Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-328

328. országos ülés 1903 november 5-én, csütörtökön. 269 képviselőház, de az egész ország és nemzet szabadságának. Akkor, t. képviselőház, a midőn ily körülmények közt állunk szemben a pártkülönbség nélkül tiszteletben álló elnökünk lemondásával, mindnyájunk hazafias kötelessége legalább kísérletet tenni abban az irányban, hogy gróf Apponyi Albert lemondási szándékától egyértelmüleg eltérittessék. (Helyeslés a baloldalon.) Minden hazafinak össze kell fognia, hogy e kérdés elimináltassék, mert akkor szolgáljuk igazán a béke helyreállítását, a midőn ezen fontos kérdést elimináljuk a további tárgyalások sorozatából. A múlt alkalommal, midőn Szilágyi Dezső, a mi jelenlegi elnökünknek nagynevű elődje, bejelentette lemondását, ezen kísérlet, melyet én most proponálok, megtörtént. Ma azt látjuk, hogy ez a kísérlet még meg sem tétetett és ezért én a magam részéről szükségesnek tartom azt, hogy pártkülöubség nélkül álljunk össze és kérjük fel a mi szeretve tisztelt elnökünket, hogy vonja vissza lemondását. (Helyeslés balfelöl.) Ballagi Géza: Erre már felelt! Kovács Pál: T. képviselőtársam azt mondja. hogy erre már felelt t. elnökünk. Ilyen dolgok már többször történtek. A mini-izterelnöki székre vonatkozólag is történt hasonló eset a legközelebbi múltban, a mikor gróf Tisza István szintén vállalkozott a miniszterelnökségre, azonban azt visszautasította és most azután mégis megváltoztatta szándékát, mert beleült abba a székbe. Azt hiszem, hogy ez is körülbelül olyan fontos kérdés (Zaj.) . . . Baliagi Géza: Nem analóg kérdés! B. Kaas ivor: A legsvarezgelbebb politikát is támogatja. De Sárospatakon nagy magyar. (Zaj.) Baliagi Géza: Halljuk Kovácsot! Kovács beszél. (Derültség jobbfelöl.) Kovács Pá!: És ha önök Tisza Istvánt a miniszterelnöki székben mindenkép marasztalják, akkor egy kis douce violence nem fog ártani arra, hogy a mi t. elnökünk ezen szándékát megváltoztassa. Erre nézve semmiféle kísérlet nem történt, és mivel azt hiszem, hogy a mi t. elnökünket tegnapi kijelentésére az ő különös érzékenysége birta, a melylyel ő ezen kérdést tisztán bizalmi kérdésnek tekinti, ha azt fogja látni, hogy pártkülönbség nélkül valamennyiünk óhaja az, hogy ezen tisztséget megtartsa, akkor engedni fog a közbizalomnak és nem hagyja el azt a széket, a mely őt a legteljesebb mértékben megilleti. Ha ő azt látja, hogy az a bizalom, a mely őt az elnöki székbe belehelyezte, nem múlt el, sőt fokozódott és mindnyájunk szivében él, ha ő ezt őszintén fogja tapasztalni mindnyájunk részéről, akkor nem fog elzárkózni attól, hogy ezen szándékát megmásítsa. Ezért arra hivom fel a képviselőház minden egyes tagját, hogy ezen bizalomnyiivánitásban közöttünk ne legyen különbség, és azért nyújtom be a következő indítványt. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) » Minthogy a politikai válság az elnök lemondásának elfogadása által kiszámíthatatlan mértékben fokozódnék, gróf Apponyi Albert a háznak pártkülönbségre való tekintet nélkül 12 tagból választandó küldöttsége által felkérendő lemondásának visszavonására.« (Helyeslés hal felől.) T. ház! Ezt nekem bővebben indokolnom szükségtelen. Ha ezen kísérlet megtörtént és daczára ennek ragaszkodni fog a mi szeretve t. elnökünk lemondásához, akkor rajtunk nem mullott; ő részünkről a bizalomról továbbra is biztositva lévén, ha ezen szándéka mellett megmarad, akkor körülbelül biztosan tudjuk azt, hogy őt olyan dolgok kényszeriteiték szubjektive ezen lemondásának fentartására, melyek elől többé kitérnünk nem lehet, A

zonban, ha indítványom nem fogadtatnék el, ebből azt a konzekveucziát vonnám le, hogy a túloldal részéről hiányzik azon őszinteség, a mely ezen bizalmi kérdésnek elintézéséhez szükséges és akkor mi is le tudjuk vonni azt a konzekvencziát, hogy igenis önök voltak az okai annak, hogy gróf Apponyi Albertet elvesztettük. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Endrey Gyula jegyző: Zboray Miklós! Zboray Miklós: T. ház! Engedje meg a t. ház, hogy ezzel a kérdéssel én is, bár röviden, foglalkozzam. Apponyi Albert grófnak, mint a ház igen t. elnökének lábaihoz letették az elismerés koszorúját ugy ellenzéki, mint szabadelvű párti részről. Azt hiszem, kétségen felül áll az, hogy az ő egyénisége nagy garancziája annak, hogy a házban a házszabályok a törvénynek és az alkotmánynak megfelelően kezeltettek és kezeltetnének a jövőben is. Hogy ő az ő nagy, nemes egyéniségének kifolyásaként rendelkezésére bocsátotta a szabadelvüpártnak, illetőleg a kormánynak a ház elnöki székét, egyénileg lehet az ő nézetének, meggyőződósének kifejezése, de ő itt több, mint gróf Apponyi Albert, a személy, ő itt a ház elnöke és itt neki nem lehet intézkedni a nemzet sorsa felett a nélkül, hogy meg ne sértse azt a kötelességet, a mely kötelesség a ház elnökét megilleti attól a pillanattól fogva, mikor a ház elnöki székét elfoglalja. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Lássuk, t. ház, mik azok az okok, a melyek arra késztetik a mi t. elnökünket, hogy ő beadja lemondását. Két részre osztom a dolgot: veszem elsősorban az ő részéről, az ő szempontjából az; okokat és veszem másodsorban majd a t. kormány és szabadelvű párt részéről az okokat és indokokat. Gróf Apponyi Albert tegnap megjelent a házban. Már előzőleg is hallottuk és tudtuk, hogy mi az ő nézete és ő interviev alakjában felelt is arra a közvéleménynek, hogy miért hagyja ott az elnöki széket. De én veszem azt az indokot, a melyet tegnap itt a házban nyiltan kifejezett, a mely különben, elismerem, előzőleg