Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-332
332. országos ülés 1903 november 10-én, kedden. 355 van kifejezve, de hogy a mi zászlónkat tegyék közössé és hogy ez által ujabb közös ügyet csempészszenek be, ezt meg nem engedjük. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloläalon.) Hangoztatta még a miniszterelnök ur a szabadelvüséget is és ez az a főpont, a melyre én röviden kiterjeszkedni akarok. Elmondhatom én is madame Rolanddal, a ki, mikor felment a vérpadra és egy sansculotte odakiáltotta neki, hogy: »Vive la république, vive la liberté«, azt mondta, hogy: »Szegény szabadság, mennyi gyalázatot követtek el a te szent neveddel.« Az a szabadelvüség, a melyre a miniszterelnök ur jelszó gyanánt hivatkozott, nem indit meg, mert az ő programmja teljesen kizárja a szabadelvüséget. (Igaz! TJgy van! a hal- és a szélsöbaloläalon.) Mert mi a liberalizmus ? Nem üres jelszó, a melyet kisajátíthatnak egyesek- Az a több szabadság elve. A liberalizmus az az álláspont, a melyet mindig és világszerte ugy értelmeztek, hogy az a jogok kiterjesztése, a szabadságnak intézményekhez való kötése. Ez az igazi liberalizmus. Nálunk azonban ennek még egy más nagy jelentősége is van. Szent volt a liberalizmus Magyarországon, mert évszázadokon keresztül, főleg a múlt évszázad első évtizedeiben ott állottak egymással szemben a czentrálista aulikus politika és a nemzeti szabadelvű politika. Ennek a politikának nagy tradicziói élnek a magyar népben, mert annak a korszaknak nemes küzdelmei e zászló alatt mentek végbe és abban a táborban ott volt nemcsak Kossuth, hanem Eötvös, Deák, ott voltak mindazok a nagy emberek, a kik a nemzeti eszmék hevétől áttüzesitve küzdöttek a magyar szabadelvüség mellett, egyúttal a nemzeti politika eszményeiért is. (Ugy van! a baloldalon.) De a miniszterelnök ur politikájában nem a jogok kiterjesztését, hanem ellenkezőleg, azoknak minden tekintetben való megszorítását látjuk. Ezért joggal mondhatta gróf Zichy János, hogy ő szabadelvűbb a miniszterelnök urnái, hogy az ő liberalizmusa tényekben jobban nyilatkozik meg, mint a miniszterelnök uré. A múlt század első éveinek nagy szabadelvű mozgalmaiban ott látjuk a küzdelmet a törvény előtti egyenlőségért, a közteherviselésért, a kiváltságok eltörléséért, a modern államépületnek kialakításáért: mindezek modern, liberális gondolatok. De mit találunk a miniszterelnök ur programmjában ? 0 ellenkezőleg a szabadsággondolatok megszorítója. A miniszterelnök ur ugyanis ideáll és a mi törvényes nemzeti ellenállásunkat, a melyet nem önérdekért, hanem a nemzeti jogok teljességéért folytatunk, (Helyeslés a szélsöbaloldalo?i.) egyszerűen megfenyegeti és fölemeli szavát, hogy ha pedig folytatjátok, meglátjátok a következéseit. Ezt vagy elszólásból mondotta a miniszterelnök ur, a mi az ő ifjú miniszterelnöki pályája alatt érthető, vagy pedig ha meggyőződésből mondta, akkor egy pillanatra belenézhettünk mi is a felszakadt heg alatt izzó tüzes szenvedélyekbe, a melyeknek végczélja az, hogy erőszakkal, minden jog eltiprásávaí, kiirtsa a nemzeti ellenállást, a mely a magyar nemzetben él és csináljon magának egy hatalmi pártpolitikát, a melyet a régi rendszer mintájára berendez és a melyben a főelv a »leben und lében lassen.« (Elénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) B. Kaas Ivor: Bécs protekcziója alatt és bécsi érdekben katonai segítséggel. Hock János: Vagy ki tartja azt mi közülünk szabadelvű politikának, a mit a miniszterelnök ur a felekezeti iskoláról és a nemzeti iskoláról mondott beszédében, a mely nyilatkozatban bárhogy kutatom, keresem, az értelmet nem tudom megfogni, mert az nagy latitüdökre, szabad magyarázatokra ad okot minden téren. Minő visszaesés ez gróf Apponyi Albertnek 1893. április 29-dikén a nagy kultúrpolitika érdekében tartott beszédében kifejtett elveivel szemben, a hol a népoktatásról beszélt, Felhívom a t. ház figyelmét, mert az összehasonlítások igen alkalmas módok a liberalizmus megmérésére, tisztább mértéket ennél nem adhatok. Azt mondotta gróf Apponyi Albert (olvassa): »Nem akarok minden terhet az állam nyakába varrni és szívesen igénybe veszek minden társadalmi tényezőt, a mely azonosítani tudja, a mely azonosítani akarja magát a nemzeti feladatokkal. Mindegyik tényezőnek azonban azt mondom: veled, ha lehet, ellened, ha kell.« De az összes iskolák felett az állami ellenőrzés erősítését sürgette és nyíltan kimondotta, hogy az állam mindenütt, a hol meggyőződik arról, hogy a puszta ellenőrzés eszközeivel nem tudja biztosítani az iskola nemzeti jellegét, ott lépjen helyébe az állam az iskolafentartónak és építsen állami iskolát. De azért Apponyi önök szerint a klerikális jezsuita, a miniszterelnök ur pedig nagy nemzeti szabadelvű. (Derültség a baloldalon.) Bátran merem ezt a kérdést is megbolygatni, mert mi katholikusok nem félünk attól, hogyha az egyházunk által fentartott iskolákban az állam a nemzeti jogokat teljes mértékben ellenőrzi. (Ugy van! balfelöl.) A mi iskoláink nem lehetnek soha a nemzetiségi izgatásnak, a mely az államczéllal ellenkezik, melegágyai és ha ezt megtalálják bármely katholikus iskolában, tessék kiirtani onnan ezt. Lukáts Gyula: A tótoknál is áll ez? (Zaj.) Hellebronth Géza: Ne tessék gyanúsítani, hanem tessék konkrét eseteket felhozni. (Nagy zaj és mozgás.) Lukáts Gyula: Itt van Kollár! Katholikus pap, de tót! Hock János: T. Lukáts képviselő ur, én azért emlitem, hogy tudomásom nincs róla, hogy katholikus iskolákban . . . Lukáts Gyula: Magyarokban nincs, hanem a tótoknál igen! (Nagy mozgás.) 45*
