Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-329

529. országos ülés Í903 november 6-án, pénteken. 289 előtt kéri a társadalomnak, kéri a képviselőháznak odaadó támogatását. (Elénk helyeslés jobbfelöl és a közepén.) Bármilyen üdvösnek lássák is valamely czél, vagy valamely eszme, ne feledkezzünk meg soha^ az adófizető közönség általánoB érdekeiről. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Ugy van! bal felöl.) Ne feledkezzünk meg arról, hogy ha minden egyes, nekünk különösen kedves pontnál a kiadások fokozására igyekszünk a kormányt szorítani: az végeredményében, általános hatásában a nagy közérdeken, az adófizető közönség érdekein boszulja meg magát. (Ugy van! Ugy van I a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) De fontos szerep vár ezen a téren az ország tisztviselői karára is. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Mert hiszen én nem élek illúziókban, (Halljuk! jobbfelöl.) én tudom azt, hogy a kormánynak legelszántabb, legelhatározottabb törekvése is csak akkor érhet el ezen a téren teljes eredményt, ha az ország tisztviselői karának odaadó támogatására számithat. Én felteszem, hogy az ország tisztviselői karát ezen takarékossági törekvés, (Halljuk! Halljuk!) ezen, a keretek leszállítására irányuló törekvés előmozdítására fogja vinni az ország iránti kötelességérzete is, (Ugy van ! jobbfelöl.) de erre viheti saját jogosult, jól felfogott érdeke is. Mert mentül jobban elhárítjuk a létszámemelkedés veszélyét, mentül kisebbé tehetjük azt a végleges létszámot, a melylyel számolnunk kell: annál jobban, annál kielégítőbben oldhatjuk meg a tisztviselői személyzet egyéb, a tisztviselői illetményekre vonatkozó kérdéseit. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Ebben a tekintetben fekszik már egy törvényjavaslat a t. ház előtt. (Halljuk! Halljuk!) A kormány teljesen érzi a rajta fekvő felelőség súlyát, és teljes tudatával bir annak, minő nehéz lépésre szánja el magát, ha ma bármilyen irányban is megbolygatja ezen kérdést, a melyre már mint biztosra számított az ország tisztviselői karának nagy száma. Vészi József: Ugy van! Számithatott is! (Mozgás. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: De, t. ház, méltóztassék nekem megengedni, ha én mindent inkább meg fogok tenni, mindent, bárminő nehéz, bármily hálátlan, bármily népszerűtlen lépésnek megtételére is inkább elhatározom magam, mint hogy bárminő olyan kötelezettséget vállaljak az állam terhére, a melynek elvállalása által az államnak és az adófizető közönségnek érdekei komolyan veszélyeztetnek. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Vészi József: És ezt ugyanaz a pénzügyminiszter terjeszti be ? (Elnök csenget. Hosszantartó nagy zaj. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök : Egész komolysággal jelentem ki a t. ház előtt, hogy a KÉPVH. NAPÍ.Ó. 1901 — 190fi. XVIII. KÖTET. kormány ma még nincsen abban a helyzetben, hogy végleges nyilatkozatot tehessen az iránt, vájjon a beterjesztett törvényjavaslatot változatlanul fentartja-e vagy sem, nincsen abban a helyzetben azért, mert nézetünk szerint ezen beterjesztett törvényjavaslat.azon keretet tekintve, melyre hatálya kiterjed, csak félmunkát végezne, oly félmunkát, a melynél megállani nem szabad. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem szabad tehát megkoczkáztatnunk azt, hogy ezen javaslat elfogadása után, a reform ezen részének végrehajtása után egyszerre arra ébredjünk fel, hogy az állam pénzügyi helyzete nem enged tovább menni és akkor ne elégíthessük ki azon érdekköröket, a melyeknek kielégítése az igazság elemi követelménye, (Elénk lielyeslés a jobboldalon.) és egyúttal követelménye a közérdeknek is. (Nagy zaj balfelöl. Élénk lielyeslés jobbfelöl.) Polczner Jenő: A katonai költségeket lehet emelni ? Pozsgay Miklós: A főszolgabíróknak is kell mézes madzag! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ám használják ki ezt a kérdést a képviselő urak, a hol jónak látják, de én azt nem tudom a lelkiismeretemmel megegyeztetni, hogy annak a veszélynek tegyem ki az ország köztisztviselői karának széles rétegeit, hogy a maga legjogosultabb igényei hosszú időn keresztül kielégítést ne találjanak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Itt van elsősorban a vármegyei tisztviselői kar, itt van a községi és körjegyzői kar. (Nagy zaj balfelöl. Elnök csenget.) Zboray Miklós: Miniszteri nyugdijak ! (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Gr. Tisza István minisztereinek: T. ház! Lehetetlennek tartom azt, hogy a köztisztviselői karnak ezen fontos ágazata, csak azon körülménynél fogva, hogy nem kinevezés által nyeri hivatalos állását, hanem választatik, háttérbe szorittassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Az a funkezió, a melyet végez, az eminenter állami funkezió. Az állami közigazgatás legkardinálisabb ügyeit végzi ez a tisztviselői kar, azokat az ügyeket, a melyek a legnagyobb felelőséggel járnak, a legnagyobb kvalifikácziót kívánják, és a melyeknek elintézése és mikép intézése a közönség érdekéből talán a legfontosabb. Én azt hiszem, hogy a közönség érdekére nézve is mélyen sérelmes volna közállapotainknak egy olyan rendezése, a mely hosszú időn át sokkal rosszabb anyagi helyzetben hagyná a megyei köztisztviselőket a többi közszolgálati ágakkal szemben és azt az eredményt érné el, hogy a fiatalság javarésze a közpályának más ágazatait keresné fel. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Polczner Jenő: Befellegzett a tisztviselőknek, akár kinevezettek, akár választottak ! Gr. Tisza István miniszterelnök: A felekezeti iskolák tanítóinak és tanárainak kérdése szintén fontos kérdés. Én ott is azt tartom,