Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-331

318 331. országos ülés 1903 november 9-én, hétfőn. t.-cz. 11, §-ában elismert alkotmányos fejedelmi jogai alapján meghatározni.« Ugron Gábor: Ez nem törvény. Ez a törvénynyel ellenkezik.. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsí'.bái'oldalon.) Pap Zoltán: Ezért nem lehet béke! Ugron Gábor: Ez az alkotmányjoggal ellenkezik ! Holló Lajos: A miniszterelnök ur tehát nemcsak azt mondja ki, hogy ez a mai állapot törvényes és jogos, a mit pedig nem fogadhatunk el, hanem azt mondja, hogy jogában áll a Felségnek az ő joga alapján meghatározni, tehát jövőre is meghatározni, hogy ne a magyar állam nyelve, esetleg ne is a német nyelv, hanem a másik állam valamely más nemzeti csoportjának, talán a szlávnak nyelve legyen a magyar hadsereg nyelve. Idáig menni, egy királyi felségjogból azt a jogot levonni és következtetni, hogy egy idegen államnak vagy idegen nemzetnek nyelvét átszármaztathassa a mi állami szervezetünk egyik részére, a hadseregre, ez olyan dolog, a melyet a magyar parlamentben, a magyar kormányszékekről még soha, de soha nem hirdettek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ez nemcsak abból következik, hogy jog nincs benne abban a 11. §-ban, hogy a kommandó nem a vezérlet, vezénylet és belszervezet kérdése, ez nemcsak abból deriválható, hogy a magyar királyt megillető alkotmányos felségjogok közé a nemzet nem sorolhatott egy idegen hatalmat, egy idegen császári uralmat megillető rendelkezéseket, de világosan magából a törvényből is következik ez. Hiszen Deák Ferencz mindezen kétértelműségek elhárítására világosan beletette a törvénybe, hogy az egész hadsereg kiegészítő részét képező hadsereg a »magyar hadsereg« szót expressis verbis használta; azt a hadsereget tehát, a melynek szelleme, nyelve, jelvényei, zászlaja idegen, magyar hadseregnek Deák Ferencz nem nevezhette. Deák Ferencz a törvénynek kapuja elé ércz-betükkel irta a két állam közti teljes egyenjogúságot, a teljes paritást, ebből pedig teljesen ki van zárva és az ellenkezője következik annak, hogy idegen állam nyelvét lehetne a mi haderőnkbe behozni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Engem az a körülmény, hogy ezt nem az országgyűlésen mondja ki egy miniszterelnök, meg nem nyugtat. Azon körülmény, hogy midőn mi a magyar nemzeti nyelvnek jogáért harczba szálltunk és ugyanakkor jött egy császári parancs, a mely azt mondja, hogy ez az én felségjogom, a melyhez hozzászólani nem engedek, akkor egy kormányzó férfi nem azzal szembe helyezi magát, az országnak nem elégtételt akar szerezni, hanem a saját pártját, a nemzeti képviselet többségét egy nyílt állásfoglalásra kényszeríti, a mely a Felségnek ezen önkényes kijelentését szalválja és azt mint veszedelmes preczedenst állítja a magyar jogfejlődés elé: ez kétségtelenné teszi,hogy ezen kijelentés által ebben a küzdelemben nemcsak eredmények elérésére nem jutottunk volna, de statuálását értük volna el a legnagyobb önkénynek. (Igaz! ügy van! balfelöl.) De a t. miniszterelnök ur még itt sem tartotta szükségesnek megállani, hanem tovább ment és a következő kijelentést tette. Erre talán a legnagyobb súlyt lehet helyezni. Azt mondja (olvassa): »Közjogi természetét tekintve, az 1867: XII. t.-cz. a magyar korona és országgyűlés között megállapított magyar törvény, teljesen hasonló minden más törvényhez, tartalmát tekintve azonban oly ügyekre vonatkozik, a melyek a pragmatika szankczió alapján közösen intézendők ő Felsége többi tartományaival. így történt a mai jogállaj>ot felállításakor és ugyanaz áll annak megváltoztatására nézve. Egy, ezt czélzó magyar törvény a szentesítés ténye által teljes formai jogerőre emelkednék, annak a közös ügyekre vonatkozó határozmányai azonban hatályba csak akkor léphetnek, a czélba vett uj rend csak akkor valósulhatna meg, ha a másik államban is megfelelő törvényt hoznának.* f

Zaj bal felől) Ugron Gábor: Ez árulás!Gyalázatos árulás ! Holló Lajos: Az 1867 : XII. t.-cz

. az államjogoknak egész sorozatát szabályozza. Erre az egész szabályozásra, de egyetlenegy részecskéjére is azt kimondani, hogy a mit a magyar király a magyar országgyűléssel megállapít, az csak formai érvényű törvény, a melynek hatálya, uralma csak akkor van, ha ahhoz egy másik államnak a törvényhozása is hozzájárul, (Felkiáltások bal felöl: Árulás!) ez olyan dolog, a mely miatt egymagáért harczba kellene szállatiunk, ha eddig harczban nem állottunk volna. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Körber csak befolyást kért előzetes hozzászóláshoz, a t. miniszterelnök ur szankcziót ad neki, (Igaz! Uyg van! a baloldalon.) ugy hogy a mi törvényeinknek nincs kötelező ereje, nincs joghatálya, nincs érvénye mindaddig, mig ezen a 67-es törvény alapján alakított jogrendben Ausztria a maga hozzájárulását és szankczióját meg nem adja. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ily közjogi érzelmekkel, ily közjogi felfogással szaturált kormányelnök nem nyújthatja nekünk azt a garancziát, hogy azokat a kicsi engedményeket is a magyar alkotmánynak megfelelő formában fogja végrehajtani. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A t. miniszterelnök ur óv bennünket a veszélyektől és Kossuth Ferencz t. képviselőtársam is arra helyezi a súlyt, hogy az uralkodó akarata szembe helyezkedik a nemzet kívánságaival. A t. miniszterelnök ur azt elismeri, hogy a nemzet nagy rétegeiben megvan a nyelvhez való ragaszkodás, de azt mondja: a további veszélyek és konfliktusok kikerülése czéljából inkább álljunk el ezen követelések érvényesítésétől, hiszen oly akadályokba ütközik ez a korona jelenlegi fenkölt viselőjénél, hogy ezt nem bírjuk konfliktusok és veszélyek nélkül elérni. Igaz, hogy akadályok vannak, de ezek az