Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-333

366 333. országos ülés 1903 november 11-én, szerdán. Még kevésbbé kielégítő, és még kevésbbé tartalmaz felvilágosítást a t. miniszterelnök ur programra ja az u. n, katonai bűnvádi eljárás tárgyában. A katonai bűnvádi eljárásról is elmondottam már nézeteimet. Most csak röviden reasszumáiom. Az igazságszolgáltatás talán még kevésbbé közös ügy, mint a nevelésügy. De nálunk ezzel szemben, — a mint azt már egyszer el is mondottam, — az az állapot áll fenn, hogy a materiális büntető-jog területén még a honvédre is, a ki esküt tesz a magyar alkotmányra, a ki tehát esküt tett arra, hogy az 1878 : Y. t.-czikket is, a mely az alkotmánynak integráns része, vagyis a magyar büntető törvényt is meg fogja védelmezni, még arra a honvédre is kiterjesztenek egy, Magyarországon soha ki nem hirdetett, soha Magyarországon törvénynyel nem akczeptált materiális büntető törvényt, a mely rendelkezik annak a magyar embernek élete és halála felett. Azonkívül folytatnak vele egy középkori, sőt még azon is messze túlmenő olyan igazságszolgáltatási eljárást, a mely gúnyja ennek a korszaknak, gúnyja minden igazságszolgáltatásnak. Most ezzel szemben felmerült az, hogy reformálni akarják ezt a büntető igazságszolgáltatást, de ugyanazzal a reformmal, a melyet a nemzet évek óta sürgetett, be akarták csempészni újból a német nyelvet és meg akarták ezt a nemzetet alázni azzal, hogy még az igazságszolgáltatásnak területén is, a mi pedig nem közös ügy, kizárólag az u. n. szolgálati nyelv révén megint a német nyelvet oktrojálják rá a nemzetre. B. Kaas Ivor: Törvényben. Polónyi Géza: Igen, törvényben. Ezen a kérdésen is megakadhatunk, mert a t. miniszterelnök urnak jó lenne, talán kötelessége is volna a nemzetet tájékoztatni a felől, hogy mit ért az alatt, hogy a nyilvános tárgyalási nyelv a magyar lesz, mert itt a vitatkozásnak, a felfogásoknak százféle eltérései merülnek fel. Jelenti ez azt, hogy a nyomozat és vizsgálat, tehát az előkészítő eljárás magyar nyelven lesz folytatva? Jelenti azt, hogy a felebbezési eljárásnál és annak összes formáin keresztül a magyar hadseregbe sorozott egyénekre nézve magyar lesz az igazságszolgáltatás? Es ha nem jelenti, hát miért nem világosítják fel erről a nemzetet, t. ház ? Nincsen joguk ezen kérdések tekintetében tisztán látni? Nincsen joguk önöknek arra, hogy legalább saját meggyőződésük szerint határozhassanak a felett, hogy hajlandók-e ezt a kormányt továbbra is támogatni, vagy sem? (Igaz! TJgy van! a szélsobaloläalon.) De, t. képviselőház, más kérdések is merülnek fel. Hát az 1868-ik évi rendeletnek végrehajtása alatt mit értünk? Mert én tudok arra egy feleletet, a kihallgatások során merült fel és én azt hiszem, hogy a forrásom autentikus, de a miniszterelnök ur mindenesetre jobban lesz tájékozva a korona felfogásáról, mint én, tehát módjában áll megczáfolni, a mit én most mondok. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A mikor a Eelség előtti kihallgatások során az egyik államférfiú az 1868-iki rendeletnek végre nem hajtása miatt panaszszal járult a Eelség elé, erre ő Felsége azt mondotta, hogy hogyan beszélhetnek a magyarok arról, hogy ő ezt a rendeletet végre nem hajtotta! Tessék a kezükbe venni a hivatalos katonai közlönyt és abból meg fogják látni, hogy minden héten, minden hónapban helyeznek át tiszteket Ausztriából ide és innen oda. Nos, így érti-e a t. miniszterelnök ur az 1868-iki rendelet végrehajtását ? Mert én attól tartok, hogy a korona most is ezt érti alatta. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) És hogy ez az én aggodalmam egészen jogosult, azt megtámogathatom a következő okoskodással: Ha a koronának az lenne a határozott szándéka, hogy ő ezt az 1868-iki rendeletet tényleg és nyomban végrehajtja, talán akkor a t. miniszterelnök ur már annak a végrehajtásával jelent volna meg a házban, karácsonyi ajándékként és ez talán mégis valamennyire ékesítette volna azt a rideg és merev programmot, a melyet a nemzeti jogok területén a t. miniszterelnök úrtól hallottam. Hiszen ennek semmi sem áll az útjában. A koronának egyszerűen a hivatalos lapban közzétett manifesztumától függ, hogy a rendelet értelmében azonnal áttétessenek a más ezredekben szolgáló magyar tisztek a magyar ezredekbe. (Igaz! TJgy van! a szélsőbalóldalon.) Ez világos dolog. Hát hogy van az, hogy ennek a rendeletnek a végrehajtása 1903-ban is még csak igértetik, nemhogy végrehajtatnék? De nekem a t. miniszterelnök úrhoz egyéb kérdéseim is vannak, a melyek tekintetében bizonyos felvilágosításokat várok. Az én elhatározásomra befolyással bírhatnak a kérdéseimre adandó feleletek és én kötelességemnek tartom azokat itt nyilt ülésben megtenni. (Halljuh! Halljuk!) A t. miniszterelnök urnak már emlitettem nemzetiségi programmjával és a felekezeti oktatásra vonatkozólag u. n. szabadelvű álláspontjával most bővebben foglalkozni azért nem kívánok, mert ez egy külön beszéd keretébe tartozó dolog. Annyit már most megjegyzek, t. képviselőház, hogy ezek a nyilatkozatok, a melyek ezen a területen a t. miniszterelnök ur ajkairól elhangzottak, én rám azt a benyomást tették, hogy — a mint már beszédem elején mondám — itt a nemzetiségekkel való kaczérkodás révén, nem a vallásosságnak, hanem a felekezetiességnek akar a t. miniszterelnök ur a szolgálatába szegődni. (Igaz! TJgy van! a szélsőbalóldalon.) Mert a magyar nemzeti igazi álláspont szempontjából — és ez megint egyéni vélemény — én nem képzelhetem a nemzetiségi kérdésnek békés megoldását másként, mint az igazi, teljesen egyenlően végrehajtott magyar állami oktatás utján. (Helyeslések a szélsöbalol-