Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-332
332. országos ülés 1903 november ÍO-én, kedden. 347 nekem, mint minden férfibátorság, ez a dolog imponált. Vártam az eredményeket, mert kétségtelen, hogy az ilyen bátorság akkor a legszebb, hogyha egyes merész vállalkozónál az ember egész egyénisége a tét. De ebben a politikai hazárdjátékban, a melyet a miniszterelnök ur itt megkezdett és nem tudom hol fog befejezni, ha jól látom, nem is az ő egyéniségét tette koczkára, — ebben elég óvatos volt — hanem a nemzeti eszmények tőkéjéből játszott. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Épen ezért nem találom az ő eljárását hazafiasnak. Mert nézzük, hogy mit kivánt itt a nemzet és mire vállalkozott ő a nemzettel szemben? Olyan jogok megnyeréséről volt szó, a melyek évtizedek óta úgyszólván virtuális kincsét képezték a nemzeti politikának, a melyeket állandóan sürgettünk és a melyeknek koronája az a jogos követelmén.y, hogy ennek a nemzetnek mint önálló faji egységnek nyelve belemenjen minden instituczióba, tehát a hadseregbe is. (Helyeslés a széJs'óbaloldalon.) Ezzel szemben pedig a miniszterelnök ur minő áramlatra bizta az ő sajkáját, a melylyel a kormányzat biztos révpartján akart kikötni ? Talán a nemzeti eszméknek a hullámverésére? Talán a faji önérzet dagályára bizta csónakját? Ellenkező szelekkel vitorlázott. (Ugy van! balfelöl.) Mikor ez az egész ország összeforrott egy szent, nagy küzdelem közösségében, mikor az a tisztviselő el tudott hallgatni, le tudott mondani, mikor az a kereskedő, az az iparos egyszerűen anyagi érdekeinek feláldozásával várta, várta., hogy ennek a nemzetnek természetes joga szerint, az Ő anyanyelve belemenjen minden instituczióiba és a nemzeti jelleg kifejlődjék az ő véderejében is. akkor Tisza István ur ennek a nemzeti mozgalomnak, ennek az eszményektől áttüzesitett harcznak nem emelője, hanem féke, kerékkötője volt. (Taps balfelöl) Ennek a nemzeti mozgalomnak egyszerűen csendes szemlélője lévén, árlejtést kezdett rendezni eszményeinkből a hatalomért. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Biztos számítással tette meg lépéseit, mert eleget tanulhatott a múltból boldogult atyja miniszterelnöksége alatt. Megtanulta azt is, hogy ezt a nemzetet az a miniszterelnök, a ki csak uralkodni akar, nem eszményekkel, hanem többséggel szokta kormányozni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem tudom elhinni, hogy a koronának az a jóságos atyai szive, a melyre itt beszédében a t. miniszterelnök ur rámutatott, és a melyet én nagyon szívesen fogadok el valóságnak, azon kétségtelenül becses engedmények mellé meg ne adta volna még a legnagyobbat is, a melylyel betetőzné az ő konczeszszióit, ha látja, hogy egy egységes nemzeti közvélemény, egységes, hatalmas nemzeti akarat nyilvánul meg e törekvések mellett. (Elénh helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos (a jobboldal felé): Oda kellene állni önöknek is! Hock János: így azonban értem én a koronának elhatározását. Mert a közmondás szerint miért legyen valaki pápább a pápánál: az a közös uralkodó miért legyen sovinistább magyar, mint gróf Tisza István. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nemzeti szerencsétlenségnek tartom, hogy e válságos viszonyok közt a magyar nemzeti álláspontokat a koronánál olyan egyének képviselték, a kik vagy nem tudták, vagy nem akarták a koronával megértetni, hogy ha az utolsó lépést is megteszi, a magyar nép rajongó szeretetében, lojális hűségében szédületes magasságba fog emelkedni a korona nimbusza, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) Ilyen alkalmakat nem szoktak a dinasztiák maguktól elereszteni, hanem kihasználják azokat. Es az lett volna nemcsak a nemzetnek igaz fia, hanem a koronának is legtisztesebb tanácsosa, a ki a korona figyelmét erre felhívja, s megmutatja, hogy a nagyhatalmi állásnak mily hatalmas lendületet adott volna az, ha a magyar nemzet nemcsak közjogilag, hanem érzelmeiben is a dinasztiához fűződik és vele elválaszthatatlanul akar egyesülni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen e nélkül az utolsó lépés nélkül az egész ut nincs megtéve és hiába való volt munkánk és egész fáradságunk, az a sok jóindulat, a melyet kicsavartunk a koronától, elpazarlott jóindulat, a mely nem eredményezi a kölcsönös megértést, a harcz teljes befejezését, hanem annak csak elodázását, az izgalmaknak folytonosan életben tartását. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mit használ az, ha a galandférget kiveszszük a testből, de a feje beleszakad ? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugy annak a szegény betegnek megint át kell mennie az operáczió minden kínjain és szenvedésein, hogy tőle megszabaduljon. Hiszen ha valakinek a foga fáj, oktalan tanács, hogy tűrjön, szenvedjen, talán majd valahogy magától megszűnik. Mert oktalanul okoz önmagának is szenvedéseket, környezetének is fájdalmakat. Ha az a fog csakugyan megromlott, hát azt műtét alá kell vetni és ki kell húzni. (Ugy van! balról.) Ugron Gábor: Vagy plombirozni engedményekkel! (Derültség balfelöl.) Hock János: Sajnos, hogy ezt a tanácsot a koronának ott fenn nem adták, mert a korona tanácsadói ebben a válságos helyzetben oly férfiak voltak, mint pl. Khuen-Héderváry gróf, a ki a nemzeti eszmények iránt valami nagy lelkesedéssel nem viseltetett. Hiszen a mi állami életünk és nemzeti küzdelmeink között ő teljesen különálló álláspontot képviselt lenn Horvátországban, a hol nem fejlődhetett ki szivében az a bizonyos érzékenység a magyar törekvések iránt, a magyar nemzet politikájának minden vonatkozása iránt, a melyet itt mi érezünk. Tehát olyan ember, a ki igazán »médecin malgré 44*
