Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-331
331. országos ülés 1903 Ugron Gábor: Mindenben! (Halljuk! Halljuk .') Gr. Tisza István miniszterelnök: Én is teljesen osztozom abban a felfogásban, hogy itt a hadsereg szolgálati nyelve mellett, mivel olyan okmányokról, vagy hivatalos iratokról van szó, a melyek magyar hatóságokat is érdekelnek, hogy itt a hadsereg szolgálati nyelve mellett a magyar állam nyelve is megfelelő alkalmazást nyerjen. (Helyeslés a jobbóldalon.) Ezeknek a kívánalmaknak a képviselését is magamra vállalom és remélem, hogy e tekintetben is eredménynyel fogok a t. háznak beszámolhatni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hát a, hatóságokkal való levelezéssel mi lesz?) A hatóságokkal való levelezés kérdése nem hozatott ugyan fel t. képviselőtársam részéről, de hatóságokkal való levelezés szintén akként fog megoldatni, hogy a Magyarországon elhelyezett összes katonai hatóságok a magyar hatóságokkal magyarul levelezzenek. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon és felkiáltások: Most is ugy van!) Most nincs ugy, mert csak az ezredparancsnokságok leveleznek magyarul, a többi parancsnokságok ellenben magyarul felelnek a hozzájuk érkező magyar beadványokra, de németül intézik el az általuk kezdeményezett levelezést. Tehát a kérdés ma még nincs kellőleg megoldva és csak a jövőben lesz. A másik eszmekör, a melyre t. képviselőtársam kiterjedt, az adópolitikai kérdések komplexuma. Erre nézve legyen szabad általában körvonalaznom azt, hogy a kormány az egyenes adók reformját akként kontemplálja, hogy ott az általános jövedelmi adónál először is adómentes létminimum állapíttassák meg, másodszor pedig a progresszivitás fogalma is érvényesüljön. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) A szintén felvetett másik adókérdésnél, a hus- és borfogyasztási adónál, (Halljuk! Halljuk!) szintén óhajtása és kívánsága a kormánynak, hogy az ezen adókból eredő jövedelmek a városoknak engedtessenek át, nagyon természetesen akkor, midőn ezt az állam pénzügyi helyzete megengedi, (Helyeslés jobbról. Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Egy igen fontos kérdés, a kérdések majdnem egyik legfontosabbikát érintette a t. barátom akkor, a mikor a pótadó folytonos emelkedéséről beszélt. Ezt a bajt érezzük mindnyájan, de én ugy vagyok meggyőződve, hogy itt a segitséget nem kereshetjük bizonyos tilalomban, bizonyos maximális határ megállapításában, mert utóvégre is a meglevő szükségleteket fedezni okvetlenül szükséges. De keresnünk kell a baj orvoslását abban, hogy a községeket juttassuk abba a helyzetbe, hogy jövedelmeiket fokozhassák és hogy ne legyenek kénytelenek kiadásaikat folyton fokozni, az a takarékossági eljárás, a melyet mint a kormánynak egyik sarkalatos törekvését jeleztem tegnapelőtt a ház szine előtt, kell, hogy feltétlenül érvényesüljön november 9-én, hétfőn. 335 abban is, hogy a községek ujabb és ujabb állami funkcziók teljesítése révén folyton ujabb és ujabb terhekkel meg ne terheltessenek. Itt van az az orvosság, a melyet ebben a kérdésben valóban nyújtanunk kell. (Helyeslés jobbfelöl.) Harmadik csoportja t. barátom előadásának egész gazdag gyűjteménye kisebb-nagyobb érdekű intézkedéseknek, a melyek, a mint ő magát kifejezte, szocziálpolitikai jelentőséggel birnak és a melyek a kisebb, vagy megrongált gazdasági exiszteneziák megóvása érdekében kontempláltatnak. Legyen meggyőződve t. barátom, hogy a kormány minden tagja feltétlenül át van hatva annak fontosságától, hogy a kisebb exiszteneziák és a megrongált exiszteneziák érdekében tegyen meg az állam mindent, a mit megtehet. De figyelnünk kell az érem másik oldalára is. Figyelnünk kell arra is, hogy itt bizonyos túlmenő intézkedések visszafelé találnának elsülni és a hitelképesség teljes megrongálása által boszulnák meg magukat épen azokon a szocziális körökön, a melyeknek érdekében, kívánunk eljárni. (Ugy van! jobb felöl.) Általában t. ház, én most, és ezt érteni fogja t. képviselőtársam, minden egyes kérdésnek taglalásába nem mehetek bele. Vannak ott egyes oly eszmék, a melyek már a megoldás küszöbén vannak, vannak olyanok, a melyeknek megoldására nézve talán bizonyos aggályok is foroghatnak fenn, de mindannyi olyan, a mely igenis megérdemli a kormány komoly figyelmét, mindannyi olyan, a hol a czéllal a kormány teljesen egyetért, de — és erre nagyon kérem ugy t. képviselőtársam, mint a t. ház becses figyelmét — igénytelen nézetünk szerint, ha a kisebb exisztencziákon valóban' segíteni akarunk, ha ezen segítség kedvéért az egész társadalom haladását és fejlődését megzsibbasztani nem akarjuk, akkor a kisebb exiszteneziák érdekében való ezen egész törekvésnek elsősorban arra kell irányulnia, hogy ezek erősíttessenek, harczképesebbekké. mondhatnám: versenyképesebbekké tétessenek. (Helyeslés jobbfelöl.) Szóval: annak az egész akcziónak, a melyet minden kormánynak, a mely ezt a nevet megérdemli, a kisebb exiszteneziák érdekében csinálnia kell, elsősorban nem korlátok felállitásával, nem az erősebb exiszteneziák megakasztásában kell nyilvánulni, bár van tér, a hol erre is szükség van, hanem elsősorban ott kell a javítást keresni, a hol a nevelés és a szakismeretek terjesztése, az egyesülés és a szövetkezeti eszme propagálása által erősebbé, versenyképesebbé tehetők a kis exiszteneziák. a hol ezek képesebbekké tehetők arra, hogy megállják helyüket az élet küzdelmeiben és valóban erőforrások legyenek a nemzet társadalmára nézve. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ugy hiszem, ezzel legkevésbbé sem állunk ellentétben egymással, de ezeket szükségessé vált hangsúlyoznom azért, hogy kiegészítsem azt a
