Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-333

368 333. országos ülés 1903 november 11-én, szerdán. részét, és ezzel a legveszedelmesebb forrásává válik a faji és a nemzeti degenerácziónflk, holott a hús- és boritaladó esetleges mérséklésével és azoknak a városok javára való átengedésével a t. miniszterelnök ur a bortermelést is lényegesen emelni fogja és korlátozni fogja a pálinkaivással bekövetkezett erkölcstelenséget, s használni fog a nemzetnek és a községeknek egyaránt. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi lenne az oka és az akadálya annak, hogy ilyen nyilvánvaló kérdésben a t. miniszterelnök ur nem akar, vagy nem mer határozott álláspontot elfoglalni? Hiszen a nyíltság jellemző vonása a t. miniszterelnök urnak; ne zárkózzék el tehát ilyen formulákkal a községek jogosult érdekei elől; mondja meg nyíltan, őszintén, — és ezt becsülni fogom benne, — hogy segíteni akar a községeken és városokon; másként pedig nem segíthetvén, ezt a jövedelmi forrást az állami terhek fejében a községeknek felajánlja. Már most, t. képviselőház, elérkeztem beszédem befejező részéhez, (Halljuk ! Halljuk!) elérkeztem ahhoz a ponthoz, a mely, ismétlem, egyénileg az én elhatározásomra, azt hiszem, döntö befolyással bir. Én elmondtam beszédem elején, hogy mi volt álláspontom a gróf Apponyi Albert és társai által is elfogadott szabadelvű párti programm után. Nem titkolom, hogy óriásilag tisztelője voltam, vagyok és maradok gr. Apponyi Albert t. képviselőtársamnak, de mentül inkább tiszteltem és tisztelem, annál nagyobb súlyt tellett fektetnem az ő egyéni elhatározására, a mely pedig szólott akként, (Halljuk! Halljuk!) hogy ő a nemzeti jogok további megvédése tekintetében megegyezik a szabadelvű párttal és támogatja azt a szabadelvű párti miniszterelnököt is, a ki programmjába felvette azt, hogy a nyelv felett való rendelkezés joga a Felségnek korona-joga. (Egy hang a baloldalon: Nem azt mondta !) Azt mondtam, hogy támogatja azt is; nem mondtam, hogy elfogadja a programmot, hanem azt mondtam, hogy támogatja továbbra is bizonyos fentartásokkal, de támogatja. Csak ennyit mondtam, s azt hiszem, ebben nem tévedtem. Ez reám egyénileg rendkívül súlyos befolyással bírt. Azt hiszem, hogy a nemzetnek nagy rétegei előtt is így állott a kérdés. Taktikai kérdésekben ugyanis a helyzetekhez szoktam és fogom is mérni elhatározásomat. Mert ime itt van előttünk most a konkrét eset. Egészen más lenne az én álláspontom a miniszterelnök úrral szemben a taktikai kérdésben, — soha az elvi kérdésekben való elalkuvások mezejére nem lépve — ha a t. miniszterelnök ur a nemzeti nyelvnek nagy területén, az iskolákkal, a nemzetiségekkel szemben, vagy p. o. a közgazdasági önállóság területén levő nagy kérdésekkel szemben pozitív és konkrét oly nyilatkozatokat tenne vagy tehetne, a melyek, az én meggyőződésem szerint, az országnak jövendőjét évtizedekre, esetleg századokra is előbbre vinnék. Ez az eset itt fenn nem forog. Ellenben fenforog az a nagy kérdés, hogy a miniszterelnök urnak, gondolom, tegnapelőtt elmondott beszéde folytán az a jogosult gyanú merült fel, hogy a t. miniszterelnök ur a czimerés jelvénykérdésben azt az álláspontot foglalja el, mintha ő a közös czimernek vagy a jelvénynek behozatalát tartaná programmfeladatának, Pap Zoltán: Kiis mondta! , Polónyi Géza : Én először is helyre akarom állítani hűen a tényállást, hogy azután abból magamra nézve a konzekvencziákat a tényeknek megfelelően levonhassam. Ennek a kérdésnek anticzedenczíája az, hogy a szabadelvű pártnak kilenczes bizottsága a jelvény-kérdésre vonatkozólag és kizárólag csak a jelvénykérdésre vonatkozólag és még kizárólagosabban csak a közös hadseregben használt jelvényekre vonatkozólag foglalkozott a programmal, a melynek első pontja igy szól (olvassa): >A közös hadsereg jelvényei, a melyek ma alkalmazásban vannak, nem felelnek meg az ország közjogi állásának, ezért a jelvények kérdése közjogunknak megfelelően rendezendő.« A t. miniszterelnök ur ezen programmponton semmit sem változtatott. Ez a programm tehát tartalmaz pozitívumot és a harczczal szemben negatívumot, mert az egész szabadelvű párt, tehát a gróf Apponyi Albert t. képviselő ur vezetése alatt állott nemzeti párt is, elejtette az egész czimerkérdést és elejtette a diplomácziai testületeknél használt jelvényeknek kérdését is, minélfogva kizárólag a szerinte közös hadsereg jelvényeivel foglalkozik, nem foglalkozik tehát ezen programmpont sem a honvédségnek, sem a népfelkelésnek jelvényeivel, a melyek közül az utóbbira nézve a népfelkelésre vonatkozó törvény 7. §-a a nemzetiszínű karszalagot állapítja meg jelvény gyanánt. A tényállásnak kiindulási pontul veendő alapja tehát az, hogy a szabadelvű párt által megállapított programm, a melyhez a t. miniszterelnök ur is hozzájárult, annak elvi megállapítását tartalmazza, hogy a közös hadseregben használt eddigi jelvények nem felelnek meg közjogi viszonyunknak és hogy azok a két állam közötti közjogi viszonynak megfelelőleg lesznek átalakitandók. Mielőtt a czimer- és jelvénykérdéssel foglalkoznám és rátérnék a t. miniszterelnök ur beszédére, szükséges megemlítenem, hogy ennek a kérdésnek első pontja a közös hadseregkérdés. T. ház! Annyi vita folyt már ebben a tekintetben, hogy én csak reasszumálhatok és elengedhetem magamnak a minduntalan való definiálásokat. Közös hadsereg Magyarországon nincs. (Ugy van! a széisőbaloldalon-) Egységes hadsereg Magyarországon nincs, (Ugy van! a széisőbaloldalon.) de van Magyarországon egy magyar hadsereg, a mely az összes hadseregnek kiegé-