged szervezetében.« A függetlenségi és 48-as párt szól ekként a törvényhozás másik faktorához, ő Felségéhez a koronás királyhoz, mondván: »ha megadod nekünk a vér és törvény szerinti jogunkat: a magyar nyelv, zászló és jelvény érvényesülését a nemzet hadseregében, akkor kapsz pénz- és véradót : de ha meg nem adod nekünk e jogunkat, a minek követeléséhez bennünket a nemzeti becsület köt, akkor Felséges királyunk, nem kapsz pénz- és véradót.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebből áll, mélyen t. képviselőház a függetlenségi pártnak önök által obstrukcziónak nevezett küzdelme; ez az a közjogi kényszereszköz, a mely odafent is gondolkodóba ejti az embereket, hogy ne keressenek-e módot és alkalmat e pénz- ós véráldozatok fejében a nemzet jogainak érvényesítésére. Nessi Pál: Ez a »do, ut des« elve. Mukits Simon: A függetlenségi és 48-as párt a nemzet nyelvéhez, zászlajához ós jelvényéhez való jogaiért küzd, pedig azt, a mit mi követelünk a törvényhozás másik faktorától, vagyis a nemzeti nyelv, zászló és jelvény jogát, a t. kormányelnök urnak, mint a végrehajtó hatalom kezelőjének és mint ő Felsége tanácsosának a törvényhozási faktor másikánál, a koronás királynál kellene érvényesítenie, s miután azt a végrehajtó hatalom ezidőszerinti kezelője, gróf Khuen-Héderváry Károly, nem érvényesiti, helyette obstrukczió alakjában érvényesiti a függetlenségi és 48-as párt. Mert, t. ház, elérkezett már egyszer az ideje annak, hogy Magyarországot ne Bécsből, ne osztrák érdekekből, hanem a magyar nemzet érdekében kormányozzák. (Zaj. Elnök csenget.) Én a t. kormánynak különösen a pénzügyek terén való kormányzását nem tartom legálisnak és igenis közjogi törvényekkel fogom bebizonyítani, hogy gróf Khuen-Héderváry Károly ur és társai kormányzásának törvényes alapja nincsen. Be fogom bizonyítani, hogy elfoglalt helyét bitorolja és alkotmánysértéssel gázol a törvényhozás jogkörébe, épen mintha csak Horvátországban volna. Nevezetesen, ha a t. kormányelnök ur a végrehajtó hatalom gyakorlását alkotmányosan akarta volna megkezdeni és nem azt a durva alkotmánysértést folytatni, a melyet elődje, Széll Kálmán folytatott, akkor első kötelessége lett volna elődjének ex-lexjelentését visszavonni és ő Felségének előterjesztést tenri az iránt, hogy a törvényenkivüli állapot minél előbb megszüntettessék, előterjesztést arról is, hogy az 1867. évi II. törvényczikkbe beiktatott királyi hitlevélnek és esküjének közjogi szentsége, alkotmányjogi garancziájának ereje és tekintélye ezzel a kormányzással veszélyeztetik. A t. kormányelnök ur bemutatkozásában — a ki még itt e házban vendég, mert hiszen a míg a bemutatkozás tudomásul nem vétetik, őt vendégnek tekintem, egyáltalában nem nyilatkozott, hogy tett-e ő Felségének előterjesztést, hogy Magyarország kormányzata, ma törvényenkivüli állapotban van. Bemutatkozó előadásában nem találok egyetlenegy szót sem erről, nem találok olyant, a mi csak sejtetni is engedné, hogy a t. kormányelnök ur ezen törvénytelen, alkotmányellenes állapotból mily módon akarja és óhajtja a kibontakozást. Mielőtt a miniszterelnök ur és társai helyüket elfoglalták volna, a végrehajtó hatalom kezelését átvették volna, közjogi meggyőződésem szerint első kötelessége lett volna a kormányelnök urnak, őszintén, nyiltan, leplezetlenül odaállani és megmondani ő Felségének, a magyar királynak, — mert abban a szerencsétlen közjogi helyzetben vagyunk, a mint majd bizonyítani fogom, hogy a törvényhozó hatalom másik faktora a törvényhozó hatalom e faktorának törvényhozási jogkörébe begázol — megmondani ő Felségének nyiltan és leplezetlenül, hogy a végrehajtó hatalom kezelésében ilyen alkotmánysértő állapotba jutott Magyarország, és előterjeszteni ő Felségének, hogy az 1867. II. t.czikkbe beigtatott hitlevél és kir. eskü szentsége veszélyeztetve van, illuzóriussá van téve, és mielőtt programmjának többi részét megállapi7*