Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-331

314 331. országos ülés 1903 november 9-én, hétfőn. A t. miniszterelnök ur azt mondja beszédében és nagy súlyt helyezek én is arra, hogy békés tendencziák találhatók ma még fel ezekben a tőlünk idegen, másokkal rokonnyelvü és fajú nemzetiségi elemekben a magyar államiság iránt, de óvakodnunk kell a lázitóktól, óvakodnunk kell a felingerléstől, Én azt mondom: nagyobb lazítást nem képzelhet a miniszterelnök ur, mint egy oly intézményben, a mely szembe helyezkedik a magyar államiságnak minden követelményével. (Elénk helyeslés balfelöl.) És hogyha ő a lázítók ellen tör, s a mint mondja, oly nemzetiségi politikát akar követni, a mely hússal és vérrel van megtöltve, a mely tehát igazi nemzeti tartalmat akar az ő politikájának adni, ez nem lehet máskép, mint ha le tudjuk dönteni ennek az idegen katonai hatalomnak prepotencziáját; (Élénk helyeslés balfelöl.) mint hogyha a magyar államnak szuverenitását fegyvereink erejével csillogtatjuk meg, a mely nem azt fogja mondani, hogy eltiporlak, hanem azt mondja: minden idegen törekvést kiűzök ezen ország területén belül és csak a magyar nemzeti uralomhoz való ragaszkodást tartom olyannak, a mely jogosult s a mely jövővel bir ezen a földön, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) Hát, t. képviselőház, ez volt a czél ennél a küzdelemnél és nemcsak a magyar nyelvnek az uralma; a magyar nyelv uralmában ennek csak kulminácziója van, ennek csak csúcspontja foglaltatik. A czél az volt, hogy a magyar államiság érvényesüljön, érvényesüljenek az államnak nyelve, nemzeti szimbólumai, zászlója és czimere. Ezen kitűzött czélpont folytán a további eszközök, hogy t. i. a tisztek magyarul tudjanak, hogy magyar honosok legyenek, önként következnek, mert a nagy czélnak biztosítása érdekéken ezek már feltétlenül szükségesek és elengedhetetlenek. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) No már most, t. képviselőház, ismétlem, teljes tárgyilagossággal mérlegelve a t. miniszterelnök urnak — megengedem teljesen jóhiszemű és jóakaratú — törekvéseit és programmpontjait, nézzük, vájjon azok elégségesek-e ezen czél elérésére és bennünket rábírhatnak-e arra, hogy az eddig folytatott harczot abbahagyjuk ? (Halljuk ! Halljuk!) Megvallom, t. képviselőház, e programmnak már a genezise sem biztató. Hiszen ez a küzdelem nem azon tényezők között folyt, a melyek között a megegyezés létrejött. Hiszen a szabadelvű párt. maga a t. miniszterelnök ur és korín ányzótársai sohasem voltak azok, a kik ezen nemzeti követeléseknek élére állottak, (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) a kik ezt a harczot helyeselték, a kik ezen czél okát magukévá tették; és mégis a megegyezést a korona és az ő álláspontjuk között keresték. Ezen a kísérleten már egyszer keresztülesett a t. kormányzó párt; egyszer már megkísérelte — akkor is későn — ezen harczot és e törekvéseket leszerelni az által, hogy az akkor hangoztatott u. n. Szentiványiféle pontok utján megegyezést teremtett a párt sorában ugy, hogy e pontok közül némelyeket megvalósithatóknak, másokat a későbbi tárgyalásra alkalmas anyagul szolgálóknak jelentett ki. De azért ez a megegyezés már akkor sem eredményezte azt, hogy azon küzdelmet, mely a nagy nemzeti vívmányokért indíttatott meg, le lehessen szerelni kisebbszerü engedmények által, illetőleg ki lehessen kerülni a kitűzött czél felé való haladást apró engedmények megadásával. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ha tehát a t. miniszterelnök ur ma is meg akarta keresni a megegyezést, azt nem lehetett csak egyszerűen a szabadelvű párt azon köreiben keresni, a kik, mielőtt a miniszterelnök ur még egyetlenegy szót is elárult volna programmjából, a szabadelvű klubban már is tüntetőleg megjelentek, zajosan helyeselték a miniszterelnök ur demisszióját, körülötte egy egész nagy tüntető tábort rendeztek a nélkül, mondom, hogy tudták volna, vájjon annak a programmnak, melyet a miniszterelnök ur ki fog jelenteni, egész tartalma elegendő lesz-e ezen nemzeti küzdelem leszerelésére és a nemzet követelményeinek kielégítésére. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Tehát, t. képviselőház, ezen u. n. engedményeknek egész genezise, születése nem olyan, a mely nagy bizalmat kelthetne; de ha ezen bizalomkeltés nem is volna meg, végre maga a lényeg bennünket kárpótolhatna, ha az oly nagy jelentőségű volna, A t. miniszter ur első engedménye vonatkozik a magyar állami jelvényekre, zászlókra és czimerekre. Erre vonatkozólag ő azt mondja, hogy »a közös hadsereg jelvényei majd az ország közjogi állapotának megfelelőleg rendezendők«. A t. miniszterelnök ur a szabadelvű pártban tartott beszédében nagyon plasztikusan állapította meg, hogy ebben a nehéz vitában az őszinteség és a tisztázott helyzet feltétlenül megkövetelendő. Ez az őszinteség és tisztázott helyzet birta őt arra, hogy azt a homályt, a mely a felségjogok körül, a magyar nyelvre vonatkozólag szerinte fennáll, az ő szempontjából eloszlassa, eloszlassa a magyar nemzet ellenére az által, hogy ezen jog mint nem létező a magyar nemzettel szemben kvalifikáltassék és megállapittassék; de megenged ilyen homályt, mihelyt felfelé kellene a nemzet jogait érvényesíteni, akkor már képes egy kormányzati programúiba becsempészni ilyen homályt, a melyből a további küzdelmeknek és ellenvetéseknek egész sorozata fog bekövetkezni. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen, ha a t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy ő az ország közjogi helyzetének alapján fogja szabályozni a közös hadsereg jelvényeit, ha azt akarja a t. miniszterelnök ur, hogy az ország törvényeinek megfelelően történjék az, hogy az ország színeinek, czimerének megőrzé-