Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-317

317. országos ülés 1903 Megemlékezik a t. miniszterelnök ur a közigazgatási tisztviselőkről is. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Ez nem társalgó! Mukits Simon: Azonban a közigazgatási reformra vonatkozó elveket nem találjuk meg előadásában. Pedig ez egyrészt az állampolgárok közszabadsági jogainak biztosítására, másrészt a közigazgatási tisztviselők függetlenségének biztosítására feltétlenül szükséges. Mindezen a nemzetre nézve igen nagy fontosságú kérdésekre a miniszterelnök ur nem szólt semmit bemutatkozó nyilatkozatában, mintha ezek a nemzetet nem érdeklő kérdések volnának. Én reám a miniszterelnök ur bemutatkozása azt az impressziót tette, hogy nem a végrehajtó hatalom kezelője szól a nemzeti szuverenitáshoz, hanem a nemzet szokásait és szükségleteit nem ismerő, a nemzet érzelmeivel magát nem azonosító horvát bán nyilatkozik meg előttünk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az igaz, hogy Horvátország bánja Magyarország miniszterelnöke lehet, ez nem képez közjogi akadályt, de az is igaz, hogy sarkalatos alaptörvényeinkben ő Felségének kötelességévé van téve Magyarország ügyeit magyarokkal láttatni el. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És ezt én nem ugy és akkép értelmezem, hogy annak az államférfiunak, a ki ő Felsége megbízásából a miniszterelnöki széket elfoglalja, magyar hangzású neve legyen, vagy esetleg Győr megyében fekvő birtok tulajdonosa legyen, hanem magyar érzésű, magyar gondolkozású, a magyar nemzet életszükségleteit ismerő, azokkal magát azonosító államférfiú legyen. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur . . . Nessi Pál: A horvát bán! Mukits Simon: . . . hogy ugy fejezzem ki magamat a miniszterelnöki széket házalás után foglalta el (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és azt az eljárást, hogy az ellenzék vezetőembereivel megelőzőleg, mielőtt megbízatását a koronától kapta volna, vagy csak kijelölve lett volna Magyarország miniszterelnökének, paktált a miniszterelnöki szék érdekében, alkotmányellenesnek tartom és ha tisztán rideg jogi álláspontból nem is állithatom azt, hogy Magyarország miniszterelnöke a magyar nemzettel szemben idegen érzésű, idegen gondolkozású, t. kormányelnök ur, nem lehet; de azt a politikai ildomosságot a koronától a magyar nemzet elvárhatta volna, hogy a magyar politikai közéletben szereplő, a parlament többségéből vett, a magyar nemzet szükségleteit érző és tudó államférfiú ültettessék a miniszterelnöki székbe és bizassék meg a végrehajtó hatalom kezelésével. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én a t. kormányelnök ur ajánlkozását és házalását olyannak tartom, hogy az ellenzék vezérférfiainak teljesen negligálni kellett volna őt és minden alkotmányos eszközzel odatörekedni, hogy a t. miniszterelnök ur kormányalakítása, mikor az ő polijulius 25-én, szombaton. 45 tikai múltja tele van a közszabadsági jogok eltiprásával, tele van jogfosztással, tele közigazgatási atroczitásokkal, tele van a közigazgatási és választási visszaéléseknek minden elgondolható erőszakosságával, cselszövényeivel és alattomosságával, megakadályoztassák. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) én egyáltalában nem hittem a függetlenségi és 48-as párt vezérlő egyéneitől, hogy a nemzeti jogok követelései iránti törekvéseinek, a nemzeti nyelv, a nemzeti zászló és nemzeti jelvényeknek a magyar hadsereg szervezetében való érvényesítésének úttörőjét és védőjét a bánban találja fel. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én tehát, t, ház, a t. kormányelnök urnak a kormány megalakítását megelőző tárgyalásairól és a függetlenségi és 48-as pártnak egyhangú határozatáról, a melyet a t. miniszterelnök ur kérkedve emiitett íe\

r e képviselőházban, nem akarok szólni. Miért? Én a saját személyemre nézve levontam a konzekvencziát, mikor a párt kötelékéből kiléptem, mert mint Mezőssy Béla t. képviselőtársam igen helyesen megjegyezte, becsapott ellenzéknek tagja lenni nem akarok. De nem tudom lelkiismeretemmel megegyeztetni ; nem tudok belenyugodni abba a gondolatba, hogy a nemzeti jogok, a nemzeti nyelv, a nemzeti zászló és nemzeti jelvény iránti harczról egy perezre is lemondjak és fegyverszünetet kössek gróf Héderváry Károly miniszterelnöksége kedvéért. Nem tudok belenyugodni egy perezre sem abba, hogy a nemzeti jogokért való küzdelemnek csak az legyen az eredménye, hogy Széll Kálmán volt miniszterelnök helye a jogfosztásairól nevezetes horvát bánnal töltessék be. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert ha tekintjük közállapotainkat, nem is szólva a kormánynak közjogi hitvallásáról, a kormánynak az 1867 : XII. törvényezikk alapján való alakulásáról, a kormányelnök úrban az alkotmányosság iránti érzés annyira sem nyilatkozott meg, hogy legalább elődjének ex-lex-jelentését visszavonta és arra iparkodott volna, hogy ezen alkotmányellenes, törvónyenkivüli állapot megszüntettessék, vagyis minden ugy van, a mint Széll Kálmán alatt volt, csak Széll Kálmán helyett gróf Khuen-Héderváry Károly és Cseh Ervin horvát miniszter ur helyett Tomasics horvát képviselő, a ki azt hirdette a képviselőházban, hogy csak 20 millió magyarnak van joga a nemzeti nyelvhez — a miniszterek. Már pedig minden nemzet hű fia nem a számhoz köti a nemzeti nyelvhez való elidegeníthetetlen jogát, hanem a nemzet fennállásához. A miniszterelnök ur még az ujonczlétszám felemelésére vonatkozó törvényjavaslatokat sem vonta vissza, mert a mint bemutatkozó nyilatkozatában erre vonatkozólag szól, kijelenti, hogy legczélszerübbnek mutatkozik, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása egyelőre felfüggesztéssók és mindaddig ne folytattassék, mig az uj véderőszervezetről szóló törvény a ház aszta-