Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-332
346 332. országos ülés 1903 november 10-én, kedden. nelme, a mennyiben részt vettek a mi történelmünkben. Mi érvény nyel szerzett területre befogadtuk a különálló nemzetiségeket, hogy beolvaszszuk és egységessé tegyük őket velünk. Befogadtuk legnagyobbrészt a honfoglalás után. A románokat is. (Felkiáltások a baloldalon: A szászokat és szerbeket.) Hiszen az Árpádházbeli királyok utolsó idejében történt, hogy letelepültek a vlach karavánok, a kik aztán a nemzeti állam természetes tagjaivá lettek. És mig minden más nemzet erőszakkal nyomta el az idegen elemeket, hogy beolvaszsza és asszimilálja őket, addig mi megvédelmeztük őket. harczainkban érettük is küzdöttünk, kiváltságokat adtunk nekik, a magyar állatni életnek minden sorompóit megnyitottuk előttük és nem kivántunk tőlük mást, mint azt, hogy honfoglalási jogainkat, ezeréves hegemóniánkat tisztességben fentarthassuk és ők azt soha kétségbe ne vonják. íme csak ennyi volt az, a mit a magyar állam tőlük kért. Nyelvüket, vallásukat, kultúrájukat soha sem bolygattuk, soha sem érintettük és csak annyit követeltünk, hogy e hazának velünk együtt hű fiai maradjanak. És azt hiszem, ezt a közjogi egységet és ezt a magyar hegemóniát mi fentartani és ápolni fogjuk mindenkor, mert ez nem ennek a korszaknak öröksége, kincse, ez átöröklött és őseinktől ránk hagyott szent hagyomány, a melyet tisztán kell visszaadni egykor a mi gyermekeinknek és utódainknak is. Közjogi egységünk tehát a szentirásbeli szikla, a melyre ha valaki ráesik, megsérül; a kire pedig ráesik, azt agyonzúzza. (Taps balról.) T. ház! Nem akarok tovább foglalkozni e kérdéssel, csak örömömet jelentem ki, hogy Vlád Aurél fejtegetései nekem alkalmat nyújtanak arra, hogy a nemzetiségi kérdés vonatkozásai felett gondolkozva, keressem és kutassam magam is a törvényes módokat, a melyekkel közelebb juthatunk a megértéshez és a melyek a nagy nemzetiségi villongások sebéből húzzák ki a beléjük tört fulánkot. (Helyeslés a bal- és a szélsőbal-oldalon.) Az ő fejtegetéseit megérthettem, de Veszelovszky képviselő ur nézeteivel nem haladhatok együtt. Különben én ma sasokra akarok vadászni és nem pazarolom patronaimat csiripelő verebekre. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Pap Zoltán; Kétfejű sasokra! Zboray Miklós: Közös jelvényre! (Zaj.) Hock János: Kérem a t. elnök urat, hogy mivel az idő úgyis ahhoz a középponthoz ért, a melyre előbb hivatkozni méltóztatott, és mivel kissé kimerültnek érzem magamat, legyen kegyes öt percznyi szünetet adni. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet titán.) Elnök: A tanácskozást folytatjuk. Szíveskedjenek helyüket elfoglalni. Hock képviselő ur folytatja beszédét. Hock János: T. ház! Felszólalásom megszakítására az a gondolat is indított, hogy az a része beszédemnek, a mely nem aktuális kérdésekre, vagyis nem a miniszterelnök programmbeszédére terjed ki, hanem a nemzetiségi kérdésre, mintegy külön álljon. De szabadjon egyre még utalnom. A vita hevében elfeledtem arra ráutalni, hogy mig a magyar állam minden nemzetiséggel szemben a legmesszemenőbb önkormányzati jogokat nyújtja azokban, a mik az állami funkezió hatáskörén kívül esnek: addig, ha végignézünk Európa bármely államán, ezt a türelmességet, ezt a jóindulatot a nemzetiségekkel, az idegen ajkuakkal szemben ott meg nem találjuk. (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Méltóztassék a mi nemzeti álláspontunkat kifogásoló szászoknak megnézni Poroszországot, hogy folyik ott a németesítés. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az iskolákban Posenben és Lengyelországban még a hitoktatás is német nyelven tétetik kötelezővé, anyanyelvüket pedig egyszerűen kizárják az iskolából. Pedig a mi nemzetiségeink nem tették nekünk azt a szolgálatot, mint Lengyelország a németeknek, a mikor a porosz államegység megteremtésekor az ő vérét is hullatta a nagy német birodalmi eszméért, Grravelottenál, Metznél és Sedannál. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) íme tehát, hogyha a mérsékelt igényeknek okos mértékét viszik a nemzetiségek a harezba az ő hazafias és a magyar államhoz ragaszkodó teljes lelkükkel és meggyőződésükkel, eredményt érhetnek el. Különben soha, mert ennek az államnak lesz elég ereje, hogy áttiporjon, átgázoljon mindazon ellenálláson, a mely erőszakkal akarja megbolygatni az ő történelmi tradiczióit. (Elénk helyeslés a középen és a szélsöbaloldcdon.) T. ház! Ismétlem, hogy ma nem verebekre, hanem sasokra kívánok vadászni. Ugron Gábor: A kétfejű sasra! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Hock János: Igen, a kétfejű sasra is, de talán sasfiókra is. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Mert a miniszterelnök urnak kiváló képességei, egyéni talentuma, az ő magasreptü műveltsége mindenesetre jogossá teszi, hogy vele szemben is alkalmazzam ezt a hasonlatot. (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor: Az öreg karvaly volt. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hock János: T. ház! A mikor legelőször hallottam, hogy gróf Tisza István ur a mai nehéz politikai viszonyok között vállalkozik arra, hogy a mi alkotmányosságunk rohanó szekerét megállítsa és hogy annak küllőibe merész kezekkel belekapjon; akkor részemről e vállalkozását nem találtam szerencsésnek, sőt nyíltan kimondom, nem találtam hazafiasnak sem. De
