Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-329

329. országos ülés 1903 sem fog továbbmenni, mint addig a határig, a meddig az államháztartás egyensúlyára való parancsoló tekintet ezt feltétlenül megköveteli, (Helyeslés a jobboldalon.) Arról pedig ünne­pélyesen biztosithatom a t. házat, hogy a kérdés­nek napirendről való levétele, bármely utón való kitolása nem áll a kormánynak szándékában, (Élénk helyeslés.) Ellenkezőleg, akár ebben az alakban, akár változott alakban, de a kormány­nak határozott kívánsága és határozott törek­vése, hogy ez a kérdés 1904-ben megoldható legyen. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Hogy pedig azok a várakozások (Halljuk! Halljuk!), melyek 1903-ra vonatkozólag az érdekelt tisztviselőkben már felkeltettek és a melyeknek talán az illetőkre nézve ma már ne­hezen raparálható anyagi konzekvencziái is le­hetnek, (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) hogy a helyzetnek ez a része is kellően tekintetbe vétessék, a kormány megfontolás tárgyává tette és előterjesztést fog tenni a háznak az iránt, (Halljuk! Halljuk!) hogy az 1903-ik évre tiszt­viselői fizetésrendezés czimén felvett hitel kere­tén belül rendkívüli pótlék nyújtása által könnyítsen a tisztviselőkön. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Ezek után, minthogy ez szintén egy köz­óhajt képező törvényjavaslat sorsára vonatkozik, kötelességemnek tartom bejelenteni, hogy a kor­mány az inveszticzionális törvényjavaslatot visszavonni szándékozik. Visszavonni nem azért, hogy az ügyet levegye a napirendről, de azért, hogy meggyőződésünk szerint czélszerübben old­hassa meg. Én, azt hiszem, igen rövid idő alatt, mindenesetre ugy, hogy ez által az ügy gyakor­lati elintézése semmi hátrányt ne szenvedjen, be fogjuk e törvényjavaslatot ujabban terjesz­teni olyan változtatásokkal, a melyeknek gya­korlati hordereje csak az lesz, hogy némely nélkülözhető, kevésbbé szükséges, kevésbbé pro­duktív kiadások elhagyatván, azok helyett lehe­tőleg nagyobb összeget vegyünk el produktí­vebb kiadásokra. (Helyeslés jobbfdől.) Polónyi Géza: Hát a székely vasutakkal mi lesz? (Zaj.) Gr. tisza István miniszterelnök: Én ma nem vagyok abban a helyzetben, hogy bárminő kon­krét nyilatkozatot tegyek, de a székely vasutak kérdését egyik legelső sorban megoldandó kér­désnek tekintem. (Helyeslés jobbfelöl. Derültség balfélöl.) Polónyi Géza: Helyes, helyes! (Derültség a baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Az egyes tárczák keretébe tartozó fontos ügyekre nézve, ismétlem, méltóztassék abban a körülményben keresni a kormány szőfukarságának magyará­zatát, a melyet már beszédem elején jelezni szerencsém volt, hogy most, midőn egy egész hosszú sorozata az intézkedéseknek áll előttünk, a melyeket le kell bonyolítanunk, mielőtt az al­kotmányos kormányzás terére lépnénk, időelőtti­övember 6-án, pénteken. 291 nek gondolnám egy. részletes munkaprogrammal terhelni a házat. Bakonyi Samu: Hát az igazságügyi refor­mok? (Zaj jobb felöl.) Endrey Gyula: Az uzsoratörvény! (Egy hang balfelöl: Létminimum!) Gr. Tisza Islván miniszterelnök: Ha a t. kép­viselő urak azt hiszik, hogy ilyen, a beszéd fo­nalát megszakító folytonos közbeszólásokra . . . Bakonyi Samu: Nem az a czél! Gr. Tisza István miniszterelnök: Akármi a czél, de ez tény. Én nem az intencziót kifogá­solom ; én tudom, hogy a pokol útja a legjobb intencziókkal van kövezve. (Zaj a szélsőbalolda­lon.) De a tény ez. (Nagy zaj balfelöl.) Én nem bánom, engem zavarba nem hoznak a képviselő urak, de azt hiszem, annak a czélnak elérését nehezítik, hogy itt a tanácskozás egymás meg­értésére és az ügyek tisztázására vezessen. (He­lyeslés a jobboldalon) Méltóztassanak megvárni, hogy minden kérdésről ott nyilatkozzam, a hova beszédem keretébe beillik. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Áttérve az egyes tárczákra, azok után, a miket az ország pénzügyi helyzetével kapcsolat­ban mondtam, talán felesleges is, hogy a pénz­ügyi tárczáról részletesebben nyilatkozzam. Hiszen természetszerűleg pénzügyi politikánknak vezérlő eszméje az államháztartás egyensúlyának fentar­tása kell, hogy legyen a jövőben is. Évtizedek küzködése, az ország anyagi erejének teljes megfeszítése hozta létre ezt az egyensúlyt, a melyet immár egy évtizednél tovább fentartani képesek voltunk. Politikánknak egyik sarkköve ennek az egyensúlynak fentartása, a mely állam­czélnak a többit alá kell rendelnünk, A nemzeti becsület kérdése is ez, mert tartozunk vele az országnak, de tartozunk a külföldnek is, a mely­nek tőkéjét gazdaságunk igényli. Ennek az egyensúlynak fentartása, ismét­lem, a takarékosság szellemének megvalósítása és helyes közgazdasági politika által érhető el. Ezen kettős törekvés vezethet oda, hogy jöve­delmeink fejlődése elérje azt a fokot, a midőn megnyugvással ajánlhatjuk az egyenes adók re­formjának napirendre tűzését. Nézetem és néze­tünk szerint, t. képviselőház, ehhez a kérdéshez csak akkor szabad hozzányúlnunk, midőn azt valóban eredményesen, méiyrehatólag oldhatjuk meg és inkább várjunk az egyenes adó reform­jával valamiveltovább, (Zaj balfelöl.) de oldjuk meg ugy, hogy egyenes adórendszerünk mai legsöté­tebb pontján, különösen a kereseti adók rend­szerén és azoknak a szegény emberre nézve, rendkívül terhes dispoziczióin gyökeresen segít­sünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Legyünk rajta, hogy minél előbb abba a helyzetbe jussanak az ország pénzügyei, hogy ez a kérdés napirendre kerülhessen. Szerintem egy, a jövőbe tekintő pénzügyi politikának, mint végczélt ezt minden lépténél figyelemben kell tartania. (Helyeslés a jobboldalon") 37*

Next

/
Thumbnails
Contents