Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-329

278 329. országos ülés 1903 november 6-án, pénteken. ur tiszta jelleme és elhatározottsága előtt, de ha van egy ember, a kivel a felső hatalom következetesen, a gúnynak, lenézésnek és mellőzésnek fegyvereit szegi szembe, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldálon. Mozgás és zaj.) és ha az azon állást foglalja el, a mely mindnyájunk szemében az egész ország szuverenitása egyik kifejezését képezi, és ha azon állás mi bennünk védelmet nem talál: akkor el lehetünk készülve arra, hogy bárki foglalja is el azon helyet, nem a nemzeti akarathoz való simulás, hanem a felső hatalom előtt való meghajlás eszközeivel (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldálon.) akarja azon állásnak helyét, azt a pozicziót megtartani. Egy ember gyenge, t. ház, de ha a nemzet összetart, ha az egész képviselőház egyazon akaraton van: megvédeni saját szuverenitását, s a képviseletnek teljes függetlenségét, akkor igenis elérhetünk ezen a téren eredményt. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Ez az indok, a miért mi nem könnyen nyugszunk bele abba a változásba, a melynek rugói nem azon kicsinyes politikai körülményben rejlenek, hogy t. gr. Apponyi Albert ur beleavatkozik az aktuális politikába oly mértékben, a melylyel talán összeférhetlennek találják az elnöki széket, hanem a mely azért történik, mert vele szemben következetesen olyan hideg, elutasító álláspontot tanúsítottak, a mely rá nézve utoljára is azon kényszerhelyzetet teremtette, hogy ő ne akarjon útjába állani azon áramlatnak, a mely az ő elkerülésével, az ő szellemével ellenkező irányban akarja megoldani Magyarországon a kérdéseket. Ellenállásunk második indoka abban rejlik, hogy mi itt tulajdonkópen egy megkezdett akcziónak első lépését látjuk. Elnökre van szüksége ennek a rendszernek a jövendő időben; (Ugy van! a szélsobaloldálon.) elnökre, ki hozzásimul ahhoz az önkényes felfogáshoz, a melynek első jeleit már ebben a házban láttuk. Igaz, hogy tegnap pl. egy bizonyos lojális kiegyenlítéshez a kormányelnök ur hozzájárult, de én kíváncsi vagyok, hogy ha őt nem az a remény táplálná, hogy ezen békés megegyezés által megtarthat egyes jóhiszemű harczosokat, a kik hozzájárulnak talán az ő békés munkájához, adta volna-e hajlékonyságának azt a tanújelét? Nyilvánvaló, hogy ebben semmiféle czélzat vagy rendszer nincs; ez csak egy korán alkalmazott eszköz, a melylyel el kellett hárítani minden káros következményt, hogy az a proczesszus, a melyet ő megindított, s a mely a nemzet elaltatásában rejlik, ezen a téren hajótörést szenvedjen. (Ugy van! Úgy van! a szélsobaloldálon.) Kétségtelen, hogy itt olyan elnökváltozás és rendszerváltozás czéloztatik, a melynek gr. Apponyi Albert magát, eszközül odaadni nem akarta. En csak egy kérdést vetek fel még ezzel kapcsolatban, azt t i., vájjon a ház helyesnek találja-e azt, hogy akkor, mikor a szenvedélyek a legizgatottabbak, mikor a harcznak kellő közepén vagyunk, mikor a pártellentétek a legélesebbek: az izgalmaknak és szenvedélyeknek ezen korszakában válaszszuk meg azt az elnököt, a ki nemcsak a köztünk lévő ellentéteket kell, hogy elsimítani akarja higgadt, nyugodt, tárgyilagos viselkedésével, de egyúttal hivatva van arra, hogy az országot azon veszélyes kísérlettől is visszatartsa, amelybe talán a hatalom meggondolatlansága, erőszakossága és önkénye beleragadná ? Helyes-e épen az ilyen időszakot választani arra, hogy elnököt válaszszunk és az elnökséget uj elemmel töltsük be ebben az időszakban, a melynek szenvedelmei és izgalmai kizárják azt, hogy abba a székbe oly egyént állítsunk be, a ki mindezen nagy objektív követelményeknek képes legyen eleget tenni ? Mikor annyira lesülyesztve látjuk a közhatalom tekintélyét a felső hatalommal szemben, hogy pl. a miniszterelnök ur, mikor miniszterelnöki esküjét leteszi, leveti magáról a magyar államférfiak öltönyét... (Felkiáltások a szélsobaloldálon : Szégyen ! Gyalázat !) Molnár Jenő: Magyarország miniszterelnöke főhadnagy! Szalutál az udvaron egy kapitánynak ! Szégyen, gyalázat! (Nagy zaj balfelöl.) Holló Lajos: ... és épen midőn a harcz a katonai hatalom túltengése ellen folyik ebben az országban, odaviszi arra a szégyenpolczra azt a legmagasabb állást, a kormányzói állást és mint alárendelt katonai egyéniség jelenik meg a Burgban, hogy ott tiszteletét és hódolatát mutassa be annak a hatalomnak, a melynek túltengése idézte elő épen ezen viharokat az országban és a melynek letörése ellen akar szervezkedni és a melynek letörését akarja egyszer már keresztülvinni a nemzet, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) s mikor az ujonczmegajánlásnak a joga ennek a nemzetnek véren szerzett alkotmányos biztositéka: csodálkozhatunk-e akkor, hogy az ezredek hivatalos körözvényeket hivatalos pecsét és borítékok alatt küldözgetnek szét a községi elöljáróságokhoz mindenféle nevek alatt, a melyekben felhivják őket, hogy önkénteseket szerezzenek, toborozzanak és küldjék be őket az ezred irodájába; lehet-e ezen visszaélést, a katonai hatóság ezen beavatkozását jogunk és alkotmányunk ellen csodálni, mikor a legmagasabb hatalom előtt is minden a katonai szempont és minden a katonai felelőség és sohasem a nemzet szuverenitása, függetlensége és önállósága az, a mit figyelembe venni szükségesnek tart! Ezek, t. ház, ugy gondolom, teljesen objektíve szempontok arra, hogy a mig itt minden véleménykülönbség és különböző pártérzések mellett is a magyar alkotmányhoz hű és a magyar törvények folytonosságát megőrizni kész elemek ülnek, azt a figyelmeztetést intézzük a házhoz, hogy nem ez időpont az, mikor az elnökváltozás helyesen, tervszerűen és objektíve keresztülvihető, azt a felhívást, hogy mindanynyian egy óhajtásban, egy kívánságban egye-