Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-329

274 329. országos' ülés 1903 november 6-án, pénteken. Polónyi képviselő ur személyes kérdésben fog szólani. Polónyi Géza: T. ház! Bocsánatot kérek, hogy személyes kérdés czimén néhány perozig szives türelmüket igénybe veszem. A tegnapi ülésnek végén Rakovszky István t. képviselő ur között és köztem egy általam egészen magánbeszélgetésnek, helyesebben mondva: enyelgésnek vett inczidens történt, a mely a naplóban nincs megörökitve, a dolog természete szerint egészen helyesen, mert magam is olyannak tekintettem a dolgot, hogy nem tartozik az a naplóba, mint a hogy az számtalanszor megtörténik, hogy a padok közt egymással diskurálunk és szót váltunk, a néíkül, hogy ezt a napló számára tennők. Azonban majdnem valamennyi napilap felvette, hogy Rakovszky István ur nekem azt mondotta volna, hogy én esküt tettem Kézdivásárhelyen és pedig hamis esküt. T. képviselőház! Ha ennek a dolognak előzményeit nem ismerjük, abszolúte meg sem értjük, hogyan történhetnék meg, hogy egy képviselőházi teremben valakit igy enyelgés közben hamis esküvel vádolnak. A dolognak rövid előzménye az, hogy én magam is részt szoktam venni egy társaságban, a melyhez engem különösen az a határtalan és mély tisztelet szokott elvezetni, a melylyel én Beőthy Ákos és Bartha Miklós t. barátaim iránt viseltetem. Ebben a társaságban, a hol a politikai ellenfeleknek, valóságos egyvelege szokott összejönni, a legnagyobb véleményeltérések barátságos beszélgetés közben szoktak elintéztetni, nem ritkán azzal a magyar bunkóval, hogy néha kíméletlenül is nyilatkozunk egymás iránt. De ezek a beszélgetések mindenre lehetnek a föld kerekségén szánva, csak arra nem, hogy azoknak rezultátumait a képviselőház előtt feltárjuk. Egy ilyen beszélgetés alkalmából, — megjegyzem, hogy ha én feljegyeztem volna magamnak mindazokat, a miket Rakovszky István ur ezen beszélgetések alkalmával elmondott, hát nagyon furcsa egyveleget látna a t. képviselőház, de én ezekkel nem szoktam foglalkozni és nem is jegyeztem fel magamnak, hogy ilyen alkalmakkor ki mit mond, — mondom, egy ilyen beszélgetés alkalmával akkor, mikor szinczerizáltunk az ország jövendője és esetleg a magunk további magatartása felett és midőn ezen beszélgetés közben szóba került az is, hogy egy kormány az ellenzéket annyira kielégítő programmot vagy nyilatkozatot tehet, hogy az ellenzék eljárásában megváltoztatja a taktikáját, mikor én merészeltem ebben a társaságban — mondom — ilyen véleményt is nyilvánítani, akkor Bartha Miklós barátom mondotta nekem azt: De figyelmeztetlek, hogy esküt tettél és én akkor a hamis eskü konzekvencziáit vonnám le. Ez történt köztünk privát beszélgetés közben. Rakovszky István ur egy más alkalommal is elkövette nézetem szerint azt a tapintatlanságot, hogy ilyen beszélgetést a ház elé hozott. Én azonban röviden a következőkre szorítkozom : Nem látom elérkezettnek az időt arra, hogy akkor, a mikor egy kormánynyal állunk szemközt, a melyre nézve az a meggyőződésem, hogy azt, az ő programmjával szemben, közös erővel támadni kell, itt egymás közötti ilyen természetű vitákkal fogyaszszuk az időt. De, t. képviselőház, miután már a lapok utján a nyilvánosságra került ez a dolog, a magam részéről kötelességemnek tartom kijelenteni azt, hogy én a választóim, és köztem lévő viszony kérdését soha sem fogom Rakovszky István 1. képviselő ur eldöntése vagy elbírálása alá bocsátani. Én. t. képviselőház, a választóim előtt tett ünnepélyes j;>rogrammomhoz hű voltam és hű is maradtam és harczoltam akkor is, a mikor harczolni kellett Rakovszky t. képviselő ur ellen is. Harczolni fogok a jövendőben is és mihelyt azt látom, hogy az én lelkiismeretes meggyőződésein bármilyen tekintetben választóimmal összeütközésbe kerülne, a mit én egyelőre nem hiszek, kötelességemet tudnám és azonnal rendelkezésükre bocsátanám mandátumomat. De addig, t. képviselőház, a míg köztem és választóim között maguk a választók nem döntenek, az ilyen természetű beavatkozást — mert sértő kifejezést használni nem akarok — egyelőre illetéktelen beavatkozásnak nyilvánítom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egyebeket a tárgyhoz, t. képviselőház, mondani nem akarok, mert, ismétlem, mindenkinek egyéni meggyőződésére és ítéletére bízom, vájjon a parlamenti méltóságnak és az egyéni ízlésnek megfelel-e ilyen kávéházi diskurzusokat a ház elé hozni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Helyeslések jobbfelöl.) Dedovics György jegyző: Ballagi Géza! Ballagi Géza: T. képviselőház! Én a szőnyegen forgó kérdéshez tüzetesen nem akarok hozzászólni, egyszerűen csak kijelentem, hogy én a magam részéről gróf Apponyi Albert házelnöknek a lemondását a legnagyobb sajnálattal veszem tudomásul. (Helyeslés a jobboldalon.) Én elismerem gróf Apponyi Albertnek kiváló szolgálatait, a melyeket mint e ház elnöke az országnak tett. Elismerem az ő rendületlen hazafiságát, elismerem az ő fényes tulajdonságait és ennek következtében nagyon természetesen éreznem kell azt a veszteséget, a mely bennünket ér akkor, a mikor ő a ház elnöki székéből eltávozik. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ezen nincs mit nevetni, én őszintén beszélek. Oiay Lajos: Te jezsuita! A lelkedből beszélj ! Te kálomista jezsuita! (Derültség a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ballag iGéza: Hozzájárulok tehát bráró Dániel indítványához. De nem azért szólaltam fel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi történt Sárospatakon?) Sárospatakot méltóztatik említeni. Hát épen azért, mert nagyon szeretik velem szemben han-