Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-332

344 332. országos ütés 1903 november 10-én, kedden. különböző nyelvfoltokat, sohasem fogunk engedni adni olyan magyarázatot, mely szerint ezek az egyes nyelvfoltok egyúttal közjogi különállóságot is képviselnének. Veszelovszky Ferencz: De ki követeli? Hock János: Legyenek bárminő gyengék az időszakonként változó kormányok és legyenek azok bármilyen opportunisták a nemzetiségekkel való viszony megállajjitásában, a magyar nemzetnek mindig lesz ereje arra, hogy kiüsse a csóvát a gyújtogatok kezéből, mielőtt azok az állampolgárok egyetértésének templomát lángbaborithatnák, (Általános helyeslés.) és azt hiszem, hogy e tekintetben nem lesz közöttünk nézeteltérés. (TJgy van! a hal- és a ssélsöbaloldalon.) Erélyesen és következetesen fogunk megakadályozni minden olyan kísérletet, a melylyel valaki a képviselői immunitás örve alatt magának az állameszme rovására herostratesi dicsőségeket akar szerezni. (Helyeslés a baloldalon.) Veszelovszky Ferencz: Hiszen ez az izgatás! (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Veszelovszky Ferencz képviselő urat ismételten kérem, hogy itt párbeszédeket ne rögtönözzön. (Helyeslés.) Hock János képviselő ur után szabadságában áll felszólalni, de itt a közbeszólásokkal nem szabad annyira visszaélnie, hogy azok folytonos párbeszédeket okozzanak, mert ezt a házszabályok értelmében e helyről tűrnöm nem szabad. (Általános élénk helyeslés.) Hock János: Hiszen a midőn mi a nemzetiségi kérdést tárgyaljuk és annak orvoslásáról beszélgetünk: mindnyájan bizonyos jóakarattal fogunk ehhez a dologhoz, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) mert érezzük, hogy ez nyilt sebe a magyar államéletnek, a melyet előbb-utóbb orvosolnunk kell. Azon a hangon, a melyen Vlád Aurél képviselő ur itt beszélt, a parlamentben megismerhetjük egymást, folytathatjuk a vitát, de a szenvedély azon paroxizmusával, a mely oktalan megnyilatkozása az emberi indulatoknak, (Elénk általános helyeslés.) egymást megérteni nem fogjuk. (TJgy van! a bal- és a jobboldalon.) Miután a nemzetiségi kérdés, ismétlem, rendezésre vár, nekem is az a meggyőződésem, hogy minél előbb oldjuk meg e kérdést, az a magyar állam életére is annál jobb lesz. Beismerem, hogy ezen a téren kormányaink évtizedek alatt sok hibát, sok mulasztást követtek el, és itt belekapcsolom az én fejtegetésemet Vlád Aurél képviselő ur némely kifogásába. (Halljuk! Halljuk !) Azon panaszok között, a melyek alkalmasak voltak a titkos és szervezett izgatások erőteljesebb nemzetiségi mozgalmak felkeltésére, vannak szerintem jogos és jogtalan panaszok. A jogos panaszok között megszívlelendő az a kifogás, hogy közigazgatási tisztviselők részéről egyes nyelvhatárokon, vagy egyes nyelvterületeken olyan visszaéléseket tapasztalnak, (Igaz! TJgy van! a szélsőbal-oldalon.) a melyek ellen az a nép küzdeni nem tud és jogot, igazságot szolgáltatni magának képtelen. (TJgy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Ez a megjegyzése találó, mert ez sok helyen csakugyan így van. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Kétségtelenül elismerem azt is, hogy ilyen sérelmi panaszokra sokkal több czimük és okuk van az idegen nyelvű állampolgároknak, a kik nyelvünket nem értik, jogi ismeretekkel nem rendelkeznek és így nehezebben tudják megtalálni sérelmeik részére a jogorvoslat módját is, mint a magyar vidékeken lakó magyar nyelvű állampolgárok. Kétségtelen, hogy egyes közigazgatási tisztviselők, főleg a közigazgatás alsó fokán, a népnek ezt a tudatlanságát, szegénységét, nyelvbeli ismerethiányát felhasználva, sokszor egyes viszszaéléseket követnek el, vagy szeszélyeiket éreztetik, a melyeket az a nép tűrni kénytelen, sőt némely helyen anyagilag is megzsarolják a népet. Mindezek lehetnek igazságok, de ez nem rendszer, ez visszaélés, ez nem a magyar állameszme, (TJgy van! jobbfelöl.) hanem azon hűtelen tisztviselő rovására történik, (TJgy van! balfelöl.) a ki az ő hivatalos ténykedését nem arra használja fel, a mire esküt tett, az igazságszolgáltatásra, a részrehajlatlan eljárásra, hanem önző czéljaira zsákmányolja ki. Ez azonban mindnyájunknak közös baja, csakhogy a sérelmet szenvedő nemzetiséginek azután nehéz megmagyarázni, hogy ne tekintsd te ebben, ne vond felelőségre a magyar államot, hanem tekintsd azt a visszaélő tisztviselőt, azt a rendszert, azt a politikai iskolát, a melyben ezek felburjánoztak. (Helyeslés balfelöl.) Sajnos, ők ezt meg nem értik, mert odamennek hozzájuk az izgatók és annak a szenvedőnek a sebeit simogatják és ráirányítják gyűlöletét a magyar állameszmére, a melynek adózik, a melynek terheit viseli s a mely tőle minden tekintetben áldozatokat követel és viszont jogaiban egyes tisztviselők visszaélései folytán megsérti, megcsorbitja őket és igy kellő elégtételt az áldozatokért nem találnak. (Igaz! TJgy van! balfelől.) De, ismétlem, az a hitem, hogy ez közös bajunk. Ilyen sérelmeknek ki vagyunk téve magyar vidékeken is, (Igaz! TJgy van! balfelöl.) és oka ennek egyszerűen a közigazgatási tisztviselőknek állandó függőségben való tartása ama hibás, szerencsétlen rendszerben, a melyben a mai közigazgatás egész organizmusa mozog és az a hiányos dotálás, az a gyenge ellátás, a mely sokszor az alsórangu tisztviselőt kényszeríti, hogy a megélhetés szempontjából bizonyos törvénytelen és elitélendő eszközökhöz is hozzányúljon. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ezért lett volna nekünk szükséges már régen nyélbe ütni azt a közigazgatási reformot, a mely Magyarországnak uj,. . . Holló Lajos: Szervezetet és alapot adjon. Hock János: . . . nemzeti politikájához illő és a nemzeti állam kiépítésére irányuló alapot és erős szervezetet ad.