Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-328

258 328. országos ülés 1903 november 5-én, csütörtökön. óhajtsam elkövetni. (Élénk helyeslés a jobboldalon,) Arra igyekeztem, az volt a ezélom, hogy kövessem azt a rendes eljárást, a mely ezeknél a dolgoknál történni szokott. Azonban most már, miután látom, hogy az én eljárásom félreértésre adott okot, miután látom, hogy az én eljárásomat a ház több oldaláról diffikultálják, én annak kijelentése mellett, hogy soha arra nem törekedtem és nem is fogok törekedni, hogy a ház határozatait a ház megkérdezése nélkül mondjam ki, (Egy hang balfelöl: Ezennel lemondok!) vagy egyáltalában házszabályellenes dolgot kövessek el, a magam részéről is átlátom azt, hogy ezt, a dolgot reparálni kell. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A házszabályok 225. szakaszának értelmében ugy kellett volna, hogy történjék a dolog, hogy a kérdést a ház tagjai hallják. Ez a nagy zaj miatt nem történhetett meg, nem hallotta a ház tagjainak nagy része és nem hallották a gyorsírók. Ennélfogva én javaslom a t. háznak, hogy a királyi kéziratra vonatkozó kérdéseket engedje meg a t. ház, hogy újból feltegyem, (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) természetesen a jegyzőkönyv ezen részének törlése mellett, (Helyeslés a szélsöbaloldálon. Felkiáltások bal felől: Most újra átküldik a főrendiházhoz'?) és kimondjuk, hogy ez a dolog preczedenst ne képezhessen. (Helyeslés.) Polónyi Géza képviselő ur kért szót. Polónyi Géza: T. ház! A jegyzőkönyv hitelesítéséhez kértem szót és igen röviden tehetem meg nyilatkozatomat. T. képviselőház! A magyar alkotmánynak féltettebb kincse, mint a házszabály, nincs. Nekünk, t. képviselőház, ezeknek rigorózus megtartása nem pártérdekünk, hanem a nemzetnek igaz érdeke és a parlamentarizmus valóságos létérdeke. (Ugy van! Ugy van! a, baloldalon.) Ha kísérlet történnék bármikor a házszabályoknak megsértésére, mint a hogy, fájdalom, azt hittük, hogy ilyen kísérlettel állunk szemközt, a függetlenségi és 48-as pártot azzal az elszántsággal, a mely az alkotmány védelmében ennek a pártnak kötelessége, mindig szemben fogja találni magát a hatalom. (Helyeslés.) Most a magam részéről az elnöki méltóság és a parlamentarizmus érdekében melegen üdvözlöm az elnök ur ezen elhatározását, (Helyeslés a jobb- és a szélsöbaloldálon.) a magam részéről azt teljesen kielégítőnek tartom, (Helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) és hozzáteszem, hogy bár senki előtt sincs kétség az iránt, hogy ezen sajnos tévedésnek előfordulta tetézve van azzal is, hogy ezek a határozatok részben végre is hajiattak, « mennyiben a kérdéses jegyzőkönyv a főrendiházzal már közöltetett is, mindazonáltal, t. képviselőház, miután itt arról volt szó, hogy elnöki határozatként, illetőleg a ház határozataként az elnök ne enuncziálhasson soha olyan határozatot, a melyet a ház megelőző alkotmányos és házszabály szerinti tanácskozás alapján meg nem hozott, az ebben rejlő sérelem pedig ezen elnöki nyilatkozat által és azzal, hogy a határozat a jegyzőkönyvből kimarad és a háznak az uj határozathozatal lehetővé tétetik, teljesen orvosolva van: a magam részéről az ügyet befejezettnek tekintem, (Helyeslés a jobb- és a szélsöbaloldálon.) és kérem a t. képviselőházat, hogy méltóztassék az elnök urnak megengedni, hogy ezen jegyzőkönyvből a kérdéses határozat kimaradván, a kérdéseket a házszabályok értelmében újra feltehesse. (Helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Épen, mert a házszabályoknak megtartására minden irányban a legnagyobb súlyt helyezem, igen komoly kérdésnek tartom azt is, hogy egy formailag meghozott és enuncziált határozat mennyiben tehető igy rekonszideráczió tárgyává. Hogy a jelen konkrét esetben ennek lehetőségét magam is fenforogni látom, erre nézve két tárgyi szempontom van. A tegnapi ülésről szóló napló szövegéből kitűnik ugyanis először az, a mi már felemiittetett, hogy az elnöki enuncziáczió némely részét a gyorsírók sem hallhatták, kitűnik másfelől az, hogy egyes t. képviselőtársaink a házszabályokhoz szót kértek és az elnök őket meg nem hallván, nekik a szót meg nem adta. Ebből a két tárgyi momentumból konstatálni lehet, hogy csakugyan a zaj oly mérvet öltött, a mely. mellett szabályszerű határozat hozataláról nem igen lehetett szó. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én a magam részéről is hozzájárulok a kérdés azon megoldásához, a melyet a házelnök javasolt, (Helyeslés.) és csak a teljes megnyugtatás elérése tekintetében vagyok bátor egész röviden utalni arra, hogy az eljárás érdemét tekintve, minden tekintetben hasonló volt a hasonló esetekben követett eljáráshoz. (Félkiáltások a baloldalon: Nem áll! Ugy! van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Én nem kívánom a kérdést semmi irányban kiélezni, de azt hiszem, hogy a közmegnyugtatás szempontjából szükséges ezt is konstatálnom. (Felkiáltások a szélsöbaloldálon: Nem áll!) Hasonló volt az eljárás abban a tekintetben is, hogy a • szavazást megelőző mindazon előzetes formalitásokat más ilyen alkalmakkor sem tartották meg. (Mozgás a baloldalon.) Előttem vannak az összes preczedensek. Hasonló volt annyiban is, hogy sohasem kérte a háztól a bemutatkozó miniszterelnök, hogy a királyi leirat a főrendiházhoz soronkivül küldessék át, Ez magától értetődőleg megtörtént, mert miután a koronától egy legfelsőbb leirat jött az országgyűlés két házához, azt már a korona iránti tisztelet hozza magával, hogy az országgyűlés-