Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-332

332. országos ülés 1903 november 10-én, kedden. 349 tájékozva volna kellőleg álláspontunk felől, egy szabadságszerető nemzet sincsen a világon, a mely ne tartaná jogosaknak, becsületeseknek a mi követeléseinket. (TJgy van! Ugy van! a bal­oldalon.) Miért harczolunk? Faji egyéniségünk elismeréseért, nemzeti karakterünknek kidombo­ritásáért a hadseregben. Hiszen ez természetes jog, és az a nép, a mely erről lemondott, az nem élhet parlamentáris kormányformák között, az a nép a véderó't többé nem az általános véd­kötelezettség szempontjából tekinti, hanem, azt egyszerűen zsoldos hadseregnek tartja, a melyet egyes abszolút uralkodók megfizetnek és a ma­guk czéljai szerint berendeznek, vezényelnek. De addig, a miga mi hadseregünk az általános véd­kötelezettség elvén álló magyar néphadsereg, addig ezen állam nyelvének ebben a hadseregben érvé­nyesülnie kell. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsobaloldalon.) T. ház ! Én részemről tehát a miniszterelnök ur békeajánlatából nagyon sok hasznos vivmányt elfogadok és beleillesztek a mi magyar állami életünknek fejlődésébe. De bocsásson meg a t. miniszterelnök ur, két szempontból nem értek egyet. Az egyik, t. miniszterelnök ur, az, a midőn ön az obstrukcziót megtámadja és azt mondja, hogy ime, ez az obstrukczió parlamenti anarchiára vezetett, a melyből az országot minél előbb ki­szabadítani kötelességünk és itt vagyok én az az aranygyapjas Jázon, a ki meghozom az országnak ismét a békét, a rendet és nyugalmat, mert elhoztam Colchisból az aranygyapját. (Zaj a jobboldalon.) T. ház! Ezek az eredmények, a melyekre ő hivatkozik, s a melyeket ő nagyra tart, mégis, ugy-e, csak az obstrukcziónak a vívmányai ? Mégis csak diadala annak a szervezett nemzeti ellenállásnak, a mely itten kifejlődött, s a mely lépésről-lépésre szorította a kormányt, hogy eze­ket az engedményeket, a melyekről kezdetben tudni sem akartak és a melyeket Hieronymi Károly t. képviselőtársam és miniszter ur is kicsinyelt, s nem tartott érdemeseknek arra, hogy értük egy nemzeti küzdelembe menjünk, mégis végre elfogadták ós ők is programmjukba illesztették. Ezeket a konczessziókat, ezeket a nemzeti vívmányokat a nemzeti fellendülés, az u. n. obstrukczió gróf Tisza István miniszter­elnök ur daczára szerezte meg a nemzetnek. (Ugy van! Uyy van! a baloldalon.) A második ellentét pedig közöttünk az, hogy e konczessziókat mindenkinek joga lett volna ide a ház elé hozni, csak gróf Tisza Istvánnak nem, (Ugy van! Ugy van! a balol­dalon.) a ki ezen eszméknek erejében nem hitt, ezekben nem bizott, ezek ellen nyíltan küzdel­met folytatott (Ugy van! Ugy van! a balolda­lon.) és a ki, mikor a saját politikáját érvénye­síteni nem tudta, mint a barázdabillegető ráült a más tojására és kiköltött egy idegen, kakuk­tojást. (Derültség a baloldalon. Zaj a jobb­oldalon.) Ballagi Géza: Kár lesz folytatni ! Zboray Miklós: Sára! Sára! (Derültség a bcdoldalon.) Hock János: Tisztelt Ballagi képviselőtár­sam, ha az ön felháborodása . . . Ballagi Géza : Nem mondtam semmit! Csak a természetrajzi tévedést akartam érinteni! Hock János: Ha a t. képviselőtársam fel­háborodása csak párthangulat, akkor értem, de hogy ha meggyőződés és azt kifogásolja . . . Ballagi Géza: Semmit sem kifogásolok! (Derültség a baloldalon.) Hock János . . . hogy gróf Tisza István ur programmja nem más, mint egy átvett pro­gramúi, akkor már bizonyítani fogok. Ballagi Géza: A barázdabillegetőt kifogá­soltam ! (Derültség a baloldalon.) Ugron Gábor: Kár volt! Becsületes szo­cziálista madár az! B. Kaas Ivor: Ballagi elballaghat! (Zaj a baloldalon. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Hock János: Ballagi Géza t. képviselőtár­sammal szemben bizonyítani fogok, és azt hi­szem, hogy igy könnyebben meg fogjuk érteni egymást. Mondja ő meg nekem, hogy ha az a gondolat, a melyet kifejeztem, hogy tudniillik gróf Tisza Istvánuk egy más programmot köl­tött ki és hozott ide a házba, nem igaz: ki volt akkor ennek a programúinak a szerzője? Ki sürgette ezeket a vívmányokat évtizedek óta állandóan a jaarlamentben, és ki sürgette és követelte a véderőnek nemzeti reformját? (Ugy van! balfelöl.) Ki érlelte meg az ország köz­hangulatát eme reformok befogadására, ha nem Apponyi ? Hiszen ő volt itt ebben a parlament­ben éveken keresztül ennek a nemzeti állás­pontnak, a mely kevesebb, mint a szélső állás­pont, egyedüli úttörője, védelmezője; ő volt az, a ki magasratörő elméjének éles tekintetével meglátta a véderőben is a megadható nemzeti szükségleteket, és merészen lecsapott rájuk. Akkor még önök vadásztak Apponyira a ház­ban is, a delegáczióban is, . . . Ivánka Oszkár : Hát még a királynál! (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Egy hang a szélsobaloldalon: Es az elnöki székben lőtték le ! Ugy van! bal felől. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök cssnget.) B. Kaas Ivor: Az exczellencziás kartársak, a titkos tanácsosok! Hock János: Emlékszik-e még Ballagi Géza t. képviselőtársam a véderó'vitára ? (Halljuk! balfelöl.) Ki követelte akkor a magyar nemzeti nevelést a hadseregben; ki követelte a katonai büntető eljárás reformját; ki követelte a magyar jelvényeket a hadseregben, a melyek révén sike­rült önöknek akkor a kardbojtos politika gúny­nevével Apponyit éveken keresztül nevetségessé tenni ? (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélso­baloldalon.) Sajtójukban rámutattak a nemzeti párt nagy küzdelmeire, törekvéseire, a melyek egy

Next

/
Thumbnails
Contents