Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-331

334 331. országos ülés 1903 november 9-én, hétfőn. megállapításáról fog gondoskodni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A másik kérdés a visszatartott katonák sorsára vonatkozik. Én itt mindenekelőtt kötelességszeriileg felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy a helyzet minálunk ma nem olyan, mint volt október 1-én Ausztriában. A mint méltóztatnak tudni, Ausztriában az ujonczozás megtörtént, az ujonczok beosztása is megtörtént, tehát a melyik perczben a parlament megadta a törvényes engedélyt az ujonczozás foganatosítására, egyszerűen csak be kellett rendelni a már beosztott legénységet. Ott természetesen mások voltak az ügy előzményei. Minálunk ezt az utat követni természetesen nem lehetett és csak az ujonczozási törvény meghozatala után lesz az ujonczozás foganatosítható, a legénység beosztása eszközölhető és a behívások csak ezután történhetnek meg. Ennek folytán természetszerűleg következik, hogy a hadsereg a három évet leszolgált legénységet azon időre, amelyet igyekezni fogunk ugyan lehetőleg rövidre szabni, de a mely mégis néhány hetet igénybe vesz, nem nélkülözheti, ugy, hogy bármennyire óhajtaná a katonai kormányzat is mentől hamarább szabadságolni ezen legénységet, annak szabadságolása nyomban a törvény megszavazása után nem lesz lehetséges. (Nagy zaj és mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Hát ebből az látszik, hogy még január elsején túl is ott maradnak a katonák. (Zaj balfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Azonban a katonai kormányzat azon az állásponton van először, hogy lehetőleg azon lesz. — hiszen a t. háztól függ, hogy ezt kivihesse, de lehetőleg azon lesz, — hogy a visszatartott legénységnek zömét a karácsonyi ünnepek előtt végleg elbocsáthassa, másodszor pedig, hogy az így október 1-től fogva benn töltött időért, a mennyiben az hat hetet meghalad, két fegyvergyakorlatot engedjen el az illető^ legénységnek. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy a visszatartott legény határozattan nyer ezáltal, hogy most szolgál egypár hónappal többet és később polgári életviszonyaiban két izben e fegyvergyakorlaton részt ne jegyen. (Helyeslés a jobboldalon, s felkiáltások: Örülnek neki! Zaj a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Ezért nagy köszönettel tartoznak. (Felkiáltások a jobboldalon: Ezért tartoznak is!) Gr. Tisza István miniszterelnök: A harmadik kérdés (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon és a néppárton. Elnök csenget.) vonatkozik a katonai épületeken alkalmazott feliratokra. A mai állapot, a mint méltóztatik tudni, az, (Halljuk! Halljuk!) hogy az egyes városok és törvényhatóságok által épített és katonai czélokra a közös hadsereg czéljaira szolgáló épületeken tetszés szerinti feliratok alkalmaztatnak. (Ellenmondások a néppárton.) Magyarország több helyén, ugy tudom legalább, magyar feliratok alkalmztatnak. Én ismerek olyanokat, megengedem, hogy nem mindenütt van igy, de egyszóval kétségtelen az, hogy az a törvényhatóság, az a város, a mely ilyen kaszárnyát, vagy más katonai épületet felépít, fel van jogosítva arra kizárólag magyar feliratot alkalmazni. Zboray Miklós: Hát a Mária Terézia-laktanya a fővárosban! A Hadik-kaszárnya! (Egy hang a néppárton: A Badeczky-leaszárnya! Folytonos zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: A mi az állami tulajdont képező épületeket illeti, (Folytonos zaj Ö. néppárton és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) azokon jelenleg a felírások kizárólag a hadsereg szolgálati nyelvén vannak alkalmazva. Én a magam részéről is egészen jogosultnak és indokoltnak tartom azt a kívánságot, hogy ezen épületeken a hadsereg szolgálati nyelve mellett paritásos alapon a magyar állam nyelve is érvényesüljön. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A magam részéről is hajlandó leszek (Egy hang a szélsöbaloldalon: Hát Ausztriában?) ezt a szempontot érvényesíteni és remélem, hogy semmi nehézségbe ütközni nem fog, hogy ez a kérdés ekként megoldassék. (Helyeslés jobbfelöl.) B. Kaas Ivor: A paritás Ausztriában is meglesz ? Gr. Tisza István miniszterelnök : Ausztriában is a szolgálati nyelv és az osztrák állam állami nyelve fog alkalmaztatni. (Derültség a jobboldalon. Nagy zaj a néppárton és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Hoch! Hock !) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház. (Folytonos zaj.) Gr. tisza István miniszterelnök: Ugyanerre az álláspontra helyezkedem . . . (Folytonos nagy zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István: Nos Vészi ? Mit szól ehhez Vészi! (Zaj és derültség a néppéirton.) Vészi József: Mire kíváncsi Rakovszky képviselő ur? Véleményemet el fogja olvashatni és ha jónak látom, itt is meg fogja hallani. (Zaj.) Rakovszky István: Helyes! Helyes! Vészi József: Hát akkor ne aposztrofáljon! Ezt kikérem magamnak! Az ön gesztusait le kellene fotografáltatni. (Nagy zaj és derültség a néppárton. Elnök többször csenget. Folytonos zaj. Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne folytassanak itt párbeszédeket más szónok beszéde közben. Csendet kérek ! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ugyanerre az álláspontra helyezkedem (Halljuk! Halljuk!) azon kérdésekkel szemben, a melyeket még a magyar nyelv érvényesítésére vonatkozólag t. képviselőtársam bizonyos nyomtatványok, katonai könyvek, lajstromok stb. tekintetében felhozni méltóztatott, (Helyeslés a jobbóldalon.)