Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-332

356 332. országos ülés 1903 november 10-én, kedden. Hock János: ... az állameszme ellen való izgatás történik, de . . . (Zaj a szélsöbaloläalon.) B. Kaas Ivor: Nem vagyunk páholyban! Lukáts Gyula: Hát hol, talán a konklávéban? (Zaj a baloldalon.) Hock János: . . . ha esetleg történnék, a miben lehet igazsága, mert nem tudom mindenütt ellenőrizni iskoláinkat, azért ajánlom fel, tessék az államnak oda menni és kiirtani az izgatást (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) és szilárd, erős kezekkel a felügyeleti jogot gyakorolni. Ez az én kivánságom, de nem a miniszterelnök uré, (Felkiáltások a jobboldalon: Azé is!) a ki a felekezeti és a nemzetiségi iskoláknál oly latitüdöt adott programmbeszédében, a melyet ki-ki a szerint értelmez, a mint neki tetszik. Münnich Aurél: A felügyeleti jogot fentartotta! Hock János: A felügyeleti jog már régen fenn van tartva. Hisz ez a kérdés az Apponyiféle kultur-politikai beszéd után rendezve lett, tehát már el van intézve, de ezt a felügyeleti jogot kellőképen nem gyakorolják. Gr. Tisza István miniszterelnök: Azt mondtam szóról-szóra, hogy szigorúbban kell gyakorolni, mint eddig, (ügy van! jobbfelöl.) Hock János: Megmondotta-e azt a miniszterelnök ur szintén, hogy ott, a hol ilyen izgatásoknak látja a fészkét, ki fogja azt irtani és helyébe az állami iskolák elvét állítani? Ezt nem hallottuk. Már pedig én, mint katholikus pap, azt mondom, hogy nekünk igenis a közoktatásügy terén az állammal versenytársaknak kell lennünk, de nem vetélytársaknak, Uray Imre: Ez az igaz! Hock János: Nekünk a magyar nemzeti állam gondolatát egyesíteni kell az erkölcsös, tiszta és hazafias nevelésben, (Elénk helyeslés a baloldalon.) mert, t. ház, az én vallásom bennem csak az isten tiszteletét szabályozza, de arra nem terjeszkedhetik ki, hogy az én hazafiságomat nemzetem és fajom iránt akár iskolában, akár más téren meggyengitse. Mi marad tehát meg a t. miniszterelnök ur programmjából, ha megrostáljuk? Ocsu, de nagyon kevés tiszta szem, a mely a nemzetnek reményeket adhat. Egyetlenegy hivatást, egyetlenegy czélt látok a miniszterelnök programmjában: azt a gondolatot, a mely röviden ugy fejezhető ki, hogy erős kezekkel kormányzunk és rendet csinálunk Magyarországon. Uray Imre: Ha lehet! (Élénk derültség.) Hock János: Ezt a történelmi mondást már egyszer hallottuk. Akkor történt, mikor Lengyelország utolsó nemzeti mozgalmában lelkesen szállott sikra a szabadság zászlaja alatt; 1831-ben az osztrolenkai csata után a győztes hadvezér egyenesen ment Varsónak és Paskievics ott ütötte fel szállását, nem hirdette ugyan előre a golyót és az akasztófát, de azért a nemzeti mozgalomnak minden ellenállását kiirtotta. Ki veszi rossz néven, hogy nem törődött az az idegen hadvezér egy nemzetnek fájdalmával, jogos követeléseivel, reményeivel, álmaival, mikor ő csak az ő császári urának akaratát kívánta teljesíteni és meg is irta neki: »l'ordre regne a Warsovie« — béke uralkodik Varsóban. Én nem tudom, a miniszterelnök urnak minő eszközök fognak rendelkezésére állani, hogy ezt a békét erős kezekkel megcsinálja; de én részemről hozzájárulok ahhoz, hogy ha a miniszterelnök ur alapgondolatát nem a hatalom kizárólagossága, az önczél, hanem a nemzeti eszményeknek kultusza képezi és nekünk módot nyújt ahhoz, hogy állami épületünket nemzeti eszmékkel megtölthessük, nemzeti tartalommal kiépíthessük: ez esetben elfogadom részletfizetésnek az ő békeajánlatát, bár követeljük — részemről legalább követelem — a messzebbmenő jogokat; de semmiféle törvénytelen, erőszakos kiirtásába ennek a tisztességes, becsületes magyar mozgalomnak nem megyek bele és meg fogok akadályozni minden erőmmel, minden energiámmal egy olyan politikát, a mely az erőszakot tűzi ki zászlajára és a mely a miniszterelnök ur személyében hagyományszerüleg megtestesítve van. (Elénk éljenzés és taps a hál- és a szélsöbaloläalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Minthogy az idő előrehaladt, a tanácskozást most nem folytatjuk, hanem a legközelebbi ülés napirendjére viszszük azt át. Mielőtt azonban a legközelebbi ülés napirendjére nézve javaslatomat megtenném, ki fogom hirdetni a mai ülés elején megejtett szavazás eredményét a beadott szavazatoknak a jegyző urak által eszközölt összeszámlálása alapján. (Halljuk! Halljuk!) Beérkezett összesen 125 szavazat. Megválasztattak az I-ső bírálóbizottságba Kelemen Béla és Rétyi Mibály 118 szavazattal: a II. bíráló-bizottságba Barta Ödön 118 szavazattal; a Vl-ik bíráló-bizottságba Molnár Jenő 117 szavazattal; a Vll-ik bíráló-bizottságba Justh Gyula 118 szavazattal ; az igazságügyi bízottságba Barta Ödön, Bizony Ákos, Fejér Antal 125 és Tomasics Miklós 124 szavazattal; a kérvónyi bizottságba Mukics Simon 125 szavazattal; a közigazgatási bizottságba Baross Jusztin és gróf Khuen-Héderváry Károly 118, Gulner Gyula 117 szavazattal; a közgazdasági bizottságba Molnár Ákos 125 szavazattal; a közlekedésügyi bizottságba Malatinszky György 125 szavazattal; a közoktatásügyi bizottságba Blaskovics Ferencz és Rátkay László 118 szavazattal ; a mentelmi bizottságba Mayer Károly 125, Olay Lajos 124 szavazattal; a munkásügyi bizottságba Justh Gyula és gr. Wickenburg Márk 118 szavazattal; a naplóbiráló-bizottságba Jékey Zsigmond és Rudnay Sándor 125 szavazattal; az összeférhetetlenségi bizottságba Popovics V. István 125 szavazattal; a pénzügyi bizottságba Barta Ödön 125, Hegedüs Sándor 124, Heltai Ferencz 124, Justh Gyula 125, Komjáthy Béla 125, Kossuth Ferencz 125