Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-327

240 327 országos ülés 1903 november k~én, szerdán. nemzet megváltásának nagy munkájában vállára tették a nagy keresztet és fejére a töviskoronát. (Élénk tetszés a bál- és a szélsobaloldalon.) Kétségtelen, hogy ez a sors elválaszthatatlan minden nagy férfiú életétől. Ha végig pillantunk a történelmen és nézzük a nagy alakokat, a kik nemzetük, vagy az emberiség hasznára önzetlen tiszta munkát akartak végezni, ott találjuk őket a fájdalom Kálváriáján. Azt látjuk, hogy minden nagyság a szenvedések vérkeresztségébó'l lép elő és a babérkoszorút homlokán mindig a töviskoronával együtt viseli. (Tetszés a baloldalon.) Látjuk, hogy minden igazi nagyság, a ki ezért a nemzetért dolgozott és hasznos munkát végezett, Magyarországon sokszor a közszellemtől félreértve, ellenségeitől meggyanúsítva, a hatalomtól mindig letiporva, szenvedések és fájdalom közt végezte életét. (Igaz I Ugy van! taps a bal- és a szélsobaloldalon.) Gróf Apponyi Albert is azért nagy, mert az ő sorsa elválaszthatatlan a nagy jellemek szenvedéseitől. Mert nem lehet az közönbös egy emberre nézve, ha húsz éven keresztül dolgozik eszményeiért, küzd az ő ideáljaiért, és amikor a korszellem ezeket az eszméket megérlelve odaállítja eléje, akkor azok szakítják le a gyümölcsöt, a kik húsz évig ellene dolgoztak. (Igaz! JJgy van! a szélsobaloldalon.) Mi a parlamentarizmus alapelve? Az alkotmányos életnek ősereje abban áll, hogy a nemzet minden erkölcsi tőkéjét felhasználjuk a nagy nemzeti czélra és azt az erőt, azt a tehetséget, a mely egyesekben megnyilatkozik, gyümölcsöztessük a nemzet javára, (ügy van! balfelöl.) De ha valaki eszméket termel, gondolatokat ébreszt, azt agitácziójával beleviszi a nemzet közszellemébe és mikor megértek mindezek a dolgok, egyszerűen zsebrevágják az eredményt azok, a kik folyton ellene dolgoztak, akkor ez nem is rablás, ez egyszerű politikai zsebtolvajlás. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) T. ház! Hát micsoda példát adhat az ilyen esemény a mi alkotmányos életünk fejlődésére? Ki fog vállalkozni az ifjabb nemzedékből ilyen példák nyomán harczra, önzetlen, nemzeties küzdelemre, mikor látja, hogy a babér sohasem a küzdőé, hanem a cselvető-é? (Igaz! JJgy van! a, bal- és a szélsobaloldalon.) Ki fog ily viszonyok között vért, életet, jövőt, meggyőződést áldozatul hozni a hazáért, mikor látja, hogy sokszor a programm győz, de a személy elbukik és annak a programmnak végrehajtója, vezére lesz az, . . . Zmeskál Zoltán: A ki azt meghamisítani akarja! Hock János: ... a ki évtizedeken át politikai életének jogosultságát csak ugy tudta lentartani, hogy mereven szembehelyezkedett e programmal, ellene küzdött és mindent elkövetett, hogy ezen programm életbeléptetését megakadályozza? (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mikor a közélet megtisztításának nagy harczai folytak itt, kit láttunk az ólén a küzdelemnek az ellentáborban? Azt, a ki most ezt a megérett gyümölcsöt a maga részére kisajátítja. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Mikor az inkompatibilitás elvének (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) törvényes rendezését követeltük, ki volt az, a ki minden megengedhető eszközzel ellene küzdött, és élére állítva a parlamenti helyzetet, a pártban magában nézte, vájjon az érdekeltség elég számmal csatlakozik-e hozzá egy kormány buktatáshoz. Mikor ezt az érdekeltséget kellő számban meg nem találta, először szembeszállt a mozgalommal, azután visszavonult az engedékenységnek sánczaiba, hogy megmaradhasson ott a pártban. A hatalomért kész volt álláspontját, egész prograinmját, minden politikai elveit feláldozni, csupán azért, mert a jDártban kedvező időt és alkalmat várt az érvényesülésre. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) B. Kaas Ivor: Csak a nemzet ellen érvényesiti ezt a kedvező alkalmat! Felkínálja magát a hatalomnak! (Zaj és derültség a jobboldalon.) Hock János: T. ház! A politikában az önzetlenség nem azt jelenti, hogy az egyén ne érvényesüljön, sőt ellenkezőleg, ez hazafias kötelesség! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsobaloldalon.) Mert ki fogja végrehajtani igazságosabban azokat az elveket és eszméket, mint az, a ki mellettük küzdött és a ki azokhoz politikai integritását és becsületét kötötte ? Vájjon az emberszeretet törvénye nem magában foglalja-e azt az igazságot is, hogy bárhogy szeressük is embertársainkat, az a szülői vagy vérségi kötelék által összekapcsolt család, még jobban fogja egymást szeretni? Nos, kérem, ha én egy politikai programmot, a melyet a nemzet részére megkonstruáltam, a mely belőlem fakadt, a mely gondolkozásomnak és érzésvilágomnak a következménye, a melyhez tehát a szülői és a gyermeki szeretetnek kapcsai fűznek; ha én azt a kezembe veszem és végrehajtom, bizonyára más szemekkel fogom nézni és más kezekkel fogom végrehajtani, mint az az idegen, a ki csak mostoha apai szerepre vállalkozik, talán a vagyona kezeléséért. (Zajos tetszés, helyeslés és taps balfelől.) Azért a politikusoknak nem az a szereibe, mint a móheké, hogy a dolgozó méheknek megengedik, hogy telerakják a kaptárt, akkor azután megfojtják őket és a herék élvezik a mézet, (Zajos tetszés és taps bal felöl.) A politikusoknak az a szerepe, hogy a mit egy nemzet színe előtt évtizedeken keresztül megalkottak és kidomborítottak, azt végre is hajtsák. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) De midőn Apponyi szereplését méltatjuk, t. ház, a személy tisztelete, azt hiszem, mindnyájunk szivéből egyforma érzéseket vált ki. Még ellenségei is becsülték őt, még akkor is, midőn