Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-331

331. országos ülés 1903 ségesen aláírom, sőt nem is vártam volna egyebet az ő pregnáns politikai egyéniségére való tekintettel, épen ugy meg vagyunk győződve arról, hogy ő sokkal határozottabb politikai jellem és politikai egyéniség, semhogy a múltban követett politikáját, saját múltját, egyéniségét, a múltban helyesnek ismert és általa követett rendszert valamikor is megtagadni tudná. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a néppárton.) És ez a pszichológiai momentum, t. képviselőház, a melyet én csaknem csalhatatlannak tartok, teszi nekünk kötelességünkké a legerélyesebb és legkövetkezetesebb ellenőrzését a kormány eljárásának mindaddig, a mig az alkotmányon kivüli helyzetből kivezette az országot, azután pedig kezünkbe adja a legerősebb fegyvert arra nézve, hogy az elvi ellenállást vele szemben kifejtsük. (Elénk helyeslés a néppárton.) Mert, t. képviselőház, vagyunk mi is olyan önérzetes politikusok, a kik sem multunkat, sem a múltban követett politikánkat, sem a múltban helyesnek ismert rendszert soha megtagadni nem fogjuk, nem fogjuk pedig legkevésbbé olyan kormánynyal szemben, a melynek tagjai a múltban exponált helyzetből — meg vagyok győződve róla, egész melegséggel, egész meggyőződéssel —• azt a rendszert támogatták, a mely báró Bánffy bukásáig Magyarországon a politikai erkölcsöknek sirásója volt. (Elénk helyeslés és éljenzés a néppárton.) Röviden rekapitulálok. (Halljuk! Halljuk!) Mi, t. képviselőház, a kik ellenzéki voltunk daczára ellenzéki népszerűségünknek úgyszólván teljes koczkáztatásával hét hónapon keresztül két, velünk ellentétes elvi állásponton álló kormányt úgyszólván támogattunk csak azért, hogy egyrészt a régi rendszer ne ébredhessen fel újra, (Elénk helyeslés a néppárton.) másrészt azért, hogy az alkotmányon kivüli állapotból ez az ország kiszabadulhasson . . . (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Rakovszky István: De bele nem vittük! (Zaj a baloldalon.) Gr. Zichy János: . . .őszintén mondva, örülnénk annak, ha az alkotmányválság ebben az országban megszűnnék. De, t. ház — és erre helyezem a súlyt és ebben különbözik mai álláspontunk azon álláspontoktól, a melyeket az előbbi kormányokkal szemben elfoglaltunk — minden fentartás nélkül kijelentjük, hogy a mennyiben ezen kormány politikai erkölcsében bizni mindaddig nem tudunk, a mig annak ellenkezőjéről meggyőződve nem leszünk, vele szemben az alkotmány sánczain belül a legnagyobb elszántsággal, soha nem ingadozó határozottsággal és nem lankadó erővel fogjuk teljesíteni ellenzéki kötelességeinket. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a néppárton. A. szónokot számosan üdvözlik.) Molnár Ákos (közbeszól): Hát leszereltetek? Zboray Miklós: Hát ti mit csináltok ? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Te mindig leszereltél! Nincs KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVIII. KÖTET, november 9-én, hétfőn. 329 jogod kérdezni! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon és a néppárton. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Azokat a dolgokat elintézhetik a parlamenten kivül Í3. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház (Halljuk! Halljuk!) Nagyon kérem előttem felszólalt képviselőtársamat, hogy ő se tekintse azon személyes tisztelet hiányának, a melylyel iránta viseltetem, hogy ha most elhangzott felszólalására csak egypár egészen rövid megjegyzést teszek. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam árnyak és kisértetek által befolyásoltatja és vezetteti magát; (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) ez mindenesetre különbség köztünk. (Egy hang balfelöl: Csak óvatosság !) Én árnyakat és kisérteteket nem ismerek, azoktól nem félek; azok befolyást az én magatartásomra nem gyakorolnak (Helyeslés jobbfelöl.) és t. képviselőtársamat csak arra kérhetem, hogy igyekezzék ő is objektív szemmel nézni a tényeket; akkor meg fog győződni arról, hogy az én múltbeli eljárásom, s az én jelenleg hangoztatott nézetem és elveim teljes összhangban állanak egymással, és talán meg fog győződni arról is, hogy azok a sötét félelmek, a melyekkel a mostani kormány bemutatkozását fogadták, legalább is nagy részükben alaptalanok. Hiszen, hogy az »egy akol és egy pásztor« álláspontja nem fog köztünk beállani, azt én is igen valószínűnek tartom; (Derültség jobbfelöl.) hiszem, hogy számos kardinális nézeteltérés forog fenn közöttünk, (Mozgás bal felöl. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.J a melyeket természetszerűleg, hivatásszerüleg, s kötelességünkhöz hépest a parlamenti küzdelmek porondján meg kell vitatnunk, a melyek körül a harczot meg kell küzdenünk. Én csak azt sajnálnám mélyen, ha ezért ok és szükség nélkül bizonyos elfogultság, bizonyos előre idehozott bizalmatlanság élesítené ki és keserítené el ezeket a küzdelmeket olyankor is, a mikor erre a kellő objektív támpont hiányzik. (Helyeslés a jobboldalon és balfelöl.) Én a magam részéről mindig kész leszek a köztünk fenálló nagy véleménykülönbségekkel megküzdeni, azokat megvitatni, de igyekezni fogok és rajta leszek, hogy az objektív küzdelmek határain túl ne lépjek. (Helyeslés a néppárton.) Trubinyi János: Helyes, felveszszük igy a harczot! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezek után legyen szabad áttérnem a mai ülésen elhangzott másik nagy beszédre, a mely tulajdonképen egész tenorjában — a mint hogy az az illető t. képviselő ur álláspontjáról nagyon termesze^ tes is — fényes vádbeszéd volt a külön magyar hadsereg mellett, s erős vádbeszéd a közcs hadsereg intézménye ellen. Mert hiszen azok az állitások, azok az okoskodások és követelmények, a melyeket t. képviselőtársam felállított, legnagyobb részükben egyenesen a külön had42