Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-327

242 327. országos ülés 1903 november í-én, szerdán. ben a törvénykönyvvel, szivében a jogfolytonosság l nagy gondolatával, hogy védelmére keljen-e a nemzeti jogoknak, hanem odadobja eszközül ma- I gát a kormányzó hatalomnak, vagy a tekintély- I nek, a kik vele erőszakosan rendelkeztek volna? (Elénk helyeslés és taps a néppárton és a szélső- j baloldalon.) Kérdem már most a t. házat, hogy j ilyen nehéz politikai viszonyok között, ilyen beborult politikai látóhatárral, a mikor odacsaphat egy villám, a mely fel fogja gyújtani a mi alkotmányunk szentélyét, ugyan ki fog akadni a magyar alkotmánynak védelmére? (Elénk helyeslés, tetszés és taps a néppárton és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Sokkal fontosabb pillanatokat él ez az ország, hogy sem ideje ne volna félretenni a kicsinyes párttorzsalkodásokat, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a nemzet soha sem volt gyönge, mig együtt állt, de mindig gyenge volt és elbukott, valahányszor részekre tördelték. Azért kérdem én, t. ház, hogy, ha Magyarországon megint nehéz viszonyok fognak reánk szakadni, vájjon ad-e nekünk elegendő nyugalmat, az országnak biztonságot egy olyan elnök, a ki párttaktikai szempontból jutott abba az elnöki székbe és nem az ország pártjainak szabad megegyezése folytán ? (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Hiszen az az elnöki szék oly magaslaton áll minden pártok felett, hogy oda a pártpolitikai tusáknak, szenvedélyeknek semmiféle hullámcsapása fel nem hatolhat. Szerintem egy egységes, igaz czéiokra törekvő nemzetnél az ideális állapot az volna, ha a pártok közmegegyezéssel jelölnék ki azt az elnököt, a ki egyúttal bizalmi fórum és a kinek személyében mindenféle ellentétnek ki kell engesztelődni. (Ugy van! bal felöl.) De mit látunk, most? Gróf Apponyi Albertet, kit ezelőtt évekkel egyhangú bizalommal ültettünk abba a székbe, egyhangú lelkesedéssel választottunk meg elnökünknek; a ki azóta, a mióta ott ül, nem kutatott mást, mint az alkotmányos eljárásban való törvényességet, szigorúságot; a ki. ha hibázott is, csak a jogok megcsonkításának félelme miatt hibázott, de a jogokat nem elvonta, hanem inkább liberális szellemben kiterjesztőleg alkalmazta ugy, hogy a magyar alkotmányos élet csorbát ne szenvedjen: ezt az egyént az elnöki székből egyszerűen eltávolították. Ezt alkotmányos életnek nevezik, pedig ez a zsarnoksággal, a selyemzsinór küldésével egyenlő. (Éljenzés és taps balfelöl.) Hibázott talán ? (Egy hang jobbfelöl: Igen! Hosszantartó nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Fölkiáltások: Mondja meg, miben hibázott. Elnök csenget.) Rakovszky István: Nem volt haszonleső, abban hibázott. (Nagy zaj.) Hock János: Én Krístóffy József t. képviselőtársamat olyan egész politikusnak ismerem, a ki az ő szavaiért helyt áll és kész is lesz azokat megmagyarázni. De csodálatosnak tartom, hogy pár nap előtt maga Krístóffy József t. képviselőtársam is a legszívesebben tapsolt grőf Apponyi Albertnek . . . Rakovszky fstván: A hibásnak! Krístóffy József: Mindig tapsoltam neki. Hock János: Mikor az értekezleten kijelentette, hogy kész a magáéból fizetni. (Elénk taps a szélsöbaloldalon.) Krístóffy József: Nem nekem mondta! Nekem nem lehet fizetni! Nem fizettek értem semmit! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Krístóffy József: Sem érettem, sem nekem nem fizetett senki! Sem érettem, sem nekem! Nem is fognak! (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Hock János: T ház! Hogy miben hibázott, az, azt hiszem, a politikai mérlegelés dolga. Egy azonban bizonyos, hogy mi erénynek tekintjük azt, hogy magát szolgai módon oda nem adta eszközül semmiféle hatalomnak a czéljaihoz, önök ellenben ezt bűnnek tekintik. (Ugy van! Uqy van! a baloldalon.) És ez a különbség köztünk, mert minálunk nem a hatalom a fó'czél, hanem csak eszköz a nemzeti élet felvirágozásának előmozdítására. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Apponyi Albert pedig mindig a fő szempontot tekintette, a nemzeti élet érdekét, az alkotmányos élet igényeit és semmiféle hatalomért elalkudni önmagát, eljárását, elnöki pártatlanságát nem volt hajlandó. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Zmeskál Zoltán: Rosenberg professzornak csapott fel! (Mozgás a jobboldalon.) Hock János: Mint egyén bizonyára hibázhatott, mert az a közjogi méltóság, a melyet az elnöki székben betölt, sajnos, gyarló egyénhez van kapcsolva, mint minden méltóság és hivatal a földön. Csak az önök szemében vannak tökéletes emberek, addig, mig kormányon állnak. (Taps a baloldalon.) Hát mindenesetre az ő személyében, az ő alakjában a filozófus szemével nézem az embert is, a kinek egyénisége, a kinek talán botlásai elválaszthatatlanok az ő hivatalos eljárásától. De ha hibázott, nem olyan csoda, mert nála a legkisebb szeplőt, a legkisebb botlást ürügyül használták ki ellene azok, a kik bukását siettetni akarták. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Olyan nehéz volt az ő helyzete, hogy politikai ellenfeleitől nem kellett tartania, de barátainak cselfogásaitól. (Ugy van! Ugy van! és taps a baloldalon.) Kubik Béla: Hátulról támadták mindig! Hock János: Mint mikor az utast a téli éjszakán az ordító farkasok csoportja követi és csak azt lesik, hogy mikor botlik meg, hogy sarkában megrohanják és akkor vége, ugy az ő pártatlan elnökségének két évi időszaka alatt is folyton nyomában szimatoltak a jő barátok és politikai párttagok, a kik botlásait lestek, a mikor tönkre tehetik, a mikor őt leteperhetik és mint az éhes farkasok megharaphatják. (Ugy