Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-329

329. országos ülés 1903 november 6-án, pénteken. 277 formában jelenik meg, (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) vissza kell utasítanunk, mert ez a történelmi tényekkel teljesen ellentétben áll, ellentétben áll ezen egész harcz lefolyásának történetével, a mely barcz, a mely küzdelem erélyesen feltámadt nemcsak Széll Kálmán ellen, a ki nem állott hasonló — mondjuk — felekezeti alapokon, de felkelt gróf Khuen-Héderváry Károly ellen is akkor, a mikor ő egyezséget keresett és talált is a küzdő tábornak sok jóhiszemű eleménél. Mi minden felekezeti elfogultságtól menten, egyedül a kitűzött czél érdekében a magyar nyelv kivívásáért a harczot ellene épen olyan erélylyel folytattuk, a mint azt folytatni fogjuk gróf Tisza István ellen is. (Helyeslés a baloldalon.) Bocsássanak meg, nem volna szomorúbb erre az országra nézve, mint hogyha abba az átokba sülyednének vissza a társadalom rétegei, hogy azokat felekezeti, vallási kérdésekkel a politikai küzdőtéren, a politikai porondon akarjuk szétválasztani egymástól, mert ez örökké gyengévé teszi a magyar nemzeti küzdelmet, megbontja erőinket, szétforgácsolja minden tehetségünket és örökké kiszolgáltat a hatalom érdekeinek, a mely ezután ellenünk, minden vallásfelekezet ^ ellen, érvényesül. (Helyeslés a baloldalon.) Áttérve gróf Apponyi Albert ur lemondására, én ebből minden személyi vonatkoztatást szeretnék kiküszöbölni és különösen szeretném kiküszöbölni azt, hogy a mi állásfoglalásunk a gróf Apponyi Albert ur politikájával való megegyezést és a teljes összhangot jelentené. Mi az ő politikájával szemben álltunk a múlt küzdelemben is, szemben állunk ma is. De hogy nem személyi momentumok játszanak szerepet ilyen nagy válságok idején az elnökválsággal összeköttetésben, ennek igazolásául ismételten hivatkozom a Szilágyi Dezső-féle elnökváltozásra. Szilágyi Dezső akkori elnök a 67-es alapon állott, állott egy küzdelemnek* élén és a pártok minden árnyalata, akár a 67-es alapon állott, akár a 48-as alapon állott, egyaránt szót emelt azért, hogy ez az elnökváltozás akkor be ne következzék és lépések történtek az iránt, hogy Szilágyi Dezső az elnöki állásról való lemondását vonja vissza. Tehát akkor is eltűntek a politikai momentumok a pártok soraiból, a minthogy el kellene azoknak tünniök ilyen kérdéseknél ma is. Akkor is fel kellett tételezni — a mint itt ennek hangot adtak — hogy a lemondott elnökben van annyi férfiasság, van annyi objektivitás és jellemszilárdság, hogy a mit tesz, meggondoltan és megfontoltan teszi, tehát olyan felhívásnak, hogy lemondását vonja vissza, nem volna értelme. Hát Szilágyi Dezsőben nem volt meg ez az objektivitás, nem volt meg ez a jellemszilárdság, ez a politikai elhatározottság? És ő vele szemben mégis az egész ház, e háznak minden pártárnyalafa, kötelességének tartotta azon felhívást intézni, hogy vonja vissza azon nehéz időben bejelentett lemondását. E kérdésbe, t. képviselőház, személyi momentumokat belekeverni nem lehet. (Ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Szerintünk két körülmény játszik ebbe bele. Az egyik az, hogy gróf Apponyi Albertnek az elnöki székből való távozását azok a körülmények teszik és tették szükségessé, hogy gróf Apponyi Albert ur ott, abban az állásban, azt a közhatalmat nemcsak törvényes és alkotmányos formában, de a nemzeti jogoknak olyan értelmezése mellett és olyan érvényesítése mellett kezelte, a mely nemzeti álláspont felfelé a képviselőház hatáskörétől független hatalmi tényezőnél, a koronánál bizonyos visszatetszést keltett. Látjuk azt időről-időre, hogy ebben a politikai küzdelemben azok nyernek grácziákat, kitüntetéseket, a kik magukat a legélesebben szembe helyezik a magyar nemzeti eszmékkel; (Igaz! Ugy van! balfelöl.) azt látjuk, hogy valóságos pucscsok készültek . . . (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Űzőbe vették, mint a vadászatra betanított kutyák! (Mozgás és zaj.) Holló Lajos: . . . ezen küzdelem alatt már a Széll Kálmán kormányzata idejében. A midőn ő és kormánya még teljesen biztosnak érezte magát azokban a székekben: a háta mögött megkezdetett a tárgyalás Bécs köreivel; megkezdődött az összejátszás, és egyszerre, minden előzetes jele nélkül a megingott bizalomnak Széll Kálmánt arról a székről eltávolították, hogy megkíséreljék egy ellenkező áramlat becsempészését a miniszterelnöki székbe. (Ugy van! Ugy van! a bed- és a szélsobaloldalon.) A második pucscs épen a mostani helyzet kialakulásakor készült, a midőn minden politikai tényezőt harmóniára birtak, és gróf Apponyi Alberttel szemben a legutolsó fokig való hezitálást vitték véghez a programm leszállításában, sőt még ezen elliczitált programmponttal szemben is a pártot azon helyzet elé állították, hogy vagy a korona akaratával és parancsával szegül szembe, vagy váljék meg tiszteletreméltó elnökétől és a programm azon pontjától, a melyet ő, mint utolsó elengedhetetlen feltételt, azon állás elfoglalásához hozzáfűzött. (Ugy van! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Ezen tervszerű munka jelei (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Aknamunka!) mutatkoztak, a melyek azt bizonyítják, hogy Magyarországon még mindig az a törekvés tapasztalható: hatalomra jutni és érvényesülni a nemzeti akarat következetes megtagadása árán ; (Ugy van! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) azzal szembe helyezkedni, s idegen áramlatoknak, idegen érdekeknek szolgálatába állni, és akkor arra a kiváló polczra jutni, s mindazokat, a kikben elég bátorság és férfiasság van a nemzeti álláspont előtt meghajolni, a köztevékenység teréről leszorítani. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen egy ember erre az ellentállásra gyenge. Én is meghajolok gróf Apponyi Albert