Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-331

331. országos ülés 1903 november 9-én, hétfőn. 333 inert én azt hiszem, hogy először is tényleges veszedelmet egy ország pénzügyeire az hozhat leginkább, ha illetékes helyről felelőség mellett idejekorán nem figyelmeztetnek a mutatkozó bajokra és veszélyekre, másodszor az ország hitelének semmi sem árthat annyira, mint a létező bajok elpalástolása, mint bizonyos optimizmus, a melyet, ha magunkban nem érezzük is, másokban igyekezünk felkelteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ellenkezőleg, engem az a remény és az a hit vezet, hogy az ország hitelének, az ország jó hírnevére, az ország iránt érzett közbizalomnak csak megerősítésére szolgál az, ha azt látják, hogy a mint itt nem is konkrét bajok, csak a bajoknak előjelei mutatkoznak, az sem a kormánynak, sem a törvényhozásnak komoly figyelmét el nem kerülte. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha t. barátom azt mondja, hogy ebben és azon következtetésekben, a miket ehhez kötelességszerüleg fűznöm kellett, bizonyos kortespolitika rejlik, engedje meg t. barátom, hiszen ő maga sem tudott egy finom mosolyt elpalástolni, mikor ezt mondta. (Derültség.) Hiszen én világrekordot teremtenék a korteskedési ügyetlenség terén, ha kortes szempontból tettem volna ezt. Nem, t. képviselőház, kötelességszerüleg tettem; tudatában voltam annak, hogy ez rossz kortespolitika, tudatában voltam annak, hogy ebből a szempontból kárt okozok annak a politikának, a melynek egész lelkemből híve vagyok, de meg kellett tennem, mert erre vitt az a parancsoló kötelességérzet az ország pénzügyei iránt, a melylyel átvettük az ország ügyeinek vezetését, (Helyeslés a jobboldalon.) és meg kellett tennem azért is, mert azt tartottam, hogy ezeknek a fontos érdekköröknek, a melyekben kedvezőtlen fordulatot vehetnének a pénzügyi helyzetből kifolyólag az ügyek, mindjárt az első perczben tiszta bort kell önteni a pohárba. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez volt az az eljárás, melyet követtem és most is azt tartom, hogy helyesen, kötelességszerüleg követtem, daczára annak, hogy nagyon rossz kortespolitikának tartom. Ezek után hátra van, hogy azokról a kérdésekről beszéljek, melyeket mintegy az általam felhozott kérdések kiegészítése gyanánt hozott szóba elsősorban Kossuth Ferencz t. képviselő ur. Pelemlittetett bizonyos günynyal és bizonyos rosszakarattal ugy a sajtóban, mint ma az ülésben is, hogy itt eszmecserék folytak, hogy itt bizonyos előre megállapított kérdésekről és feleletről van szó. (Mozgás balfelöl.) Czáfolatát hallottuk ma annak, a mit mondani fogok, hogy ne lett volna ez benne? Rakovszky István: A gonosz zsurnaliszták tették. Gr. Tisza István miniszterelnök: Legyen szabad erre röviden kijelentenem, hogy ha ugy Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, mint az ellenzék más t. tagjaival is a privát érintkezés terén beszéltem, eszmecserét folytattam, nézeteinket egymásnak elmondottuk. Ezt tettem és nagyon szívesen fogom tenni a jövőben is. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha szívesek lesznek erre nézve alkalmat szolgáltatni, (Egy hang balfelöl. Szükséges!) mert azt tartom, hogy ha nem is feltétlenül szükséges, de czélszerü, mert a közügyek simább, előzékenyebb, egymás kölcsönös megértését inkább biztosító előkészítését és megoldását teszi lehetővé. (Helyedés a jobboldalon.) De ennek semmiféle olyan jelentősége, semmiféle olyan háttere nincs és nem is lehet, mint hogyha bárminő titkos, vagy nem titkos megállapodások létesíttettek volna, mint hogyha ez eszmecseréknek czélja az lett volna, hogy itt a pártok közt bizonyos paktumszerü kötelezettségek vállaltassanak. Azt hiszem, t. barátaimnak intencziójától ez épen olyan távol áll mint az enyémtól, mert azt gondolom, a rendes, a tiszta politikai helyzet az, hogy mondják meg egyesek és pártok nézeteiket teljes nyíltsággal, tájékoztassák egymást és jusson mindenki abba a helyzetbe, hogy egymás nézetének alapos ismerete alapján foglalhasson állást egy kérdésben, de azután ne kössük le egymás akaratát egymással szemben akképen, hogy az csak a felelőség megosztására, a felelőség csökkentésére és arra vezethetne, hogy olyan obligók eredményeztetnének egyesekre és pártokra nézve B. Kaas Ivor: Mint a kilenczes bizottságban. (Derültség balfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: ... a melyek utólag, később kellemetlen ellentétbe hozhatnák az illető pártot és az illető egyént azzal, a mit az ország érdekében szükségesnek tart. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én tehát kizárólag ezen felfogás által vezettetve bocsátkoztam egyes ellenzéki t. képviselőtársaimmal eszmecserébe, és tisztán ezen álláspontról adok ma is teljes készséggel, teljes őszinteséggel felvilágosítást a kormány álláspontjára vonatkozólag azon kérdéseket illetőleg, a melyeket Kossuth Ferencz t. barátom szóba hozott. Ezen kérdések több csoportra vonatkoznak. Talán legyen szabad első sorban megemlékeznem azokról, a melyek még a katonai ügygyei és az ex-lex- állapottal vannak szorosabb összeköttetésben. T. képviselőtársam azon óhajának adott kifejezést, hogy az ex-lex állapot miatt a rendes esedékesség idejében nem fizetett adóknál és az ennek folytán felgyűlt adótartozásoknál késedelmi kamat ne szedessék és kisebb adófizetőknél a törlesztés egy méltányosabb módja tétessék lehetővé. Hát én kijelentem, hogy a kormány egyik kérdés elől sem zárkózik el: a késedelmi kamatok szedésétől eltekint és igenis minden olyan kisebb adófizetőnél, a hol az adótartozás egyszerre való megfizetése komoly zavarba hozná az illetőt, méltányos részletfizetési feltételek