Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-315

22 315. országos ülés Í903 Julius 23-án, csütörtökön. a hadsereg köréből kiüklöztettek. De vájjon az emeli-e inkább a nemzet presztízsét, ha mi a jogtalanság és törvénytelenség előtt meghajtjuk fejünket, vagy_ ha ellenállunk és jogainkat érvényesítjük? (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Csak gyáváskodjék az, a ki akar ! Ugron Gábor: Én nem tartozom azok közé a politikusok közé, a kik ugy tesznek, mint a hogy megdöbbenéssel olvastam Tassoról, a ki a megszabadított Jeruzsálemről irt egy fenséges költeményt, de a mikor maga Ferrarában be volt zárva, a látogatókat sohasem arra kérte, hogy szabadítsák ki őt, hanem, hogy adjanak salátájára czukrot. Én, t. ház, a nemzeti szabadságnak vagyok hive, küzdő katonája, a nemzeti szabadság pedig, ha a nemzetek jelvényei, czimere, lobogója, nyelve, szelleme, lelke, akarata a hadseregben nem érvényesül, nincs biztosítva, az a szabadság feltételekhez van kötve,az a szabadság engedmény s ez a nemzet nem egyéb, mint egy feltételesen szabadon bocsátott rab, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mely mindaddig marad szabadságban, a mig jól viseli magát, különben a hadsereggel visszahajtják újból szolgaságba. (Igaz! Ugy van! és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Ki a császári hadsereggel az országból! Ugron Gábor: Önöknek joguk van kérdezni, hogy mi a kibontakozás útja? Ugy a tisztekre, mint a magyar nyelvre, magyar czimerre és zászlóra és mindenre nézve meg lehet egyszerűen találni a kibontakozást. Deák Ferencz bölcsesége itt is útmutatásul szolgál. 1867-ben ujonczot szavaztak meg, de az abszolút hadseregnek sem szelleme, sem rendelkezései nem tetszettek. Azt nem akarták megvárni, a mig idejük lesz megváltoztatni, hanem az 1867-iki ujonczozási törvényben feltételeket szabnak, a melyek mellett az ujonczokat megajánlják. Az 1867: XII. törvényczikk 11-ik vagy 12-ik szakaszában benne van, hogy a nemzet fentartotta magának az ujonczmegajánlás feltételei megállapításának jogát. Ez Magyarországnak egy olyan joga, a melylyel Ausztria nem bir; ez Magyarországnak saját joga, erre nézve Ausztriával közös törvényt hoznia nem kell, mert az egész ujonczmegajánlás külön nemzeti joga Magyarországnak, a melyben közösségre nem lépett Ausztriával; ezen a téren szabadok vagyunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Uraim! A beterjesztett ujonczozási törvényjavaslatba beleveszünk három szakaszt, a mely a nemzeti követelményeknek három vagy négy kategóriáját magában foglalja s ha azt önök is beleveszik s ezzel mulasztásaikat helyrepótolják és az 1867-iki törvényeknek tekintélyét és tartalmát helyreállítják, akkor, uraim, a mi részünkről ellenzést nem fognak találni; becsületes küzdő ellenfelek leszünk, de akadályokat, legyőzhetlen akadályokat a törvényhozás elé nem állítunk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De addig, engedje meg a t. ház, a mig mi nem vagyunk törvény által biztosítva arra nézve, hogy az ország törvényei Magyarországra kedvező és jogos értelmezés szerint hajtatnak végre, addig mi harczolni fogunk, (Elénk helyeslés és taps a ^szélsöbaloldalon.) a fegyvert le nem teszszük, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) sem időjárás, sem veszély abban bennünket meg nem tántorít. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert mi következőképen gondolkozunk : az ellenzéknek feladata az, hogy saját programmját megvalósítsa, de kötelessége arról is gondoskodni, hogy az ország törvényei végrehajtassanak, s helyesen hajtassanak végre. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Most abban a szerencsés helyzetben és oly körülmények között vagyunk, hogy a mi igazunkat a dolgok érdemére nézve önök is elismerik, csak a kivitelre nézve ajánlanak más módot, a nélkül, hogy önmagukat köteleznék arra, hogy azon más mód mellett azután teljesen érvényesülni fognak a nemzet jogai. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Mit szólanának önök ahhoz az egyszerű pórhoz, a ki a mikor vermében, a melyet gabonája eltartására ásott, egyszer egy farkast talál, azt a farkast, a mely a verembe esett, akkor nem pusztítja el, hanem szépen kisegíti a veremből, mert véletlenségből és nem teljesen szabályos módon esett a verembe, és elhatározza, hogy ^majd őszszel fog utána futni és fogja lelőni. (Élénk derültség és taps a szélsöbaloldalon.) Hát mi nem tartozunk azokhoz az előkelő vörös frakkos rókavadászokhoz, a kik megfogják júliusban a rókát, gondosan etetik és elteszik őszre, mint gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam kívánja, hogy szent Hubertuskor elfoghassák. (Elénk derültség és taps a szélsöbaloldalon.) Nekünk küzdenünk kell, küzdeni fogunk, ha csak a küzdelmet kívánalmaink teljesítésével be nem fejezik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt mondják nekünk, hogy ez mégis csak helytelen dolog, kössünk békét. Én azt tartom, hogy háború az, a mely mi közöttünk folyik, s a melyben, azt lehet mondani, gyűlölködés nélkül, de keményen harczolunk, mert én legalább a magam lelkéből a szenvedélyek izzó parazsát kihalva érzem és nem tudom azokat az erős és sújtó fegyvereket ugy használni, miként szoktam, a mióta tudom, hogy önök is épugy gondolkodnak, mint én, csak nem cselekszenek, nem mernek ugy cselekedni, mint én. Hát vivni fogjuk ezt a küzdelmet, mert egy becsületesen folytatott harcz mindig többet ér, mint egy rossz béke. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mikor a német biztosok megkötötték a passzaroviczi békét a törökkel, egész Magyarországon felzúdultak, hogy hogy lehetett egy