Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-332

340 332. országos ülés 1903 november 10-én, kedden. nak. (Igaz! Ugy van! halfelöl.) Mi nem agitálunk sem a magyarság, sem az állam egysége ellen, hanem agitálunk a közigazgatási közegek túlkapásai ellen. (Élénk helyeslés balfelöl.) Jól tudjuk azt, hogy nekünk ebben a hazában kell élnünk, hogy nekünk ennek a hazának nagyságáért és jövőjeért kell küzdenünk és helyeseknek tartjuk a költő ama szavait, hogy: itt élnünk és halnunk kell. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Igenis, itt kell élnünk és itt kell halnunk. Azonban elvárhatjuk és joggal várhatjuk el, hogy jogaink tiszteletben tartassanak, hogy midőn szabadon merjük véleményünket nyilvánítani, minket azért ne üldözzenek. (Helyeslés balfelöl.) A t. miniszterelnök ur a nemzetiségi kérdésre vonatkozólag tett bizonyos nagyon fontos kijelentéseket, a melyeknek őszinteségében én ugyan kételkedni nem akarok, de a melyek még sem nyújtják nekem az alapot arra, hogy azok megvalósításában higyjek. Hallottunk mi már ezeknél szebb ígéreteket, de mikor azok megvalósítására került a sor, nem történt semmi. A t. miniszterelnök urnak ezen nagyfontosságú kijelentéseit bátor leszek szószerint idézni és kommentálni. (Halljuk! Halljuk!) »Ezer év óta élnek ez országban békében a magyar nemzettel együtt széles rétegei olyan idegen ajkú polgártársainknak, a kiknek saját nemzetiségük, saját nyelvük, saját etnográfiai egyéniségük van. Ezt respektálták apáink a múltban, ezt respektálni becsületbeli kötelességünk a jövőben is és én azt hiszem, egyenesen a magyar nemzet legjellemzőbb egyéni tulajdonságához maradunk hívek és egyúttal a magyar nemzet jól felfogott érdekét szolgáljuk, ha magunktartását a nemzetiségekkel szemben a jövőre is a jogtisztelet és az igaz rokonszenvtől áthatott testvéri érzület fogja vezetni.« B. Kaas Ivor; Ez az ugrai választóknak volt elmondva! Vlád Aurél: Tehát a jövőre is! Kimutattam, hogy a múltban a szabadelvű kormányok a testvéri szeretetet azzal nyilvánították, hogy egyesülési, gyülekezési jogunkat és iskoláinkat elkobozták s ha jövőre is ezt helyezik nekünk kilátásba, mi ebbe bele nem nyugszunk. (Mozgás.) Én egész őszinteséggel vagyok bátor előadni nézetemet a nemzetiségi kérdésre nézve; azt hiszem, nem fog senkinek megártani álláspontunk megismerése. (Halljuk! Halljuk!) Az őszinteség hiányával engem senki sem fog vádolhatni ; őszintén fogom azokat előadni, ugy, a mint az tőlem joggal elvárható. Mi a magyar államnak sem területi, sem politikai egysége ellen nem küzdünk,... (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Rigó Ferencz: Ez kéne még! (Halljuk! Halljuk!) Vlád Aurél: ... de joggal várjuk el az államtól azt, hogy minket se akadályozzon meg abban, hogy gazdaságilag, kulturaüag saját anyanyelvünk megtartása mellett fejlődjünk. (Helyeslés a baloldalon.) Ez az, a mit mi az államtól elvárunk; ennek ellenében készek vagyunk az államnak mindent megadni. (Helyeslés a baloldali.) Jazzel szemben bizonyos irányzat kapott lábra, különösen a magyar közvéleményben, egy olyan irány, a melyet különösen olyan részről szoktak ápolni, a kiknek, ugy látszik, az a feladata, az hivatása, hogy hazafiságukkal kérkedjenek, hogy kimutassák hazafiságuk nélkülözhetetlen voltát, a kik úgyszólván abból élnek, hogy a nemzetiségek és a magyarság közt az egyenetlenség viszályát szítsák, a kik ez által akarják kimuíatni, hogy ime, milyen nélkülözhetetlenek vagyunk. (Ugy van! a néppárton.) Vészi József: Ezek a gonosz zsidók, ugy-e ? Nyiltan tessék megmondani! (Zaj balfelöl.) Vlád Aurél: Akár zsidók, akár renegátok, az mindegy. Rakovszky István: Ezt Hartsteinnak meg kell mondani! Vészi József: Tessék! Méltó partnerje lesz Rakovszky urnak a konyerzáczióban. Rakovszky István: Én nem csókoltam a kezét neki. Vészi József: Én sem. Vlád Aurél: Csak most a napokban jelentek meg közlemények a lapokban szerény személyemmel kapcsolatban. Azt irták holmi lapok, hogy Hunyad megyében forradalom készül, hogy Hunyad megyében ujabb 48-ra készülnek az oláhok, hogy Vlád Aurél izgatja őket, hogy ide-odamegy és szítja a forradalmat, az összeesküvést. Hát ebből a hirből egy árva szó sem igaz. Hogy ez nem igaz, erről maga Hunyacl vármegye alispánja adott bizonyítványt akkor, midőn Hunyad vármegye törvényhatósági bizottságában interpelláltatván, kijelentette, hogy ebből egy szó sem igaz. Veszelovszky Ferencz: Ugyanezt teszik JSTyitrában, Trencsénben és az egész Felvidéken (Zaj.) Vlád Aurél: Bánffy idejében a miniszterelnökség körében egy nemzetiségi osztály volt szervezve, melynek feladata, czélja nem is anynyira az volt, hogy a nemzetiségeknek mozgalmait ellenőrizze, hanem a mely úgyszólván az agent provocateur szerepét játszotta. Akkor innen felülről csináltak egy forradalomfélét csak azért, hogy minket meggyanúsítsanak a külföld előtt, meggyanúsítsanak a magyar közvélemény előtt, . . . (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Nagy Mihály: Ez már nem igaz! Vlád Aurél: . . . és ez által indokolttá tegyék a kivételes rendszabályok alkalmazását. És miért tették mindezt? Azért tették, hogy a magyar közvéleményt tévedésbe ejtsék, hogy azt higyjék, hogy ime, azok, a kik még románok, a kik renegátok lenni nem. akarnak, azok mind hazaárulók, azok kifelé gravitálnak. Hát ugyan hová gravitálnak? Nem mondom, ránk nézve ez a vád esetleg még a valószínűség látszatával bír, mert hisz közel van Eomá-