Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-331

331. országos ülés Í903 is, a ki azt az inveszticzionális javaslatot beterjesztette, képviselte és ime most lehull a lepel, és kitűnik, hogy nem helyesli az a párt sem azt, a mit akkor nagy helyeslések között vett tudomásul, midőn jön egy másik ember, a kinek szüksége van arra, hogy az az inveszticzió más irányban, az ő felfogása szerint osztassák be, vagy szüksége van arra, hogy a tisztviselői karnak a helyzete függőben maradván, egy más tisztviselői kar, bár szintén jogosult javadalmazásának kilátásba helyezése által paralizáltassék, és hogy ezeket a nagy kérdéseket mind belevigyük a nemzeti harczba, ellensúlyozásául annak, hogy a politikai kérdések kilátásai és chance-ai a nemzeti harcz esetleges letörését eredményezzék a kormány javára. Ezek nem olyan dolgok, a melyek morális alappal birnának és a melyeknek megvitatását ez időpontban komolyan még csak meg is kellene kisérleni. De ha ezekre nem is terjeszkedem ki bővebben, arra észrevételt kell tennem, hogy más téren való rekompenzácziók és más téren adandó engedmények szelidithetnék-e harczot, és bennünket leszerelésre bírhatnának-e? Azok közt, a mik kilátásba vannak helyezve, vannak olyanok, a melyek értékesek, és vannak olyanok, a melyek jelentőséggel alig birnak. Mert az, hogy a három éves katonákat eleresztik, ha az ujonczok meg vannak szavazva, ez természetes. (Iga?! a baloldalon.) Az, hogy az ex-lex alatt esedékes adók után késedelmi kamatokat nem fizetnek, és hogy a részletfizetést megengedik, azt is természetesnek találjuk. (Igaz! ügy van! a baloldalon. Felkiáltások: Birói ítélet alapján!) Az, hogy a városoknak a bor- és husfogyasztási adót átadják, az már a pénzügyminiszter régi programmja, itt fejtette ki. Az, hogy a progresszív adó és egy bizonyos létminimum mentesítése behozassák, az is a pénzügyminiszter régi programmja, itt mondatott el. Ennek következtében ezek oly dolgok, a melyek kormányzati programmot képeztek, okos, helyes dolgok, azok a múltban is programmot képeztek, remélem, a jövőben is azok lesznek és meg is valósittatnak. A parlamenti reform, mondjuk, olyasvalami, a mit eredménynek lehet tekinteni, ugy hogy az valami rekompenzácziót képezhetne. Ez miben áll ? A kerületek némi kikerekitésében, a mint hallottam, vagy megváltoztatásában, a czenzusnak egységesítésében és a községenkint való szavazásban. Ez a parlamenti reform itt fejtetett ki, abban a kormányszékben, Széll Kálmán volt miniszterelnök ur részéről is. (Igás! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Emlékszem rá, hogy egy másik párttal karöltve felkerestük a volt miniszterelnököt az ő helyiségében és precziz, szabatos felhívást intéztünk hozzá ebben az irányban, és Széll Kálmán akkori miniszterelnök ur kijelentette, hogy a munkálatokat ebben a tekintetben megkezdi, foganatosítja, és elő is fogja terjeszteni. november 9-én, hétfőn. 325 Folyamatba tette-e a munkálatokat, vagy nem, azt nem tudom, de azt tudom, hogy kormányprogramul volt, és most is csak annyit tudok, hogy ez kormányprogramra lesz. ígéret, a melynek beváltása az ügy részleteinek megvitatásával jár; annak megvitatása pedig, hogy miként volna az keresztülvihető, hogy mi a helyes, mi a nem helyes, hónapokon keresztül tartó, beható tárgyalásnak képezheti csak alapját. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Ilyen válságos időben pedig épen azt az alapot megingatni, a mely az országnak nemcsak alkotmányos életére, hanem a magyar faj uralmára is oly nagy befolyással bír, nem lehet, mert ha az igazságtól nem is akarunk eltérni, nem is kell, hogy attól eltérjünk, de ha a magyar faj uralmát nem akarjuk ebben a törvényhozásban kétségbevonatni, mindezeket a kérdéseket igenis nagy megfontolással kell kezelnünk. Ha az a kijelentés, hogy a magyar kormány egyszerűen Ígéretet tesz a parlamenti reform behozatalára, ma komoly is, helyes is — számítunk is rá, hogy a kormány végre komolyan akarja, nem ugy, mint a múltban — mégis helytelen volna, ha ez az ígéret befolyást gyakorolna ennek a küzdelemnek miként való befejezésére. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mi egy zászló alatt indultunk meg, a mely zászlóra a magyar nyelv joga, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) a magyar államiság érvényesülése volt felírva. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Tisztelek minden meggyőződest; hiszen magam vagyok ki a parlamenti reformoknak talán legrégibb harezosa vagyok ezen az oldalon, a ki minden kormánytól minden ülésszak folyamán feltétlenül követeltem ennek az érvényesülését. Én voltam az, a ki felhoztam pl. gr. Apponyi Albert volt házelnök urnak is azt a kijelentését, hogy egyenesen a nemzetnek a becsülete követeli már, hogy az 18á8-ban lerakott jogfolytonosságot tovább építsük, és hogy a jogok kiterjesztése terén előhaladást létesítsünk. Helyes, ha a parlamenti reform terén a küzdelmet felveszszük, de nem ez alatt a lobogó alatt mentünk a küzdelembe, és én vívmányokat sem akarok hamis lobogó alatt elérni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Igaz lobogót tűztünk ki, és ez a nemzet nyelvének, jogainak érvényesülése a hadsereg körében. Ezt pedig nem lehet kormányigéretekkel más téren, másféle alapon rekompenzálni akarni. Nem követem a régi pogány korbeli harezosok példáját. A menekülő ölébe kapva gazdag zsákmányát előrohan, és hogy az üldözők őt elhagyják, pénzt hullatott maga mögé, hogy azok megálljanak, a pénzt keressék, őt pedig a drága zsákmánynyal menekülni engedjék. Nem állok meg a látszat, a hitvány pénz kedvéért, a mit utamba hintettek, (Helyeslés a baloldalon.) hanem megyek előre törhetetlen hittel és reménynyel, nem a magam erejében bizva, de a nemzet hűségében az ő megkezdett küzdelméhez.