Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-333

364 333. országos ülés 1903 november 11-én, szerdán. Azt mondja a beszéd (olvassa): »Én részemről tehát a miniszterelnök ur békeajánlatából nagyon sok hasznos vívmányt elfogadok és beillesztek a mi magyar állami életünknek fejlődésébe.* Elismeri tehát, hogy a t. miniszterelnök ur bizonyos vívmányokat hoz, a melyeket beilleszt a nemzeti élet fejlődésébe. Azt mondja továbbá (olvassa): »Ha a t. képviselő ur felháborodása csak párthangulat., — ez Ballagi Géza képviselő urnak szólt. (Mozgás a jobboldalon.) — akkor értem, de hogy ha meggyőződés és azt kifogásolja, hogy gróf Tisza István programra ja nem más, mint egy átvett programm, akkor bizonyítani fogom.« Most jön a következő: Ki volt ennek a programúinak a megteremtője? Ki sürgette éveken keresztül? Gróf Apponyi Albert és nem gróf Tisza István. Akkor még önök vadásztak Apponyira a házban is, a delegáczióban is. Tudjuk tehát, hogy ennek a programúinak — Hock János szerint — atyja és teremtője gróf Apponyi Albert. Azért is mondja a következőt: Gr. Ajiponyi büszkén nézhet vissza a nemzeti harczokra, mint a katona, a kinek a harczban minden podgyászát elrabolták, de azért büszke arra, hogy győzött. Most már, kérem, foglalkozik a miniszter ur prograinmjával és az Ítélete arról a programúiról, a melyről megállapította, hogy annak megteremtője gróf Apponyi Albert, a következő: Hasztalan keresünk lángoló eszméket a programmbeszédben; nem találunk benne mást, mint a napi politika asztaláról lehulló kenyérmorzsákat, tátongó üres frázisokat, (Derültség a jobboldalon.) semmit érő potpurit. (Derültség a jobboldalon.) Uraságoktól levetett ruhagyüjtemény az egész programm. Az »egész« szóra fektetem a súlyt. Tehát semmit érő a jirogramm és a mi benne van, az is káros és veszélyes. (Derültség a jobboldalon.) T. képviselőtársaim, mondom, méltóztassék megengedni, hogy eltérjek a témától. Csak annyit akartam megjegyezni, hogy a következetesség tanait ne méltóztassék legalább velem szemben hirdetni, a ki nemzeti nyelvünk védelmében akkor is itt állottam, a mikor a t. képviselő ur még odaát ült (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán háta mögött, és a mikor dicsérte gróf Andrássy Gyula és gróf Tisza István urnak a felségjogokra vonatkozólag januárban onnan elhangzott beszédeit. Hock János: Nem igaz, szó sincs róla! Polónyi Géza: Nem dicsérte? De ott volt szolidárisán a párttal, a t. képviselő ur ott ült, a mikor gróf Andrássy Gyula azt a beszédet elmondotta, a mely szerint a Felséget illeti a nemzeti nyelv felett való rendelkezés joga. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hock János: Ezért léptem ki. Polónyi Géza: Mikor? Hock János: Bögtön utána. Polónyi Géza: Mikor ? Januárban ? (Derültség a jobboldalon.) Hock János: (Feláll.) Majd megczáfolom. Majd beszélek. Polónyi Géza: Én tisztán arról akartam beszélni, hogy én a t. képviselő urnak sem okot, sem jogot nem adtam a támadásra, de legkevésbbé neki van oka és joga következetesség szempontjából valakit czéltáblává tenni. (Igaz! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T, képviselőház! Rátérek a t. miniszterelnök ur programmpontjaira, a melyekről kötelességem is kissé bővebben nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Foglalkoznom kell elsősorban a nevelés kérdésével, mert ugylátszik, hogy ez a t. kormány megalakulásának fundamentuma és ezen épül fel a szabadelvű párt létjogosultsága. T. képviselőház! A nevelés kérdésében röviden ez az álláspontom : (Halljuk! Halljuk !) Az 1867: XII. törvényczikk nem állapit meg uj közös ügyeket, csak statuálja és taxatíve felsorolja azon közös ügyeket, a melyek a pragmatika szankczióból folynak. Bizony Ákos : Szerintük! Polónyi Géza: A szerintük pragmatika szankcziónak nevezett 1721: I„ II. és III. törvényczikkből. Az 1867 : XII. törvényczikk struktúrájában közjogi nóvum csak az, hogy a közös ügyek kezelésének fóruma tekintetében beállítja a delegácziót. Ezen senki által nem vitatható közjogi elmélet mellett a korolláriumok önként folynak, a mennyiben semmi sem közös ügy, a mit az 1867 : XII. törvénzczikk taxatíve annak ki nem jelölt. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ennek folytán nem lehet közös ügy a nevelésügy, mert azt a törvény nemcsak nem nevezi meg közös ügynek, de ha még közösnek neveznék is azt a hadsereget, a melyről szintén külön fogok megemlékezni, azok, a kik tiszti nevelésben részesülnek, nem tagjai ennek a hadseregnek, azok növendékek, gyermekek, a kik nincsenek hadköteles korban, tehát a nemzet őket mint katonákat nem kezeli, nem is kezelheti, hanem kezeli őket oktatási szempontból egy meghatározott hivatásra, t. i. a tiszti hivatásra. Énnek természetszerű folyománya az, hogy, mivel a nevelésügy nem közös ügy és a tiszti nevelésre bevett gyermekek nem tagjai a hadseregnek, hanem a középiskolai oktatásnak egy bizonyos területén állnak, ezen gyermekek és intézetek felett a középiskoláról szóló törvény értelmében tulajdonképen a közoktatásügyi miniszternek kellene rendelkezni és ezen miniszter alatt kellene azoknak államok, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) annyival inkább, mert az 1867 : XII. törvényezikknek 27. §-a egyenesen tiltó törvény is, a menuyiben minden közös minisztert eltilt attól, hogy bármely kormányzati ügybe avatkozzanak. Az tehát, hogy a közös hadügyminiszter akár az oktatás