Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-329
329. országos ülés 1903 ez ország idegenajku polgárai visszhangot adnak erre a törekvésre, nemcsak szóval, hanem tettekben is, az által, hogy éles határvonalat húzzanak maguk között és ezen hazaíiatlan elemek között. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon^és a középen.) Egészen különleges szempont alá esnek ez eszmekörben a társországok és az azokban fontos közjogi jogosítványokkal és állással felruházott horvát nemzet. Apáink 1868-ban igyekeztek rendezni a Magyarország és társországai közötti viszonyokat, rendezni a legmesszebbmenő méltányosság, a legmesszebbmenő szeretet és bizalom alapján, azon szempont által vezettetve, hogy tartós érzelmű egységet létesítsenek az ország és a társországok lakossága között. Olay Lajos: Elérték ? Gr. Tisza István miniszterelnök: Fájdalom, t. képviselőház, konstatálhatjuk ma is azt, hogy nem a régi gyűlölség, mert ez nem helyes kifejezés, hiszen ha a régi időkre nézünk vissza, valóban testvéri, bajtársi, fegyvertársi szeretet létezett köztünk és ez országok lakossága közt... (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Megmérgezték őket Bécsből, 1848-ban! Gr. Tisza István miniszterelnök: ... de a közelebbi múltban élesztett gyűlölség (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) nem aludt még ki mindenütt a lelkekben, és a társországok lakosságának némely, fájdalom, elég széles rétegeiben, fel-fellobban ma is, de azért megnyugvással konstatálhatjuk azt, hogy az országok józan többsége hiven és becsületesen ragaszkodik az 1868-ban megállapított kiegyezéshez és hogy a horvát országgyűlés többségét alkotó politikai párt ezt a politikát férfias bátorsággal, férfias nyíltsággal, teljes megbízhatósággal képviseli. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Zmeskál Zoltán : No : »Segts es, da habts es !« Popovics Vazul István: Kikérjük magunknak ! Megértjük magyarul is, nem kell németül szólani hozzánk! (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Fontos és örvendetes politikai tény ez. Kisérjék figyelemmel t. képviselőtársaim azt a haladást, a melyet az uralmon lévő horvátországi párt magatartásában az utolsó harmincz eszteudő alatt konstatálni lehet: azt hiszem, pártkülönbség nélkül fogjuk egyforma hazafiúi örömmel megállapíthatni azt, hogy igenis Horvátországban a kiegyezési politikának hátsó gondolat^néiküli becsületes érvényesitésére törekszik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor: Nem áll! Az ellenkezője igaz! Nincsen senki, a ki már most ellenünk ne volna! Gr. Tisza István miniszterelnök: Az ország érdeke kívánja azt, hogy nemcsak a társországok részére megadott jogok becsületesen megtartassanak, hiszen ezt nemcsak az ország érnovember 6-án, pénteken. 287 deke, de az ország becsülete is kívánja, de az ország érdeke kívánja azt, hogy az a politika, a mely Magyarországot az 1868-iki kiegyezés megkötésére vezette, a méltányosságnak, a bizalomnak, a rokonszenvnek az a politikája érvényesüljön a jövőben is, és hogy azok, a kik odaát hiven és becsületesen képviselik a Magyarországgal való kapcsolat és kiegyezés álláspontját, érezzék azt, hogy az ő jogos törekvéseik itt, ennek az országnak irányadó politikai faktorainál méltánylásra, viszonzásra, visszhangra találnak. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ugron Gábor: Pofon verik azt, a ki magyarul beszél. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, Ugron képviselő ur. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ezen vezéreszmék hangsúlyozása után át kellene térnem közvetlenebb kormányzati feladatainkra és azon egyes fontosabb kérdésekre, a melyekkel a t. házat a közel jövőben foglalkoztatni kívánjuk. (Halljak! Halljuk íj De nem tehetem ezt a nélkül, hogy a háznak nagyon komoly figyelmét ne hívjam fel pénzügyi helyzetünkre és az ebből levonható következtetésekre. (Halljuk!) Ha bárki a a t. képviselő urak közül azt a fáradságot venné magának, hogy utánanézne azon kijelentéseimnek, a melyeket már az elmúlt 8 —10 esztendő folyamán a költségvetési viták során megtenni alkalmam volt, igen könnyen ráakadna arra, hogy vezérfonálként húzódik keresztül összes felszólalásaimban az a feletti aggodalom, hogy itt az állami kiadásoknak, az állami szervezetnek olyan terjeszkedési proczesszusa állott be, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) a mely nagyobb nehézségek nélkül és nagyobb akut bajok felidézése nélkül tarthat ! addig, a meddig az emelkedő közgazdasági áramlat fejlesztőleg hat bevételeinkre is, de a mely a közgazdasági stagnáczió beálltával meg fogja bőszülni magát. Lengyel Zoltán: Nem kell több katona! (Zaj a baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! Ezek a figyelmeztetések, fájdalom, meglehetősen a pusztában elhangzott kiáltó szóhoz hasonlítottak. (Zaj a baloldalon.) A társadalom minden rétege, a képviselőház minden pártja, sőt azt merném mondani, a képviselőháznak majdnem minden tagja minden téren olyan követelésekkel lépett fel az állammal szemben,.,. Holló Lajos: Az ujonczfelemelés például! (Zaj a baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök:... olyan nyomást gyakorolt a kormányra, hogy ezen nyomásnak ellenállani jóformán lehetetlenség lett volna és állami gépezetünk feltartóztathatatlanul tolatott a mind nagyobb arányú terpeszkedés felé. (Felkiáltások a baloldalon ; Kortes politika! Czivillistafelemelés. Zaj.) Nem akarok a részletekbe belemenni, ele a katonai kérdések . . .
