Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-329
3-29. országos ülés Í903 goztatni Sárospatakot és az ott történt nyilatkozatokat, épen azért tartom szükségesnek, hogy itt a ház szine előtt tegyek egy nyilatkozatot, hogy útját vágjam egyszersmindenkorra velem szemben mindenféle gyanúsításnak. (Halljuk! HáUjuh!) Mikor Zboray Miklós t. képviselő ur tegnap beszélt, beszédében a többek között Apponyiról azt állította, vagy olyanformát mondott, mintha ő presszió alatt cselekedett volna akkor, a mikor a ház elnökségéről lemondott. Erre én bátor voltam megjegyezni, épen azon tiszteletnél fogva, a melylyel gróf Apponyi Albert személye iránt viseltettem mindig és viseltetem ma is ... (Derültség a szélsöbaloldalon.) Mi van ezen nevetni való? (Derültség és taps a szélsőbaloldalon.) . . . bátorkodtam megjegyezni, hogy az tiszteletlenség Apponyi személye iránt, őt ilyennel meggyanúsítani, és ezt megismétlem most is, hogy a legnagyobb tiszteletlenség egy olyan férfiúnak, mint Apponyinak, olyasvalamit imputálni, a mi jellemgyengeségre mutat. Az ő jelleme, karaktere sokkal eresebb, szilárdabb, semmint hogy ő bármiféle pressziónak engedhetne. Ezt róla fel sem szabad tenni az ő igaz tisztelőinek. (Ugy van! jobbfelöl.) Zboray Miklós az én megjegyzésemre, a melyet én igazán őszintén és szívből tettem, azt mondja, hogy: »E!hiszem, de a Ballagi ur tiszteletére, tekintettel a sárospataki nyilatkozatra és viselkedésére, engedje meg, nem sokat adok.« En erre azt mondtam: »Jó, az az ön dolga.« Holló Lajos még rádupláz Zborayra és azt mondja, ismételjem meg a sárospataki nyilatkozatot. Különben mindketten plagizálnak, — mert azt már előzetesen báró Kaas Ivor is mondta, hogy a legsvarczgelbebb politikát is támogatom, de Sárospatakon nagy magyar vagyok. Ugron Gábor: Repetálás az, képviselő ur. A puska is repetái! Baíiagi Géza: Ha én megkérdezném Zborayt, vagy Holló t. képviselő urat, vagy báró Kaas Ivor urat, bogy szíveskedjenek azt a nyilatkozatot produkálni, a melyre itten hivatkoznak, meg vagyok győződve, bogy erre ők nem volnának képesek, Lengye! Zoltán: Ha nem sikerül a magyar hadsereget megteremteni 67-es alapon, akkor 48-as leszek. így szól a nyilatkozat! Ballagi Géza: Egy nyilatkozat igenis kolportáltatott a hírlapokban, de tudjuk, hogy ott igen sokat szoktak kolportálni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Azt, a mit a számba adtak, ugy, a mint kolportálták, — tanú rá a közönség, a mely előtt ezt a nyilatkozatot tettem, — ugy sohasem mondtam. Tettem egy nyilatkozatot, a melyet az én jóakaróim, politikai ellenfeleim felhasználtak ellenem, hogy tönkretegyék politikai reputácziómat, a melyre pedig nekem nagy súlyt kell fektetnem, mert nekem, mint politikusnak egyebem sincs, ez a legdránovember 6-án, pénteken. 275 gább, legbecsesebb kincsem és addig, a meddig politikai téren működöm, addig ezt a kincset mindenkivel szemben teljes erőmmel védeni fogom. (Elénk helyeslés jobb felöl.) Mit mondtam én Sárospatakon ? Megkönnyíteni t. képvisetőtársaim helyzetét és elmondom azt a nyilatkozatot, a melyre hivatkoztak, a nélkül, hogy ismerték volna, Tulajdonképen nem is Sárospatakon mondtam, mert én Sárospatakon mostanában nem is beszéltem. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Most, midőn rektifikálom a dolgot, a legkisebb históriai tévedést is rektifikálnom kell. Ezt talán méltóztatik nekem Ugron Gábor képviselő ur megengedni. Tettem ezt a nyilatkozatot választókerületemnek egy másik községében. (Egy hang a szélsőbal-oldalon: Hol?) Azt is megmondhatom: Bodrogsárán. Szórói-szóra ezt mondtam: »Én, mióta az esnemet tudom, mindig hive voltam a 67-es kiegyezésnek . , .« Madarász József: Elég rossz! Ballagi Géza: Rossz, vagy nem rossz, a felett lehet diskutiálni, de tény az, bogy mindig hive voltam. Ugron Gábor: Születési gyengeség ! Ballagi Géza: »Egész életemen át híve voltain ennek az alapnak, de ha azt tapasztalnám, hogy az 1867: XII. törvényczikk útját állana a nemzeti állam kiépítésének . . .« Polónyi Géza: Az bebizonyosodott. (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Ballagi Géza: Azt ön mondja, én az ellenkezőjét állítom. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Thaly Ferencz: Hiszen csak néptörzs vagyunk. Ballagi Géza: Méltóztassék tehát megengedni, hogy elmondjam mégis azt a nyilatkozatot. (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) »Ha azt tapasztalnám, hogy az 1867 : XII. törvényczikk útját állana a nemzeti állam kiépítésének, ha azt tapasztalnám, hogy az 1867: XII. t.-cz. útját állana a hadsereg olyatén továbbfejlesztésének és szervezésének, hogy a hadsereg beilleszthető legyen a nemzeti állam keretébe, abban az esetben, — tehát ebben az esetben — levonnám ebből a tényből magamra nézve a konzekvencziát és csatlakoznám azokhoz, a kik ezt az alapot, t. i. a kiegyezés alapját a nemzetre nézve nem tartják üdvösnek.« Hát ennyit mondtam és ezt elmondom, ismétlem, az ország szine előtt. De mikor ezt ismétlem, akkor aztán természetesen nekem konstatálnom kell azt, bogy épen ebben a perczben követném el a legnagyobb inkonzekvencziát, tenném meg a legnagyobb logikai bukfenczet, ha én ma ott hagynám azt a pártot, a melynek mindig tagja voltam és a mely épen ma szándékozik kezdeményezni azokat a reformokat, a melyek a hadsereg nemzeti jellegének kidomboritását czélozzák. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Várady Károly: Talán a nyolczadik ponttal fogják megkezdeni? (Zaj.) 35*
