Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-332
332. országos ülés 1903 november 10-én, kedden. 339 Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a névsort. A képviselők beadják szavazó-lapjaikat) Elnök: A szavazás befejeztetvén, a beadott szavazatlapok ki fognak adatni a jegyzői karnak összeszámlálás végett. T. ház! Következik a napirend során a további teendők iránt való intézkedés tekintetében a tegnap megszakított tárgyalás folytatása. Következik pedig ? Endrey Gyula jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. ház! (Hulljuk! Halljuk! Zaj.) A miniszterelnök urnak programmbeszéde és a tegnapi nap folyamán elmondott kiegészítő beszéde után sem vagyok abban a helyzetben, hogy programmja iránt bizalommal viseltessem. (Helyeslés a hal- és a, szélsőbaloldalon.) Daczára e bizalmatlanságnak, melynek két oka van: tárgyi és szemétyi oka, mégsem tartozom azok közé, a kik abban a véleményben vannak, hogy a jelenlegi helyzetben a rendkívüli parlamenti eszközök igénybevétele jogosult. Elvi ellenzője vagyok az obstrukcziónak és különösen kárhozatosnak tartom ezeknek a rendkivüli eszközöknek az igénybevételét a mai helyzetben, a midőn mindent, de mindent koczkáztathatnak anélkül, hogy többet nyerhetnének. (Mozgás és ellenmondás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Majd meglátjuk! Endrey Gyula: Kár, hogy a miniszterek nem hallják e buzdító szózatot. Vlád Aurél: Nem támogatom én a kormányt. (Zaj.) Endrey Gyula: Hol vannak a miniszterek? Rákosi Viktor: Lemondott a kabinet? Gabányi Miklós: Hála Istennek ! Elnök: Mindjárt itt lesznek, kérem. Vlád Aurél: A mikor látjuk a parlamentarizmust fenyegető veszélyt, akkor véleményem szerint feltétlenül szükséges egy alapos, gyökeres rendszerváltozás, oly rendszerváltozás, a mely a nemzetet abba a helyzetbe juttassa, hogy a választások alkalmával valódi akaratát nyilvá-. nitsa. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez, t. képviselőház, a parlamenti reform megvalósítása utján érhető el, még pedig oly parlamenti reform megvalósítása utján, a mely az általános titkos szavazati jogot hozza be. Csodálkozom azon, hogy épen a kormánypárt idegenkedik ettől és ezt az idegenkedést a nemzetiségektől való félelemmel indokolja; pedig általánosan ismert dolog, hogy a kormánypárti képviselőknek többsége a nemzetiségi vidékekről való. (Igaz! a szélscbaloldalon.) Ez a szabadelvű hála, hogy épen azokat tartja méltatlanoknak a választói jogra, a kik a többséget ideszállitják. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Elhiszem, t. ház, hogy a nemzetiségeket ebben a tekintetben mulasztás terheli, mulasztás terheli őket, a mennyiben egyesek passzív maguktartásukkal okozták, mások pedig aktive is közreműködtek arra, hogy a kormány azokban a kerületekben többségre jusson; gondoskodni fogunk ezentúl arról, hogy ezen körülmény megváltozzék, hogy a kormány bizalmát megnyerjük az által, hogy a jelöltjeit megbuktatjuk, ha meg nem nyerhettük az által, hogy a kormánypárti jelöltek bejutását meg nem akadályoztuk. (Zaj.). TJgy a sajtóból, mint egyes államférfiaknak nyilatkozatából kitűnik az, hogy különösen a nemzetiségektől való félelem akadályozza meg a t. kormánypártot abban, hogy a választói jogot kiterjeszsze. Hogy ez mennyiben igaz, kitűnik egyebek közt a Szápáry-féle megvesztegetési kísérletnek megvizsgálására kiküldött parlamenti vizsgáló-bizottságnak jelentéséből, amely szerint Szapáry László az általános választói jognak, a gyülekezési és egyesülési jognak megadását a szocziálistákkal szemben azzal indokolta, hogy félünk a nemzetiségektől. Tehát a nemzetiségektől való félelem akadályozza meg a kormánypártot abban, hogy az egyesülési és gyülekezési jogot kodifikálja és a választói jogot kiterjeszsze. TJgy látszik, a szabadelvű párt a múltban a testvéri szeretetet olyanformán nyilvánította a nemzetiségekkel szemben, hogy ezeknek a jogoknak a kodiflkáczióját megtagadta ő rájuk való tekintetből, és igy megtagadta azt, hogy maguk a magyarok is kodifikált joggal bírjanak, hogy hivatkozhassanak rá: ime, itt van a jogom. Ilyformán jutottunk mi abba a helyzetbe, hogy velünk szemben az egyesülési jogot úgyszólván teljesen elkobozták. Csak a napokban lett betiltva a szerb radikálisoknak egy bejelentett népgyülése, hogy milyen alapon, azt nem tudom. (Egy hang bal felől: Szolgabírói alapon!) Nem szolgabírói alapon, hanem miniszteri rendelet van arra, mely lehetségessé teszi, hogy az állampolgároknak egy nagy részétől az állampolgári jogok úgyszólván elkoboztatnak. En azt hiszem, hogy alkotmányos, parlamentáris országban elsőrendű kellék az, hogy az állampolgároknak egyesülési és gyülekezési joga bíztosittassék, de ennek daczára a miniszterelnök urnak programm-nyilatkozatában erre vonatkozólag még csak ígéret sem foglaltatik. TJgy látszik, az egyesülési és gyülekezési jognak kérdése még nem érett meg arra, hogy a szabadelvű eszméknek megfelelően kodifikáltassék. Hát mi addig nem nyugszunk, mig nekünk olyan törvényünk nincs, a mely ezen jogokat nekünk megadja és biztosítja. Telem történt meg, mikor programmbeszédemet akartam megtartani, hogy a szolgabíró nem akarta megengedni, hogy ugyanazon napon abban a községben tartsam meg programmbeszédemet, a melyben a szabadelvű párti jelölt meg akarta tartani. Nekünk egyezségre kellett lépnünk a szolgabiróval az iránt, hogy más községben engedje meg ugyanazon napon a programmbeszéd megtartását, mert különben illuzóriussá vált volna igyekvésünk. Ha ily körülmények közt az ember elégedetlen és elégedetlenségének kifejezést mer adni, akkor azt mondják: ezek agitál43*
