Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-333

333. országos ülés 1903 no Ebből a felolvasott rövid nyilatkozatból azt látom, Hogy t. képviselőtársam a politikai kompromisszumokat ugy érti, hogy azt mondja: én hajlandó vagyok tőled ezt és azt elfogadni, igérem neked ennek fejében, hogy ezentiíl is ütlek, még jobban, mint eddig ütöttelek, csak arra vigyázok, hogy agyon ne üsselek. (Derültség.) Jó volna ám ilyent elérni, csakhogy mindig kettőn áll a vásár, és én nem hiszem, hogy az a másik ilyen szerepre vállalkoznék. De most már, t. képviselőtársam, én a saját személyes dolgommal akarok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Nem tudom, hogyan jutok ehhez a megtámadtatáshoz. Személyes czimen nem hiszem, hogy hozzájuthatnék, mert a következetesség tekintetében ha van e képviselőházban valaki, kinek kötelessége, hogy minden alkalmat felhasználjon a hallgatásra, ugy az t. képviselőtársam, Hock János. (Derültség a jobboldalon.) Én az ő tehetségei előtt nagy bámulattal szoktam meghajolni, nem fog ez a véleményem az ő támadásai folytán sem megváltozni felőle, de a mi a politikai következetességet illeti, azon rövid pályafutását, melyet én figyelemmel kisértem, ugy őriztem meg az emlékezetemben, hogy először a túloldalon láttam őt felbukkanni, azután láttam őt ide átjönni, azután láttam őt innen odamenni és láttam ismét onnan ide visszajönni. (Derültség a jobboldalon.) Hock János: Nem vagyok^ eladó. Mindig a meggyőződésemet követtem. Én nem vagyok olyan következetes a következetlenségekben, mint a képviselő ur. Polónyi Géza: Kérem, talán azt tetszik ezzel mondani akarni, hogy én vagyok eladó? Hock János: Nem mondtam, Polónyi Géza: Azért mondom. Nehogy félreértés legyen közöttünk, mert erre mással felelnék. Hock János: Egyszerűen agent-provocateur. Polónyi Géza: Ezenkívül személyesen okot azért sem képzelhettem t. képviselőtársam részéről, mert egész életemen át ott, a hol mód és alkalom kínálkozott, a t. képviselő úrral egyebet nem tettem, mint hol hozzám intézett kérésére, hol önszántomból támogattam, politikai és társadalmi téren, a hogy tőlem telt; annyira mentem, hogy nem volt imádságos könyv, a mit kiadott, hogy én azt meg ne vettem volna. (Élénk derültség.) Ugron Gábor: De nem imádkozott! (Derültség.) Polónyi Géza: Azonkívül, t. ház. bennünket bizonyos lelki rokonság is kellene, hogy összekössön. T. i. egy felekezeten lévén, nekem a t. képviselő urat szent atyának kellene titulálnom, ha szentségében hinnék. (Derültség johbfelöl.) De másrészt nemcsak ebben a lelkirokonságban vagyunk; mert ugy tudom, hogy irregurális testvérek is volnánk. (Elénk derültség jobb/elől.) Hock János: Én nem vagyok! Polónyi Géza: Hát nem lépett ki a képviwember 11-én, szerdán. 363 selő ur? (Folytonos derültség jobbfelöl.) Én sem vagyok; azért vagyok irregurális. (Elénk derültség.) Én is csak voltam, azért bátorkodtam magunkat irreguláris testvéreknek nevezni. (Derültség. Zaj.) De mindenekfelett nem értem a támadást azért, mert itt sem voltam a képviselőházban. Tehát még azzal sem vádolhatom magamat, hogy esetleg zavartam volna őt beszédében. Aztán mivel szolgáltam én rá erre? Nyilatkoztam én már valahol, akár a pártban, akár a házban a miniszterelnök urnak programmja felett? Van a t. képviselő urnak joga minden inczidens, minden ok nélkül az én nyilatkozatomat bármi tekintetben aposztrofálni, a mit meg nem tettem ? (Mozgás.) Vagy talán csak nekem nem szabad véleményemnek lenni ? Es nekem kell elállanom azon feszesség előtt, a melyet a t. képviselőtársam képviselni akar, hogy térdetfejet hajtsak az ő nyilatkozatai előtt ? Bocsánatot kérek, a maga helyén a hitnek őszinteségével hallgatom meg a t. képviselőtársam beszédeit ; de a képviselőházban, engedje meg, hogy bírálatot gyakoroljak felette. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És már most engedje meg, hogy a ki következetességről beszél, az legalább arra figyeljen, hogy a maga beszédében legalább önmagával legyen következetes. Nem akarok most egyebet mondani, mert a t. képviselő ur megvádolt engem; én t. i. nagy bűnt követnék el, ha ezt a támadást tovább folytatnám, és én, a ki minden harcznak embere voltam, vagyok és leszek mindig, most esetleg azoknak, a kik talán más véleményben vannak, mint én, az ütközetben a chanceait azzal is segítsem, hogy egy harczosát támadjam. Sajnálom, hogy ez előfordult, t. ház, de én nem kerestem ezt az alkalmat. Hanem, hogy kitérjek minden személyeskedés és támadás elől, arra nézve már kötelezettséget nem vállaltam. Én nem bántottam a képviselő urat egész életemen át soha. Igyekeztem vele jót tenni ott, a hol alkalmam volt arra. Vájjon mivel szolgáltam rá, hogy politikai mulatság tárgyává tegyen a képviselőház előtt, holott én soha sehol semmiféle ilyen nyilatkozatot nem tettem ? (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem szándékozom tovább foglalkozni ezzel a, dologgal; csak beszédének egy részére utalok. Én ennek folytán elolvastam ezt az o egész beszédét. Különben is elolvastam volna, mert érdekel minden, a mit Hock János képviselő ur beszél; de miután most más szemüvegen keresztül olvastam, hát megnéztem, hogy megvan-e a következetesség magában ebben a beszédben. T. képviselőház! Csak a kérdéses paszszusokat olvasom fel, a közbeszólások és közbevetett hasonlatok kihagyásával, és méltóztassék megengedni, hogy a gróf Apponyi Albert és gróf Tisza István programmját tárgyaló részt összefüggésben röviden felolvassam. (Halljuk! Halljuk!) 46*