Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-327

236 327. országos ülés 1903 november h~én, szerdán. Tolt elnökünk egy teljes ember volt, a ki mindig telj3S öntudattal tette azt, a mit tett, annál inkább kell meggyőződve lennünk arról is, hogy ezt a lépést, a melyet itt tett, lemondólevelében meggondoltan, megfontoltan tette. (Elérik helyeslés a jobboldalon. Zaj bálfelöl.) ED azt hiszem, t. képviselőház, leginkább ugy adunk kifejezést tiszteletünknek és elismerésünknek, ha ezen cselekedetében is tiszteljük elhatározását s azért én a magam részéről nem járulhatok hozzá azon inditványokhoz. a melyek itt tétettek, és különösen áthatva annak a tudatától, hogy t. elnökünket tisztán objektív indo kok vitték rä arra, hogy lemondó-levelét benyújtsa, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mik azok? Zaj.) a magam részéről, bár nagy sajnálattal vagyok kénytelen a lemondást tudomásul venni, mégis bátor vagyok indítványozni azt, hogy ezen tudomásvételt gróf Apponyi Albert működése iránt a _ jegyzőkönyvbe felveendő elismerés kisérje. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azért bátor vagyok indítványozni, t. ház, hogy a midőn a ház őszinte sajnálattal veszi tudomásul gróf Apponyi lemondását, elnöki eljárása körül szerzett érdemeiért elismerését nyilvánítsa. (Elénk helyeslés.) Endrey Gyula jegyző: Gr. Zichy Jenő! Gr. Zichy Jenő: T. képviselőház! Én az elnöki lemondás kérdésének pertraktálásában nem akarok a szenvedélyekre apellálni és nem pártszempontból akarom megítélni ezt a kérdést, mert hiszen én pártonkívüli vagyok, a mint a német mondja: »Vogelfrei.« De az igazság teljes megbitálása mellett a legmelegebb meggyőződésemből kifolyólag mondom azt, miszerint ennek a háznak a tekintélye sohasem kívánhatta jobban, hogy ennek élén egy olyan férfiú álljon, mint az, a ki ugy tudja kezelni a házszabályokat, a ki annyira mentve volt minden szenvedélytől, mint gróf Apponyi Albert. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Épen ezért csatlakozom Szederkényi Nándor indítványához, a melyben arra kéri őt. hogy vonja vissza lemondását. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Gróf Apponyi Albert nehéz körülmények között volt a háznak elnöke, és már elejétől fogva, már azon módnál fogva, a melylyel oda került, megérdemelte tiszteletünket, mert igenis, az igazság utján járt mindig és sohasem élt vissza azzal a hatalommal, a melyet a ház bizalma a kezébe letett. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Gróf Apponyi Albert mai lemond ólevele a sorok között sok olyant tartalmaz, a mit nem akart megmondani. Én gróf Apponyi Albertnek hive voltam 20 esztendeig, és a mikor ő legutolsó politikai lépését megtette, a melyet én sohasem tettem volna meg, a midőn megalkudott a helyzettel és abba belenyugodott, e lépését is csak nagy hazafias érzelme megnyilatkozásának tekintem, a mely őt egész életén át, egész politikai pályáján át jellemezte. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Olyan lépés volt ez, megvallom őszintén, a mely megdöbbentőleg hatott rám és a mely aggodalommal töltötte el lelkemet. És abban a pillanatban, a mikor ő ezt a hozzájárulását a helyzethez tényleg megadta és pártjával együtt bentmaradt a szabadelvű pártban, igazán felkiálthattam a nagy költővel, bogy: »Multamban nincs öröm, jövőmben nincs remény«, mert azt hittem, hogy gróf Apponyi Albertben is csalódtam és hogy ha az ő pártja is cserbenhagyta e kérdésben eddigi elveit, akkor nem lehet igazi hazafiúi kebel, a mely továbbra is bizhasson ennek a kérdésnek a sikerében, mei-, a nemzetnek élete, jövendője és mindene. (Elénk helyeslés a baloldalon.) O ezt megtette, de nekünk, mert ismerjük őt és lelkületének igazán hazafias érzelmét, azt kellett neki mondanunk: Nem követünk ugyan ezen a téren, de meghajlunk előtted és barátid előtt. Azzal végzem rövid beszédemet, hogy ha a parlamentnek valaha szüksége volt alkotmányának teljes kidomboritására, morális hatalmának teljes tekintélyére, ugy most van, és épen azért most gróf Apponyi Albertnek kell elfoglalnia az elnöki széket és senki másnak. (Éljenzés és taps baf.felnl.) Endrey Gyula jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Mély megindulással veszem tudomásul gróf Apponyi Albert lemondását az elnöki székről, a melyre őt a nemzetnek kitüntető bizalma helyezte, mintegy kárpótlásául annak a sok mellőzésnek, annak a sok igazságtalanságnak, melyet elszenvedett és melyben dicsőséges politikai pályája dúsgazdag volt. (ügy van! balfelöl.) Elismerést és engesztelő írt kivánt a nemzet neki adni, de a közügyek ugy fordultak, hogy az &c igazságos ember kénytelen volt azt a széket odahagyni. Annak az igazságos embernek lelkét, a ki egész életén át igazságos volt, csak egy nagy igazságtalanság nyomja és az az, a melyet önönmaga ellen követett el. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Gróf Apponyi Albert, a mikor abból a székből távozott, az ideális önzetlenség perszonifikácziója volt abban a pillanatban, a mikor feltűnni látjuk a látóhatáron a rideg önzésnek alakjait is. (Élénk helyeslés balfelöl.) Holló Lajos: Stella Hungáriáé elhalványult! Rakovszky István: Teli marokkal látjuk őt pazarolni a tőkét azon az oltáron, a mely iránt annyi figyelemmel sem voltak, hogy leporolták volna, mielőtt ezt a nagy tőkét rászórták, (Ugy van ! balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Addig, mig gróf Apponyi Albert abban a székben ült, Magyarország alkotmányos és parlamenti szabadságát biztonságban éreztem. Nem tudom, távozása után ki következik abban a székben, de hogyha ugyanazok az elvek, ugyanazok a nézetek lennének az uralkodók, akkor szükségtelen volt, hogy az a férfiú, a ki annyi csalódásnak lett kitéve a legutolsó időben is, az ürömmel