Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-316

36 316. országos ülés 1903 Julius 2í-én, pénteken. ezen szirénhangon éneklő tagjai, a kik a mi diadalinunkat akarták mivelünk elhitetni, hogy mily óriási diadal rejlik abban, hogy a korona bizalmi férfia utján szóba állott az ellenzékkel. Hát, t. ház, a korona és a dinasztia már gyakran állott szóba obstrukczióval. Fegyveres obstrukczióval is szóba állt. 1711-ben a fegyveres kurucz obstrukczióval állott szóba. De ezeknek a szóbaállásoknak az árát mindig azok fizették meg, kik bár jóhiszeműen, bár a legkétségtelenebb hazafias szándékkal, de szóba állottak olyképpen, hogy lerakták fegyvereiket. T. ház ! Hogy a dinasztia fegyveres vagy fegyvertelen obstrukczióval szóba áll, az nem oly hallatlan dolog, sőt többet mondok, épen a Habsburg-háznak mindig speczialitása volt a szeliditett forradalmárok tenyésztése. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Bach barrikádhős és demokrata volt, s azután az abszolutizmusnak mindenre kész kormány férfia lett. Lueger büszkén dörögte oda a császárnak, midőn nem erősitette meg a polgármesteri székben: nem bánom, ha nem tetszem a császárnak; tetszem az Istennek és a népnek, s ez nekem elég. És Lueger megszelídült. Stojalovszky páter, a ki száműzetve egykor itt járt közöttünk, is átment azután, a megszeliditett forradalmárok stádiumán. Általában a szeliditett forradalmárok egész sokaságával dolgozott már a Habsburg-ház. Ez különben régi hagyományokon épül, mert Svájczban, de meg egész Európában is a középkorban a szuverenitásnak egyik jele volt az, hogy a szuverén hűbérúr az udvarán ketreczben fenevadakat tartott. Svájezban, a honnan a mi dinasztiánk származik, a berni Zwingerben ma is láthatók a medvék, mint a város szuverenitásának a jelei. De különben is ily régi uralkodócsalád tudhatja azt, a mi tudományos tajjasztalatokon alapul, hogy a kiégett tűzhányók oldalán terem a legjobb bor a nagyurak asztalára. (Elénk derültség.) Összes bortermő kúphegyeink a ^Balaton mentén mind kiégett tűzhányók. (Élénk derültség a szélsöbaloldalon.) T. ház ! Nemcsak a többségi elmélet merült fel újra, hanem kérdés is, a melyet már elintézettnek kellett tartanunk, hogy jogosult-e vagy nem az obstrukczió? Azt hiszem, erről már kár volna több szót szaporitani, mert hisz a lefolyt első kiadású obstrukczió alatt ezt a kérdést pro és kontra többször tüzetesen megvitattuk. Csak azért kell szólanom erről, mert mielőtt még kialakult volna az ellenzéken a helyzet, mikor még ugy látszott, hogy kevesebben lesznek az ellenzéken azok, a kik taktikailag azt tartják helyesnek, hogy a harcz most folytat tassék, Hodossy Imre t. képviselő ur felállított egy csodálatos tant, a mely szerint obstruálni talán szabad a kisebbség többségének, de a kisebbség kisebbségének nem lehet. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Ez az u. n. törpe minoritás elmélete, a melynek udvariasan kimondott kötelessége az, hogy némuljon el. (Halljuk! Halljuk!) Ez igazán már a többségi elmélet valóságos paroxizmusa, mert a többségi elméletben annyira megy, hogy a többségi elméletet már a kisebbségre is alkalmazza, és azt mondja, hogy a kisebbség bizonyos ultima ratiója is csak akkor jogosult, ha a kisebbségben többségben vannak az ultima ratio hivei. Ez a többségi elvnek a legcsodálatosabb túlhajtása és a legjobb bizonyítéka annak, hogy mily rombolást vitt véghez az elmékben a többségi elvnek rideg proklamálása. Nem akarok vitába eredni a t. képviselő úrral a tekintetben, hogy mikor jogosult, s mikor nem jogosult az obstrukczió. Azt hiszem, ez merőben fölösleges volna, mert hisz az az állítása, hogy a Bánffy-féle obstrukczió jogosultságát abban találta, hogy Bánffy választásai erőszakosak voltak, semmi alappal nem bir. Hogy e választások erőszakosak és korruptak voltak, az igaz; ezt én is elismerem, mert hisz magam is megbuktam azon választás alkalmával. De ez nem lehet annak az obstrukcziónak létalapja, hisz a t. nemzeti párt, mely akkor obstruált, két és fél esztendeig gondolkozott azon, hogy vájjon a Bánffy-féle választások erőszakosak voltak-e vagy nem. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha a Bánffy-féle választások szolgáltak alapul az obstrukczióra, akkor annak az obstrukcziónak nyomban a választás után meg kellett volna indulnia, a mint mi azt, azon választásnál bukott jelöltek, mindannyian szívszorongva vártuk is. Azt vártuk, hogy a kik az erőszakos választásokat panaszolják, nem csinálnak előbb Treuga Dei-t, és azután fedezik fel utólagos két és fél esztendő után, hogy miféle hibák voltak a házasság megkötésénél. Én azt tartom, (Halljuk! Halljuk!) hogy jó lesz, ha ahhoz a csalhatatlan definiczióhoz, hogy az a szabadelvű, a ki a szabadelvű párthoz tartozik, hozzácsatolunk még egy definicziót, a jogosult és jogosulatlan obstrukczióról. (Halljuk! Halljuk!) Ez egy egyszerű definiczió, ajánlom Hodossy Imre t. képviselő urnak figyelmébe: jogosult minden obstrukczió, melyben résztveszünk, jogosulatlan minden obstrukczió, mely ellenünk fordul. (Elénk helyeslés a hal- és a szélsöbaloldalon.) Lehet-e az obsrukczió jogosulatlanságáról beszélni itt köztünk ugy, mint beszélnek Ausztriában? Ausztriában minden obstrukczió egy partikuláris, egy elszakadásra törő érdeket képvisel, a csehek, vagy a németek obstrukcziója egyaránt. A mi obstrukcziónk, vagy a mi rezisztencziánk miféle partikuláris érdeket képvisel? Képvisel-e nemzetiségi érdeket? Képvisel-e osztályérdeket? Nem azt az érdeket képviseli-e, hogy a nemzetnek egyszerű igazságai, a melyeknek érvényesülését a józan ész diktálja, mielőbb megvalósitassanak és diadalra jussanak? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur is elmondotta a programmjában, hogy a magyar kereskedőnek, iparosnak, földmivesnek kenyérre van szüksége, és a túlsó