Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-329

290 319. országos ülés 1903 november 6-án. pénteken. hogy a felekezetek jogos érdekét is sértené, de az ország általános kulturális szempontjaiba is ütköznék az, hogyha módot nem nyújtanánk reá, hogy a felekezetek a maguk tanintézeteivel lépést tarthassanak az állami tanintézetekkel. (Élénk helyeslés jobbfelöl és a néppárton.) Én azt tartom, hogy az államnak szigorúan őrködnie kell a felett, hogy a felekezeti tanintézetek a megbízható hazafiúi érzületnek melegágyai legyenek. (Helyed/s jobb felöl és a néppárton.) Olay Lajos: Állami iskola! A kié az iskola, azé az ország! Polczner Jenő: Meg kell szüntetni a felekezeti iskolákat! Gr. Tisza István miniszterelnök: Szigorúan őrködnünk kell a felett, hogy a felekezeti iskola teljesítse azon törvényes kötelességet, mely a magyar nyelv tanítása, a magyar kultúra terjesztése terén hárul reá. (Helyeslés a jobboldalon és a néppárton.) Ezt a felügyeletet talán szigorúbban kell teljesíteni, mint eddig teljesítettük. Én épen a nevelésügy terén ez ország hazafias szellemű felekezeteit és az államot valódi szövetségtársaknak, valódi munkatársaknak tekintem. (Helyeslés a jobboldalon és a néppárton.) B. Kaas Ivor: Ez az igazi szabadelvüség! Zboray Miklós: Nagyon helyes! Ezzel a programmal még Polónyi is jöhet! (Zaj.) Polónyi Géza: Tapsol a néppárt! íNagy zaj. Felkiáltások a néppárton: Helyes!) Zboray Miklós: Majd az 1848 : XX.-nál ti tapsoltok! (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk.! Halljuk! jobbfelöl. Mnök csenget.) Olay Lajos: Adjon nektek az Isten sok ilyen jóbarátot! Gr. Tisza István miniszterelnök: És én azt tartom, hogy a közoktatásügynek objektíve is leghelyesebb, a nemzeti kultúrát legjobban gazdagító és legsokoldalúbban továbbfejlesztő megoldása az, a mely az állam és a felekezetek között ezen a téren bizonyos egészséges versengést támaszt. (Élénk helyeslés jobb- és balfelöl.) Én igenis kivánom az állami tanügynek is továbbfejlesztését; töltse be az állam mindazon űröket, melyek a nemzeti kultúra terén betöltésre várnak, állítsa fel azon típusokat, azon elérendő zsinórmértékeket, hogy ugy fejezzem ki magam, melyek felé a felekezeteknek törekedniük kell. De azután necsak el ne nyomja, necsak háttérbe ne szorítsa a felekezeti tanügyet, hanem ott, a hol lehet és a mennyiben lehet, jöjjön segítségére a felekezeteknek tanintézeteik fejlesztésében. (Elénk helyeslés a, jobboldalon és a néppárton. Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem — bárhogy gondolkozzék valaki elvileg a kérdésről — ha fontolóra veszszük azt, hogy a magyar ifjúságnak és talán szabad legyen még hozzátennem, különösen a tősgyökeres magyar ifjúságnak jelentékeny hányada felekezeti tanintézetekben nyeri nevelését, i nagyon fontos állami érdek van abban, hogy e I felekezeti tanintézeteken a kultúra nívója ne j egy inferioris nívó legyen. (Helyeslés.) B. Kaas Ivor: Az alapítványok növelése! Gr. Tisza István miniszterelnök: íme, ismét ! egy uj és súlyos pénzügyi következmény, a mely | ezen iskolák tanárainak és tanítóinak fizetésI rendezéséből folyik, ugy hogy felelőségünk tel! jes tudatában, de egyúttal érezve a kötelessé| get, hogy e fontos kérdésben (Halljuk! Halljuk !) a házat és az érdekelt köröket tájékoztassuk, ma egyebet nem mondhatunk, mint azt, hogy sürgős feladatunkat fogja képezni legalább I hozzávetőlegesen kiszámítani azt, hogy e fizeI tésrendezésnek kiépítése az egész vonalon (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) minő pénzügyi következményekkel jár. (Zaj a jobboldalon.) Zmeskál Zoltán (a jobboldal felé): Ez nem tetszik nekik! (Zaj. Elnök csenget. Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy nem!) Polónyi Géza: A felekezeti tanitókról van szó ? Nem értem ; a felekezeti tanítókról is az állam gondoskodjék? Gr. Tisza István miniszterelnök: A felekezetek számára kell azokat a segélyforrásokat rendelkezésre bocsátani, melyek által elérhetik a felekezetek azt, hogy saját tanítóik és tanáraik, s az állami tanitók és tanárok helyzete között mélyreható differenczia ne legyen. (Helyeslés.) Vázsonyi Vilmos: Az állam kifosztása a felekezetekért! (Hosszantartó mozgás a balés a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőtársaim, (Halljuk! Halljuk.') ezt a konverzácziőt ebéd után talán kedélyesebben fogják befejezhetni; most jobb volna, ha méltóztatnának megengedni, hogy folytassam előadásomat. (Zaj.) Ismétlem, a kormány sürgős feladatának tekinti (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) legalább főbb vonásaiban kiszámítani a tervbe vett fizetésrendezésnek az egész vonalon való pénzügyi következményeit, és ha erre nézve abban a helyzetben lesz, hogy a házat tájékoztathatja, akkor foglalhat állást arra nézve, hogy a beterjesztett törvényjavaslat fentartható, vagy módosításra szorul-e. Árról legyen a t. ház meggyőződve, és nagyon kérem, legyenek meggyőződve az érdekelt körök is, hogy a kormány teljesen érzi annak a súlyát, mily nehéz dolog, majdnem mondhatnám, mily kíméletlen dolog most hozzányúlni e kérdéshez, a mely már annyira kész, befejezett tény gyanánt eskomptáltatott. Legyenek meggyőződve az illetők arról, hogy a kormány ezt csak abban az esetben fogja a háznak javasolni, ha teljes meggyőződése lesz, hogy máskép a kérdés az államháztartás egyensúlyának megbolygatása nélkül meg nem oldható (Helyeslés a jobboldalon.) és akkor