Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-317

46 317. országos ülés 1903 Julius 25-én, szombaton. Iára letétetik. Tehát még a javaslatot sem vonta vissza, a mit a ház mélyen t. elnökének azon nyilatkozata igazol, hogy neki erről tudomása nincs. Azt mondja továbbá a t. miniszterelnök ur bemutatkozó előadásában, hogy politikájának alapja és sarkpontja az 1867 : XII. t.-cz. En ezúttal időkímélés szempontjából nem fogok az 1867 : XII. t.-cz. taglalatába bocsátkozni. Nem fogom kifejteni ezen törvényben lefektetett államjogi közösségnek Magyarországra nézve káros és hátrányos következményeit, csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy épen ezen államjogi közösségben találom az okát annak, hogy Magyarország sem kifelé a külállamokkal szemben, sem pedig Ausztriával szemben az állami önállóság attribútumával nem jelentkezik, Ausztriával szemben, mint azt Beőthy Ákos érdemes képviselőtársunk »Magyarország állami fejlődésének története« czimü nagy munkájában találóan irja, Magyarország Ausztriával szemben jognélküli majorság. Állami önállóságot én a haderő önállósága, a pénzügy önállósága, a közgazdaság önállósága és a külügyi képviselet önállósága nélkül el nem képzelhetek. Épen ez az a közjogi ok, a melynél fogva én a kormányelnök ur bemutatkozását tudomásul nem vehetem és a kormányelnök ur előadásából kifolyólag is vele szemben bizalommal nem viseltethetem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De ha a t. kormány politikájának alapjául az 1867 : XII. törvényczikket magyar őszinteséggel, magyar hazafisággal, magyar nemzeti érzéssel és gondolkozással állította fel, akkor programmjának posztulátumát ezen törvényczikknek magyar nemzeti szellemben és irányban való végrehajtása kellene, hogy képezze, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) nem pedig csak frázisként dobni oda, hogy az 1867 : XII. t.-cz. képezi politikájának alapját. Hogy a magyar nemzetnek az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ának nemzeti szellemben való értelmezéséhez joga van, e tekintetben hivatkozom a t. többség örökhagyójának, Deák Ferencznek ezen törvény magyarázatára mondott szavaira. Deák Ferencz ugyanis az 1867 : XII. t.-czikket következőleg értelmezte (olvassa): »Nincs dialektika, mely bárkivel elhitetné, hogy a törvény szavainak más értelme legyen, mint a mely beiktatva van«, vagyis az 1867 :XII. t.-cz. 11. §-ára alkalmazva Deák Ferencz ezen törvénymagyarázatát, nincs dialektika, a mely ezen törvényes dispozicziókból mást magyarázna ki, mint a magyar hadsereget. Az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-a ugyanis a következő rendelkezést foglalja magában (olvassa): »0 Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére és beiszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőknek ismertetik el.« Mi következik ebből? Kettő. Nevezetesen az következik, hogy a magyar hadseregnek és nem a közös hadseregnek — mert Magyarország legiszlácziója az 1875. évig közös hadsereg elnevezést nem ismert — mint az összes hadsereg kiegészítő részének vezérletére és belszervezetére vonatkozó felségjogát Magyarország törvényhozása ő Felségére ruházta át; másrészt pedig az, hogy ezen reáruházott felségjogával a megkoronázott király csakis alkotmányosan élhet, csakis alkotmányosan gyakorolhatja ezen felségjogát. Alkotmányosan pedig akkor gyakorolja ezen felségjogát a király, ha azzal a nemzet jogát nem sérti. A nemzeti nyelv kérdése se nem hadügy, se nem katonai ügy, ez tehát sem nem hadügyi, sem nem katonaügyi felségjog, hanem a nemzetnek elidegeníthetetlen joga, hiszen: » Nyelvében él a nemzet« és ezen elidegithetetlen jogáról maga a nemzet nem mondhat le, azzal maga a nemzet nem rendelkezhetik, azt maga a nemzet nem idegenítheti el, maga a nemzet sem ruházhatja át másra, még királyára sem, hacsak önmaga ellen öngyilkosságot nem akar elkövetni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A nemzeti nyelv érvényesítése, a nemzeti nyelv tiszteletben tartása a nemzetnek nemcsak joga, hanem kötelessége is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Minthogy azzal az intézkedéssel, ő Felségének azzal a rendelkezésével, hogy a magyar hadseregnek, mint az összes hadsereg kiegészítő részének, szolgálati és vezérleti nyelvül a német tétetett, nemzeti sérelem követtetett el a magyar nemzet ellen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ezen nemzeti sérelem reparálása nemzeti kötelesség, (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és azzal a nemzet a maga iránt tartozó kötelességet teljesiti, a midőn nyelvének a hadsereg szervezetében jogot követel. (Igaz! Ugy van! a sz&söbaloldalon.) Ezt senki kétségbe nem vonhatja, és a mikor a t. túloldal is elfogadja, mint nemzeti akaratot a nemzeti nyelv kérdését, akkor itt a képviselőházban a nemzeti akarat érvényesül, és mint később beszédem folyamán ki fogok reá terjeszkedni, hogy ezen nemzeti akarat érvényesülésének akadálya a törvényhozási faktor másik tényezője, a királyi akarat, és miután a királyi akaratnak a nemzeti akarattal szemben való érvényesítése a nélkül, hogy ő Felsége a király törvénytelenséget kövessen el, akár pedig vétóbeli felségjogával éljen, ki nem vihető, ennek érvényesítésére közjogunk szerint más nincsen, mint obstrukczió. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kutatnom kell ennélfogva, hogy mi is lehet az oka annak, hogy a hadsereg szolgálati nyelve a német, midőn alkotmányunk értelmében ő Felségének, a magyar királynak sincs joga a hadsereg nyelvévé, a németet tenni ? Makkai Zsigmond: Ő Felsége is Tomasicstanácsát járja! MukitS Simon: Ő Felségéről alkotmánysértést és hitszegést nem tételezek fel és azért