Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-331

331. országos ülés 1903 november 9-én, hétfőn. 313 részről ő Felsége többi országai és tartományai együtt ugy tekintessenek, mint két külön és teljesen egyenjogú fél és következésképen a két fél között a közös ügyek kezelésére nézve mellőzhetetlen feltétel a teljes paritás. A mikor ez érczbetükkel volt odaírva, akkor konstatálni lehet, hogy 35 évi fejlődés után Magyarország részén a mérleg serpenyőjében az üres, tartalmából kifosztott jog. a másik részen pedig a gazdag valóság van, mert a másik fél mindazt, a mi Magyarország részéről elvonatott, a maga javára értékesítette. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläálon.) A mikor a nemzet ezeket tapasztalta, akkor megérlelődött benne az a gondolat, hogy a mi az 1867-iki törvényekalapján Magyarországot megilleti, azt revindíkálni kell, ebben az in integrum restutitiót megkövetelni szükséges és azok az áldozatok, a melyeket Magyarország a két állam szövetségének fentartására, az uralkodóház közösségének védelmére hoz, kell, hogy viszontszolgálatként Magyarország jogainak teljes elismerését meghozzák. A mint a magyar történelmet és a magyar politikai törekvéseket mindig a mérséklet jellemezte, nem vettük fel a harczot az egész mezőn, hanem kizárólag csak egy téren, ott, a hol az ország belsejében, saját államterületén belül kellett államiságunkat érvényesíteni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Nem vezette a nemzetet hiúság, hogy elsősorban a külföld előtt csillogtassa meg államiságát, nem vezette az irigység sem a másik állammal szemben, hogy mindazok a nagy szervek, a melyek a másik állam központjában felhalmozva vannak, azok osztassanak meg a két állam között; kizárólag csak arra törekedett, hogy saját államterületén belül, saját nemzeti egységének védelme szempontjából szerzi erre meg azokat az eszközöket, a melyek egy modern államban a nemzeti kialakulás megvédése érdekében szükségesek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) T. képviselőház! Ha a hadsereg kérdése mindig fontossággal bir, — pedig ez az állam mindig ragaszkodott ezen a téren jogaihoz — méltóztassék különösen egy körülményt figyelembe venni, a melyet mi itt folyton hangoztatunk, azt t. i., hogy 35 év óta nagy átalakulás történt nemcsak Magyarországnak helyzetében, de Európának azon részében is, a hol Magyarország él. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ha annakelőtte nem birt volna is fontossággal az, hogy a magyar hadseregben a magyar államiság kifejezést nyerjen, fontossággal bir ez ma, midőn az általános védkötelezettség alapján minden polgár három éven keresztül csak ezen szervezetben érintkezik az állammal, (Ugy van! balfelöl.) ebben ismeri meg az államnak jellegét, (Igaz! Ugy van! balfelöl) és ebben állítják fel részére azon kötelezettséget, a melyet neki az állammal szemben teljesítenie és ebben csepegtetik lelkébe azt a hűséget, a melylyelaz állami KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVIII. KÖTET. intézmények iránt neki viseltetnie kell. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Méltóztassék még figyelembe venni teljesen elfogulatlanul és magyar hazafias érzéssel, hogy harminczöt évvel ezelőtt azok a nemzetek, a melyek fajrokonsággal bírnak a mi nemzetiségeinkkel, még elnyomott nemzetek voltak, államiságuk még ki nem alakult; azóta pedig önálló állami létet nyertek és ennek következtében nemcsak azon izgatások által, melyeket a miniszterelnök ur említett, hanem a nemzeti lét természetes kohéziójánál fogva is kihatással bir az ő nemzeti létük és önállóságuk azon fajokra, a melyekkel együtt mi ezer év óta itt egy államot alkotunk és a melyekkel szemben, ha nem is akarjuk az elnyomó szerepét játszani, de akarjuk az államfentartó és az államegység megőrzését biztosító fajnak szerepét betölteni. Ez pedig nem lehetséges, ha ezen fajok egyfelől látják azt, hogy fajrokonaik a külföldön önálló állami létre emelkedtek, másfelől pedig látják itt a magyar faj elnyomását, eltörpülését és velük hasonló néptörzs jellegére való lesülyesztését. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Azt méltóztatik hinni, hogy azon egységes katonai hatalom, a mely az osztrák császári haderőben rejlik, talán ellenállást ezen szétválási és széthuzási proczeszussal szemben jobban képes érvényesíteni ? Bocsánatot kérek, mindenütt tapasztalhatjuk, hogy a hova ezen katonai hatalom még betette lábát és kiterjesztette az ő hatalmát, sohasem bírta az egységesítésnek, a lekötésnek munkáját elvégezni, ez mindig csak a szétmállasztásnak tevékenységét terjesztette ki. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ennek tendencziájában áll, sőt hatalma fentartásának egyenesen alapját képezi, hogy azokat a fajokat ne egy egységes állami létre vezesse, hanem az egymás ellen való kijátszásra, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) az egymással szemben való érvényesülésre ingerelje, hogy ekként saját hatalmát felettük minél tovább fentarthassa. ( Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezen hatalom nem törődik vele azután, hogy ha egyszer eljátszotta befolyását, hatalmát azon a terrénumon; de a meddig fentarthatja azt a bomlasztás erejével, fenn fogja tartani. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Nekünk pedig nem az a törekvésünk, hogy itt ezen bomlasztási proczedurát továbbfejlődni lássuk és engedjük, hanem az a törekvésünk, hogy összezúzzunk minden legendát, a mely a mi nemzetiségi fajainknál az irányban terjed el, hogy ők a katonai hatalom részéről támogatást nyernek kifelé, vagy a magyar faj ellen való terjeszkedésükben. Mindezen szálakat, akár valóságosak, akár látszólagosak, szét kell tépnünk, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) melyek a mi nemzetiségeinktől a katonai hatalomnak felső pontja felé vezetnek, mert csak akkor vagyunk képesek a magyar államiságot kiépíteni és a magyar faji és nemzeti uralmat biztosítani. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) 40