Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-327

327. országos ülés 1903 november í-én, szerdán. 241 ellene küzdöttek. De hát nem akarok itt e tekintetben tovább időzni, az ő jellemét kidomborítani, az ő egyéni tulajdonságait mérlegelni, azt majd el fogja végezni egy hivatott történetíró. De Apponyi személyével összefügg a dolognak egy alkotmányjogi vonatkozása is, a melyet én elválasztok Apponyitól és hiába fog tiltakozni ő most is az ő személyes ügyének tárgyalása miatt, Apponyi személye eltűnt innen a láthatárról, az alkotmányjogi vonatkozás itt maradt, mindnyájunkat érdekel, ennek a dolognak szemébe kell néznünk, és itt nyíltan el fogom mondani a nézeteimet. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A korona alkotmányos joga kinevezni az ő kormányát, a melynek tagjai azután az ő bizalmi tanácsosai és intézik a nemzet és korona között való ügyüket és harmóniát fejlesztenek. De sem a koronának, sem a kormánynak nincsen joga ahhoz, hogy az országnak a nemzeti szuverenitás csucspontjáu álló legmamagasabb tisztviselőjét akár kinevezzék, akár letegyék, akár csereberéljék, mert az az elnöki széken üló' Apponyi a nemzet szuverenitás egyik tekintélyét képviseli. (Ugy van! Ugy van! halfelöl.) Minden sértés tehát, a mely ellene történik, legyen az akár párttaktikai szempontból intézve, akár a korona bizalmatlanságából, egyúttal a nemzet ellen kifejezett bizalmatlanság is. (Ugy van! TJgy van! balfelöl.) És mi az oka, ha kutatjuk, hogy Apponyinak eme méltóságától meg kell válni ? Uraim, nyilt titok, az egész országban egyetlen elme sincsen, a ki ezt világosan ne látná, hogy az ő túlságosan alkotmányos eljárása keltett fent bizalmatlanságot, azoknál az eszközöknél pedig, a kik magukat odaadták az erőszakos politika végrehajtására, akadályt képezett az ő személye, a melyet az útból mindenekelőtt el kell hárítani. (Ugy van! bal felöl.) De hát ki ad nekünk biztosítékot azután arra, hogy, ha ez a nemzet csakugyan meg akar állani még egy megbízott csoport politikájával szemben is az ő alkotmányos jogai mellett, hogy ilyen végzetes és nehéz pillanatban, mint a mai, a nemzeti törvényhozás akarata, alkotmányos tárgyalása nem lesz-e kiszolgáltatva olyan kézbe, a ki csak megbízottja, alárendeltje annak a kezelő kormánynak, (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) mert nem egész férfiút, hanem kinevezett szolgát fog odaültetni? (Zajos tetszés és taps a baloldalon.) Pozsgay Miklós: A főhadnagynak a puczmajszterje ül majd az elnöki székbe! (Derültség balfelöl. Zaj.) Hock János: T. ház! A mai puskaporos levegő és az országra ránehezedő homályos, bizonytalan helyzet pedig kétszeres óvatosságra inti a törvényhozót. Még rendes viszonyok között talán eltekinthetnénk az érzékenységtől, (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) de most, a mikor senki sem tudja közülünk, hogy mire fog ébredni holnap, és nem KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVIII. KÖTET. tudja a magyar törvényhozás sem, vájjon a megoldás rendes medrében, vagy pedig az ellenállás törvényes formái között fejlődik-e tovább, most százszoros mértékben van nekünk szükségünk óvatosságra. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsőbal oldalon.) Én emlékeztetem a t. házat arra a páratlan esetre, a mely 1848. október 7-én történt, a mikor a magyar országgyűlést törvénytelenül, feloszlató királyi rendelettel akarták szétzavarni. (Halljuk ! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) Ismétlem, a mikor a törvénytelenül feloszlató királyi végzést bevitték a házba és felolvasták, akkor ez a jelenet, a mely a magyar történelemnek és a szabadságharcznak fordulópontjává lett, rendkívül basonlitott az 1789-iki Constituante üléséhez, a mikor szintén a törvényesen egybehívott nemzeti képviseletet a király törvénytelenül királyi kézirattal akarta szétugratni és elküldeni. (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Akkor történt a franczia nemzet üléstermében, hogy felállt Mirabeau, és daczára az elnök minden intézkedésének és a később oda vezényelt erőnek és erőszakos politikának, felkiáltott: »JSTous ne quitterons notre place, que par la force des bayonettes!« vagyis: hogy nem távozunk a helyünkről, csakis az erőszakkal, a szuronyok hatalmával szemben. (Eiénk helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) hanem tiltakozunk, fentartjuk jogainkat; minket kiűzhetnek innen, de nemzeti jogainkat magunkkal viszszük és ,képviseljük továbbra is kint az országban. (Elénk helyeslés és taps a néppéirton és a szélsőbaloldalon.) Ehhez hasonló jelenet történt 1848 október 7-én a magyar törvényhozásban. A törvénytelen királyi kéziratot felolvasás végett az elnöknek átnyújtották és akkor felállt Deák Ferencz és azt mondta: »A magyar törvény pedig megtiltja, hogy akár a korona, akár bárki más ezt a törvényhozást az előtt szétoszlathassa, mielőtt a költségvetés tárgyalása befejeztetik.« (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon : Tanú rá Madarász! Elénk felkiáltások: Éljen Madarász! Éljenzés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Madarász József: Csak kötelességét teljesítette! (Éljenzés.) Hock János: Vájjon, t. ház, mi történt volna, hogy ha a franczia Constituante-ban nincsen egy Mirabeau, a ki az erőszak politikájával szemben a nemzeti jogok folytonosságát hangoztatta, és hirdette, hogy a népszabadság alapján áll? Talán az erőszak hatása alatt egy-két képviselő elhagyta volna a termet, szétoszlatták volna az országgyűlést és a világtörténelem nem érkezik el arra a forduló pontra, a mely végeredményében az emberi jogok mérlegeléséhez, a szabadság, az egyenlőség^ és a testvériség nagy gondolatához vezetett. (Elénk tetszés és taps a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Mi történt volna, ha nem állt volna fel Deák Ferencz kezé31