Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-331

3ő2 331. országos ülés 1903 november 9-én, hétfőn. Gr. Tisza István miniszterelnök: Engem I abban a feltett szándékomban és abból a természetemmel egyedül összeegyeztehető szokásomban a t. képviselő urak nem fognak megzavarni, hogy én egészen egyszerűen és minden megválogatása nélkül a szólamoknak megmondjam azt, hogy igenis, midó'n egy kérdés függőben van, igenis, mikor annak rendezése körül a faktorok közt, a kiknek abba beleszólása van, a tanácskozások folynak, én a t. ház előtt nyilatkozni nem fogok. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: Király és nemzet között van a tanácskozás. Baliagi Géza: Az is kettő. Gr. Tisza István miniszterelnök: A világon minden kormány, a mely a maga hivatását és kötelességét tudja, így jár el. Nagyon sajnálom, de én nem fogok máskép eljárni. Molnár Jenő: A hozománynak az a része van meg, a melyet le akarnak alkudni! Gr. Tisza István miniszterelnök: Egy dolgot kell hangsúlyoznom és fogom is hangsúlyozni, és ez az, hogy e kérdés rendezésénél azon az elvi állásponton állunk és állhatunk csak, a melyen hívatalbeli elődeink, a kik szintén az 1867-iki kiegyezés alapján állva, a hadsereg jelvényei rendezésének kérdését az 1867-es alapon, tehát egy, az ország közjogi állásának megfelelő közös jelvény által . . . (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök ismételten csenget.) Lengyel Zoltán: No, most tessék tapsolni! Kubik Béla: Tapsolni kell! (Hosszantartó nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tapsoljanak a közös jelvénynek. Sréter Alfréd: Mi csendben hallgatjuk önöket, megköveteljük mi is a meghallgatást önöktől. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Lengyel Zoltán képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben lenni. Lengve! Zoltán: Tapsoljanak! Gr. Tisza István miniszterelnök: Hogy ez a t. képviselő uraknak nem tetszik, az nagyon természetes. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. képviselő urak elvi álláspontjától nem is várhatok egyebet. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon, felkiáltások: Közös jelvény. Elnök ismételten csenget.) Lengyel Zoltán: Összmonarchia. Elnök: Lengyel Zoltán képviselő urat kérem, szíveskedjék a tanácskozást nem zavarni. (Nagy zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: De engedelmet kérek, a mint hivatalbeli elődeinktől nem volt sem hazaárulás, sem semmiféle különösebb meglepő dolog, hogy ugyanerre az álláspontra helyezkedtek, hát én azt hiszem, hogy én is a legjobb akarattal sem tehetem . . . Kubik Béla: Ha százszor meggörbülök, akkor sem lesz közös jelvény. (Derültség jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . hogy a mi álláspontunkkal homlokegyenest ellenkező j más álláspontot hirdessek. (Nagy zaj 0, balés a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: Széll Kálmán kikérné magának, hogy ő rá, mint elődre hivatkozzék! B. Kaas Ivor: Hát a szabadelvű pártnak tetszik a közös jelvény? (Nagy zaj a bal- és a szélsobaloldalon. Elnök csenget. Halljuk/ Halljuk ! jobbfelől.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezek után szabadjon még egynéhány rövid megjegyzést tennem pénteken előterjesztett programmom egypár oly pontjára, a melyet elsősorban t. barátom, Kossuth Ferencz fejtegetett. A t. képviselőtársam felhivta a kormány figyelmét a népiskolák állapotára, hangsúlyozta, hogy mennyi a nem magyar tannyelvű népiskola, és hogy a magyar nyelv tanitása körül mennyi kívánni való marad még hátra. A mi az elsőt illeti, gondolom, az én t. képviselőtársam sem óhajtaná azt, hogy a népoktatásügy terén a magyar állam ma egy más elvi álláspontra helyezkedjék a nemzetiségekkel szemben, mint a minőt 1868-ban elfoglalt, vagyis a nemzetiségeknek azon jogát, hogy nem magyar tannyelvű népiskolákat föltarthassanak, eltörölni kívánná. Rátkay László: Miért ne lehetne eltörölni? (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Olay Lajos: Akkor harczoiunk! (Zaj.) Ugron Gábor: Magyar érzése sincsen! Gr. Tisza István miniszterelnök: A mi a kérdés másik részét illeti, én készséggel elismerem, hogy a magyar nyelv tanitása a népiskolákban korántsem érte el azt a polczot, a melyet joggal megkövetelhet, hiszen ezt a magam részéről épen pénteki nyilatkozatomban hangsúlyoztam, és biztosithatom róla a t. házat, hogy igenis, ezzel a kérdéssel a kormány abból a szempontból és azzal a szándékkal kivan foglalkozni, hogy a magyar nyelv kötelező tanítására vonatkozó törvényes határozmáoyoknak effektív végrehajtását biztosítsa. Itt a baj a közoktatásügyi organizmus hiányos voltában és az iskolák feletti felügyelet és ellenőrzés gyengeségében rejlik és én azt gondolom, hogy keresni kell a módot hatályosabb felügyelet gyakorlására; de találunk más eszközöket is, — nem akarok most rámutatni, hogy minőket, — különösen kereshetünk a megoldásra eszközöket ott, hogy az állam jótéteményeiben csak oly iskolák és oly tanítók részesülhessenek, a kik ezen irányban törvényes kötelezettségüknek megfelelnek. (Helyeslés jobbfelöl.) A másik megjegyzése t. képviselőtársamnak, a mit szó nélkül nem hagyhatok, a pénzügyi bajokra vonatkozik. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Az én t. képviselőtársam azt mondja, hogy azon sötét képet, a melyet én megrajzoltam, ő igaznak tartja, de hibának, hogy a kormánypadokról történt ily nyilatkozat, mert az visszahathat az ország hitelére. Hát engedje meg nekem a t. barátom, ebben nem lehetek vele egy nézeten,