Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-316

316.. országos ülés 1903 július 24-én, pénteken. 35 állítással állt elő, és a következőket mondotta (olvassa): »Á magyar birodalom keretén belül jönnek és mennek a pénzek és ezen zavargásoknak az okozói. Ki is fog sülni, mert az is mindenesetre ki fog sülni, hogy semminemű idegen, vagy bécsi, vagy katonai kéz nincs benne.« Tehát a magyar birodalom keretén belül jönnek és mennek a pénzek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Akkor, t. ház, lehetett ezt egyszerűen egy fantáziával dolgozó privát ember véleményének tartani, de ma, midőn Tomasics képviselő ur a kabinet tagja, Magyarország becsülete követeli azt, hogy most már, mint a kabinet tagja, feleljen arra, hogy honnan jöttek a magyar birodalom keretén belül a pénzek? Kik szervezték Magyarország területén belül ezeket a zavargásokat? Mondja meg ezt, vagy pedig vallja be, hogy egyszerűen légbőlkapott dolgokkal állott elő. Egyik a kettő közül; vagy megmondja nekünk, mint most már a magyar kormány tagja, Magyarország becsülete érdekében, hogy kik voltak azok, a kik Magyarország keretén belül pénzeket küldtek a horvát zavargások szervezésére, vagy pedig vallja be, hogy a levegőbe beszél. Ha pedig ezt bevallja, akkor azt hiszem, hogy ezen tárgy komolyságánál fogva komoly férfiak körében a kabinetnek nem lehet méltó tagja. (Egy hang a szélsőbal-oldalon: Tisztázni leéli est a dolgot!) Olay Lajos: Szégyen, hogy idehozta miniszternek Tomasicsot! Ilyen embert miniszternek idehozni! Molnár Jenő : Ez a legnagyobb vétke! (Folytonos nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, méltóztassanak a szónokot meghallgatni. Vázsonyi Vilmos: A mint már mondottam, én Tomasics t. horvát miniszter ur személyét nem támadom, sőt tudom azt, hogy egyike a legkiválóbban képzett férfiaknak, de igenis támadom őt, mint a magyar ^kabinet tagját. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És ha a magyar kabinetnek a magyar-horvát ügyekben az a politikája, (Halljuk! Halljuk!) a melyet Tomasics képviselő ur fejtett ki, hogy a magyar-horvát kiegyezés nincs végrehajtva becsületesen, ha az a politikája, hogy a magyar-horvát ügyek terén további lecsuszamlásnak kell bekövetkezni, ha az a politikája, hogy a m. kir. államvasutak igazgatási és ügykezelési nyelve Horvátországban kell, hogy a horvát legyen: akkor én ezt a kabinetet a mig Tomasics képviselő ur benne ül, nem tarthatom más kabinetnek, mint nemzetiségi kabinetnek, az első nemzetiségi kabinetnek, mert nemzetiségi programmot vall. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Olay Lajos: Ugyanezzel a joggal Vlád Aurélt is bevehettek volna! Hiszen egyformák! Vlád Aurél és Tomasics között nincs különbség ! (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Vázsonyi Vilmos: Azt mondottam, t. ház;, hogyha a megalakult kabinettel szemben a küzdelmet nem folytatjuk, nemcsak a jelenlegi obstrukezió marad eredménytelen, hanem elveszítjük még a b. Bánffy Dezső ellen vivott első obstrukeziónak összes eredményeit is. A t. miniszterelnök urnak összes programmja a halasztás. Őszre határidőüzletet kinál nekünk, de fedezet nélkül. (Derültség a szélsöbaloldalon. Egy hang balfelöl: Ott van fedezetnek Tomasics!) Mindent őszre igér, de nem mondja meg azt, hogy ígéretének mi a tartalma. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam ékes és nagy beszédében a kormányelnök urnak ezen halasztási kérelmét ugy tüntette fel, hogy ezt a halasztást a koronának kell megadni. Hát, t. ház, a koronának megadjuk ezt a halasztást, de a t. miniszterelnök urnak és a szabadelvű pártnak nem, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert a t. miniszterelnök ur és a szabadelvű párt tartozik ma, holnap és mindenkor tudni azt, hogy mi a nézete és hogy mit akar. A korona meggondolhatja magát, és ha a korona nem fogja azt akarni, a mit a miniszterelnök ur akar, ennek egyszerű következménye az lesz, hogy a miniszterelnök ur el fogja hagyni helyét. Egyáltalában nem tartom alkotmányosnak azt, hogy a koronának adandó gondolkodási időről beszéljünk, mert a minisztérium arra való ugyan, hogy alkotmányosan fedezze a korona akaratát, de ez nem jelenti azt, hogy a minisztériumnak önálló akarata ne volna és hogy a minisztérium mindig csak azt akarná, a mit a korona akar. Hiszen szabad talán ellentétnek lenni nemcsak a kormány és a kisebbség, hanem néha a kormány és a korona között is, a mikor módjában áll a koronának a maga akaratának alkotmányos fedezésével más férfiakat bizni meg. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Ez az elhalasztási kérelem előttünk nagyon gyanús színben tűnik fel, mert ez a halasztási kérelem kapcsolatos azzal, hogy mi rakjuk le összes fegyvereinket, hogy mi adjunk ki minden eszközt a- mi kezünkből és azután őszszel kezdjük el a küzdelmet sokkal súlyosabb helyzetben, súlyosabb helyzetben ránk nézve és súlyosabb helyzetben a nemzetre nézve. Általában, t. ház, igen gyanúsnak tartom azt, ha az u. n. legyőzött ellenfél folyton óriási apparátussal azt bizonyítja, hogy én győztem. Azon csodálatos jelenséggel állunk szemben, hogy a szabadelvű pártnak kiváló elméi sorban fel állanak és azt bizonyítgatják, hogy az ellenzék szörnyű módon győzött. Ok azonban a győzelmet ugy kívánják megosztani, hogy az ellenzéké legyen a győzelem, a miniszterelnök uré pedig minden eredmény. Az ellenzéké a győzelem, a diadal-érmet mindenki az ellenzéken feltűzheti a mellére, de az eredmény a kormányé, a mely elszedi fegyvereinket, elszedi zászlónkat, s beszolgáltatja azokat a bécsi hadi kincstárba. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt bizonyítgatták a szabadelvű pártnak 5*