Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-329

288 329. országos ülés 1903 n ovember O-án, pénteken. Rákosi Viktor: Ezután a czivillistát nem szavazhatjuk meg! Gr. Tisza István miniszterelnök: ... és az ezek által okozott költségtöbblet nagyon háttérbe szorul költségvetésünk egész emelkedésével szemben. Holló Lajos : Háttérbe szorul ? Gr. Tisza István miniszterelnök: Tessék megnézni, a számok beszélnek. Az én nézetem szerint emelni fog kelleni a közel jövőben a katonai terheket is, (Mozgás a baloldalon.) emelni fog kelleni a polgári élet terén felmerülő terheket is, de egyiket sem szabad tovább emelni, mint a meddig a nemzet érdekében feltétlenül szükséges (Zaj a baloldalon.) és anyagi erőnk megengedi. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások jobbfelől: halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Mondom, azok a bajok, a melyeket jelezni bátor voltam már néhány évvel ezelőtt, ma már küszöbön állanak. Az adókból és illetékekből befolyó állami bevételek a 90-es évek első felében — a mint tudni méltóztatnak — meglehetős rohamos fejlődést mutatnak, a mi azonban összefügg az indirekt adó terén létrejött bizonyos törvényhozási reformakczióval is. Megmarad ezen emelkedés a későbbi epocha elején is, a hol adórendszerünk mélyreható változásnak kitéve nincs és az országnak ezen jövedelmi forrásaiból ] 895-től 1897-ig évenkint 11 millió koronával emelkednek bevételeink. Ez az emelkedés azonban 1897-től 1899-ig S'/o millió koronára, 1899-től 1901-ig másfél millió koronára csökkent. Polczner lenö: Az elszegényesedés biztos jele! (Zaj a jobboldalon és felkiáltások: Hulljuk ! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ha az én t. képviselőtársam csak ebből tudja meg, hogy most egy nagy közgazdasági stagnáczió állapotában vagyunk, hát akkor csakugyan későn ébredt fel. (Derültség a jobboldalon.) B. Kaas Ivor: A szabadelvű gazdálkodás okozta! (Bálijuk! Hulljuk! u jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István miniszterelnök : Ezzel szemben és azon jelenséggel szemben, hogy a kedvezőtlen közgazdasági helyzet kedvezőtlenül hatott vissza különösen egyes fontos üzemeknek jövedelmére is, a szorosan állami természetű kiadások a rendes kezelésnél 6 — 8—9 millió korona többletet tüntetnek fel évről-évre. Ennek az eredménye nagyon természetes. A rendes kezelésnek feleslege 1898-ban még 128 millió korona volt. ez 1900-ban 101 millió koronára szállott alá, 1901 ben pedig 81 millió koronára. Azóta hiteles adatok nem állanak még rendelkezésemre; 1901-ről adatott ki az utolsó zárszámadás. Ha azonban figyelembe veszszük az ország közgazdasági állapotát, semmi reményem nem lehet az iránt, hogy a helyzet képe a legutolsó időben, legalább lényegesen, javulni fog. Ugy állott tehát 1901-ben a helyzet, hogy a rendes kezelés 81 millió korona felesleget mutatott fel. Ha most ezzel szembeállítjuk, hogy hosszú időre kiterjedő tapasztalataink alapján körülbelül 60 — 70 millió korona az az összeg, a mely átmeneti kiadások és beruházásoknál évről-évre kiadásra kerül: akkor látjuk, hogy már 1901-ben megközelítettük azt a határt, a melyen túl azután szakitanunk kellene az utolsó évtizednek azon nagyfontosságú vívmányával, hogy az államnak nemcsak rendes kiadásai, de — hogy ugy fejezzem ki magam — normálisabb keretben maradó átmeneti kiadásai és beruházásai is a rendes bevételekben nyerjék fedezetüket. Itt tehát »megállj!«-t kell kiáltanunk. (Felkiáltások a baloldalon : Halt. főhadnagy ur! Zaj. Elnök csenget.) Kérem, ha én főhadnagy vagyok is, honvédfőhadnagy vagyok, tehát én a magyar vezényszó álláspontján állok. (Éljenzés a jobboldalon.) Mondom, t. képviselőház, »megállj!«-t kell kiáltanunk, ha az országot a legnagyobb pénzügyi bajokba visszasodorni nem akarjuk, ha nem akarjuk felidézni ismét azokat a szomorú állapotokat, a melyekből két évtizednek önmegtagadó és a nemzetre legnagyobb erőfeszítéseket rovó küzdelmei árán lehetett csak kiszabadulni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha nem sikerül helyes közgazdasági politika által fejlesztőleg hatni a társadalom anyagi helyzetére és ezáltal az állam bevételeire is, de másrészről, ha nem sikerül megállítani az állami gépezet kereteinek azon folytonos feltartóztathatatlan növekedését és tcrpesakedését, akkor azon veszély előtt fogunk állani,hogy a magyar állam gépezete a saját önsúlyát is alig fogja elbírni; (Ugy vau! Ugy van! jobbfelöl s a közéyen. Helyeslések balfelöl.) tehetetlenül fog zakatolni, a nélkül, hogy eredményeket tudna felmutatni (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) és nem marad anyagi ereje a valóban produktív, a valóban szükséges kiadások fedezésére. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Az első szükség tehát az, hogy igyekezzünk a takarékosság szellemét bevinni a kormányzat minden ágába; (Elérik helyeslés a jobboldalon.) igyekezzünk óvakodni minden felesleges kiadástól; igyekezzünk csak a lényeget nézni és igyekezzünk lehetőleg mentül csekélyebb eszközökkel, mentül kisebb apparátussal boldogulni. (Helyeslés a jobboldalon.) Igyekezzünk különösen a személyzet, a létszám azon óriási emelkedésének útját bevágni, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) a mely emelkedés tiz esztendő alatt olyan rohamosan haladt előre ; sőt tovább megyek, a mennyire csak lehetséges, igyekezzünk a ma meglevő kereteket apasztani; igyekezzünk a ma meglevő létszámot csökkenteni. (Helyeslés.) Egy nagy munkásságot igénylő nehéz munkája ez a kormánynak, a melyben mindenek-