Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-331

331. országos ülés Í903 november 9-én, hétfőn* 317 mondja természetesen, hogy a végrehajtástól függ ennek elérése. Én elismerem a miniszterelnök urnak jószándékát; de hol van a garanczia arra, hogy a t. miniszterelnök urnak ezen jószándéka érvényesülni fog ? Hiszen azon eredményeket, a melyeket felhoz, hogy már fél év óta minő eredményeket értünk el, ezeket is nem a 35 éves kormányzati ellenőrzésnek és a kormányok hazafias működésének köszönhetjük, a kormányok eddigi hazafias törekvéseinek és működésének semminemű eredményét nem lehet konstatálni, csak most ennek a nemzeti küzdelemnek, mely a nemzeti akaratot, ennek követelését erős akkordokban fejezte ki, ennek volt következménye az, hogy e tekintetben előhaladás történt. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) A nemzeti küzdelmet nem lehet és nem is állhat szándékában senkinek máról holnapra ismét felkelteni, mert oly ára van ennek közviszonyaink stagnálásában, a melyet nem szabad büntetlenül megismételni épen az ország érdekében. Ha tehát a kellő ellenőrzésünk nem lesz meg erre nézve, ugyan milyen reménynyel nézhetünk a további fejlemények felé és milyen eredményre hivatkozhatunk a t. miniszterelnök ur nagy agilitásával szemben, a ki hivatkozott arra, hogyha végigkísérjük az ő parlamenti és delegácziónális működését, abban vörös fonálként végighúzódik — mi húzódik vörös fonálként végig ? Ugron Gábor: A fekete-sárga! (Derültség a szélsőbaloldalion.) Holló Lajos: Az, hogy a hol még nem is jelentkezett a katonai hatalom egy kívánsága, a melyet a nemzettel szemben támasztott volna, a miniszterelnök mégis már szóvivője volt annak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezt a szemébe mondom meg: fültanuja voltam a delegáczióban. a mikor a létszám emelését és az ezzel kapcsolatos dolgokat a katonai körök még nem is emlegették, és a t. miniszterelnök ur már felállott és azt mondta, hogy nem állunk a kor színvonalán, Magyarország szűkkeblű a katonai hatalommal szemben, nem nyújtja azokat az anyagi eszközöket, a melyeket nyújtania kellene arra nézve, hogy Magyarország megtegye a monarchia iránt a kötelességét, még pedig oly mértékben, mint a hogy az szükséges. Megengedem, nem tette ezt sem a t. miniszterelnök ur rosszhiszemüleg, nem tette ezt sem abból a szempontból, hogy nem a meggyőződését akarta volna kifejezni; de hozzákötötte-e valamikor azt, hogy ezeket az ujabb áldozatokat pedig csakis a nemzet jogainak elismerése révén, a nemzeti kívánalmaknak az 1867. törvényben lefektetett jogainak keresztülvitele alapján akarja keresztülvinni? Soha esze ágában nem volt feltételeket, megszorításokat tenni a katonai hatalommal szemben. Ha tehát mi a végrehajtásban az ő egyéni ellenállásának erejére akarunk számítani, a múltból véve a következtetést, azt hiszem, hogy abból rendkívül csekély erőt és értéket fogunk kapni a nemzet számára. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Az ecsedi lápra építünk. (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos : Ezek a t. miniszterelnök urnak a pozitív ajánlatai. A tiszti nevelés, a zászló és a büntető igazságszolgáltatás nyelvének terén. Ha mindezeket ellenszolgálatok nélkül érnők is el, ezek oly csekélységeket képviselnek, a melyek e harcz czéljainak biztosítását nem nyújtják. De vannak még ellenszolgáltatások is, a miket a miniszterelnök ur ezekkel az engedményekkel szemben kivan, és a melyek oly sulylyal birnak, hogy ha mind tiszta színarany volna is az, a mit a miniszterelnök ur igér, azokkal oly mértékben rontja le ennek értékét, a mely reánk nézve, a közönségre, a hazafias nemzetre nézve az elfogadást csaknem lehetetlenné teszi. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsöbaloldalon!) Az első ellenszolgáltatás talán jelentéktelenebb, bár mi erre is súlyt helyezünk. Ez az, hogy akkor, a mikor innen, erről az oldalról megkövetelték azt, hogy a katonai hatalomnak határ szabassák a békelétszámnak tetszés szerint való megállapításában és a póttartalék kontingensének meghatározásában, a mikor megkövetelték az ezen oldalon ülő t. képviseltársaim, hogy a jövőben a védtörvényben ez megoldassák a nemzet javára, megoldassák ugy, hogy a békelétszám ne legyen kijátszható, mint a mint most kijátszszák folytonosan póthitelek igényhevételének segítségével, hanem legyen törvényben megállapítva a békelétszám; a mikor követelték továbbá, hogy a póttartaléknak a kontingcntálása is meg legyen határozva ugy, hogy mindaz, a mi fölösleges, ne a közös hadseregnek jusson, hanem a magyar nemzeti alapon szervezett hadsereget, a honvédséget duzzaszsza és éleszsze, akkor a múlt kormány nem helyezkedett ezzel szembe; Széll Kálmán kormánya kijelentette, hogy ez megfontolás tárgyát fogja képezni; a miniszterelnök ur azonban elvette a nemzetnek azt a reményét, hogy ez keresztülvihető lesz. Szembehelyezkedett ezzel és azt mondta, hogy a magyar honvédség további táplálását nem helyezi programmjába és a békelétszám törvényes megállapítását nem fogadja el és nem teszi magáévá. Ez oly ellenérték a múlthoz képest, a melyet a miniszterelnök ur terhére először is számba kell venni. De sokkal nagyobbak a következők, a melyeket mindnyájan ismerünk s a melyekre nézve uj dolgokat alig fogok mondhatni. (Ralijuk! Halljuk ! a baloldalon.) A t. miniszterelnök ur, igaz, hogy nem itt, de az ő programmjaként a következőket mondja ki: »8. pont: A párt fentartja azt az álláspontját, hogy a királynak jogában áll az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg vezér- és szolgálati nyelvét az 1867: XII.