Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-331
331. országos ülés 1903 november 9-én, hétfőn. 311 a közigazgatási bizottságban három, a közlekedésügyi bizottságban egy, a közoktatásügyi bizottságban kettő, a mentelmi bizottságban kettő, a munkásügyi bizottságban kettő, a najüóbiráló-bizottságban kettő, az összeférhetlenségi bizottságban egy, a pénzügyi bizottságban hét, a számvizsgáló-bizottságban egy, a véderő-bizottságban egy, a zárszámadást vizsgáló bizottságban egy, az Erzsébet-szobor felügyelő-bizottságban három, a horvát regnikoláris bizottságban négy, a quóta-bizottságban kettő. Azon javaslatot teszem a t. háznak, méltóztassék elhatározni, hogy, a quóta-bizottságot kivéve, mindezen üres helyeknek választás utján való betöltése a holnapi ülés napirendjének első tárgyául tűzessék ki. (Helyeslés.) Ha a ház ehhez hozzájárul, akkor ezt határozatként kimondom. Ugron Gábor: Mi lesz a quóta-bizottsággal és az összeférhetlenségi bizottsággal? Elnök: A minden ülésszak elején az elnök által készitett és 80 képviselőből álló összeférhetlenségi névsor, ha ülésszak közben abban üresedések is állottak be, nem egészittetik ki újból, hanem csak a legközelebbi ülésszak elején állítja össze az elnök újból a 80 tagból álló névsort. A ház praxisa, a mióta az idevágó törvény fennáll ezt a gyakorlatot tünteti elő, s azt hiszem, nem volna czélszerü ettől eltérni. Ugron Gábor: Hát a qvóta-bizottság? Elnök: A quóta-bizottság elvégezte feladatát, arra nincs már szükség. Annak idején majd az egész bízottságot újból megválasztjuk. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Mielőtt a napirendre áttérnénk, személyes kérdésben többen kértek szót, első sorban Molnár Jenő képviselő ur. Molnár Jenő: T. képviselőház ! Szombaton, Kossuth Ferencz képviselőtársam beszéde közben, néhány közbeszólás hangzott erről az oldalról. A közbeszólók között magam is voltam. Nyomát kerestem a naplóban, vájjon mi az, a mit közbeszóltam. Nem láttam; ellenben a lapok ugy közölték, mintha az a kifejezés, a melyet a miniszterelnök ur különösen nehezményezett, én tőlem származnék. Én nem tudom, vájjon mondtam-e, de vállalom; egyúttal azonban kijelentem azt is, hogy nem volt szándékomban a miniszterelnök ur személyét sértegetni és az a kifejezés távol volt attól, hogy általában a miniszterelnök urat személyében sérteni akarta volna. (Általános helyeslés.) Ennyit kívántam megjegyezni. Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezzel a kijelentéssel teljesen el van intézve az ügy. (Helyeslés.) Elnök: Kubik Béla képviselő ur szintén személyes kérdésben kér szót. Kubik Béla: T. képviselőház! A pénteki ülés folyamán Rosenberg Gyula képviselőtársam felszólított arra, nyilatkoznám a tekintetben, vájjon rá értettem-e azokat a kifejezéseket, a melyeket az előző ülésen ő magára vonatkoztathatott, vagy ugy magyarázhat, vagy mások ugy magyarázhatnak ? Erre nézve ki kell, hogy jelentsem, hogy miután odahaza voltam és ott magándolgaimat intéztem el, hamarább az ő meghívására itt meg nem jelenhettem, mint most, tehát csak most teszek eleget az ő kívánságának. Én akkor szóltam közbe, a mikor az elnöklő alelnök ur itt olyan figyelmeztetéseket tett, a melyeket én nem tartottam helyeseknek, és akkor aposztrofáltam az elnökséget, nem pedig őt. így tehát azok a kifejezések ő rá nem vonatkoztathatók. Elnök: Személyes kérdésben kér szót Vlád Aurél képviselő ur. Vlád Aurél: T. ház ! A múlt ülésben Kossuth Ferencz t. képviaelőtársam beszéde alkalmával közbeszóltam. Ezen közbeszólásomra Pichler Győző képviselő ur azt a megjegyzést tette, hogy: »Vlád eljön ide lármázni, otthon mindig elverik és hallgat.« Nekem arról, t. képviselőház, nincs tudomásom, hogy engem otthon, vagy bárhol megvertek volna. Hock János: Gratulálok! Vlád Aurél: Ezen közbeszólásra csak ez a válaszom. De ugyanakkor Pap Zoltán képviselő ur fenyegetéssel is illetett, hogy: »Majd kikap itt is, csak sokat beszéljen,« Hát én azt hiszem, hogy a magyar parlament nem sülyedt annyira, hogy egy képviselőt azért, mert itt meggyőződését kimondani meri,^ veréssel, vagy akármivel lehessen fenyegetni. (Elérik helyeslés.) Hock János: Kidobjuk, de meg nem verjük! (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Azt sem teszszük. Elnök: Személyes kérdésben kért szót Pap Zoltán képviselő ur. Pap Zoltán: T. képviselőház! Én még nem voltam abban a helyzetben, hogy a naplót ma megnézhettem volna és igy nem tudom, hogy abban a közbeszólásban mit vesz rossz néven az igen t. képviselőtársam. Annyi azonban bizonyos — és nemcsak ellenzéki pártállásomnál fogva, de mint magyar képviselő is abban a meggyőződésben vagyok, — hogy ha valaki a magyar képviselőháznak tagja, a magyar állameszme nevében kell, hogy itt helyet foglaljon köztünk. Példái vannak az igen t. képviselő urnak arra a múltból, hogy ha ennek az elemi kötelezettségnek egy képviselő meg nem felel, akkor igenis nem képviselőtársaitól, hanem a közszellemtől fog kikapni. Ilyen értelemben értettem én a közbeszólásomat, nem másként. Nem volt azzal szándékom semmi terrorizmus, hanem, ismétlem, a közvéleménytől, a közszellemtől fogja megkapni a jutalmát akkor, ha nem a magyar állameszme nevében fog itt helyet foglalni. Elnök: Áttérünk most már a napirendre: a további teendők iránti intézkedés tárgyalására. A napirend során következik?
