Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-327

327. országos ülés 1903 telt pohárnak ezt az utolsó keserű cseppjét is lenyelje. (Ugy van! bal felöl.) Érzem, hogy Magyarország alkotmányos életének komoly for­dulópontjához jutottunk. Szemem előtt látok egy képet, a mely Bécsben van a császári képtárban és a mely szinpompájával, megkapó valódiságával egy félre­eső kis szobácskában rejtőzik el. A halhatatlan Matejko képe ez a varsói országgyűlés utolsó napjairól. Ott van együtt a közönyös többség, mely elhatározta hazájának szétszaggatását. (Mozgás a baloldalon.) Ott fekszik a terem kö­zepén két lengyel nemes egyszerű ruhában, fel­szakítva a ruháját és sebeiket mutatva, melye­ket a haza függetlenségeért folytatott harczban szereztek. S megnyílik az ajtó és az orosz gárda élén megjelenik Stackelberg, az orosz czárné kiküldöttje, hogy azt a két embert, a ki testé­vel akarja fedni országának érintetlenségét és függetlenségét, onnan, erőszakkal kidobassa./TJgy van! a baloldalon.) És a király, Szaniszló Ágost, a jó király magasan ül a trónon, mint hogyha köd borítaná szemeit. (TJgy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Érzem, hogy mi is egy olyan döntő pillanathoz érkeztünk; (TJgy van! TJgy van! a baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) érzem, hogy a hazának sorsa oly búskomorra fordult, hogy ebből feltámadás épen ugy nem lesz, mint a hogy Lengyelországnak nem lett feltámadása. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon. Taps a bal­középen. Ellenmondás a jobboldalon.) Tudom és bízom, hogy bár ott vannak azok, a kik három olyan rendszernek, a melyek homlokegyenest ellenkezők voltak, épen oly oda­adással tapsoltak ; tudom és bizom, hogy ebben az országgyűlésben is fognak akadni jeles ön­zetlen férfiak, a kik készek lesznek az országot saját testükkel fedni és megvédeni. (TJgy van ! TJgy van! és taps a balközépen. Zaj a jobbol­dalon.) De, t. ház, szomorú fordulat egy alkotmá­nyos életben az, hogyha a honatyáknak e felett kell már töprenkedniük. Nem kellett volna töp­renkedni e felett, hogyha ott maradt volna azon a helyen gr. Apponyi Albert. Gr. Apponyi Al­bertnek az elnöki székből való letűnése az al­kotmányosságnak alkonyát jelenti; sötétbe_ fog borulni Magyarország alkotmányossága (Elénk ellenmondás a jobboldalon.) és az erőszak fel fog éiedni és sorvasztani, elnyomni azt, mi még ellenállási képességgel és akarattal bír ez or­szágban. De résen leszünk. Az eró'szakkal szem­ben meglesz itt is a reakczió. (Elénk helyeslés és taps a balközépen.) Endrey Gyula jegyző: Ugron G-ábor! Ugron Gábor: T. ház! Ha az ember az alkotmányos életet mozgató erők összetételét vizsgálja, meg kell hogy döbbentse az a tény, hogy az országgyűlésnek sok a joga és mily cse­kély a hatalma. Jogoknak nagy Összességét, nagy terjedelmét birja, s ha ugy akarja az ország­gyűlés, mindegyikét érvényesítheti, arra befolyást november i-én, szerdán. 237 gyakorolhat, de hatalma alig van. Hatalma, hogy határozatainak érvényt szerezzen; hatalma, hogy saját függetlenségét megvédelmezze; hatalma, hogy belső rendjét feotartsa. ez a hatalma egyes­egyedül van meg s ez a képviselőház elnökének kezébe van letéve. A végrehajtó és törvényhozó hatalomnak egymással szemben való viszonyában az egyensúlynak legalább szemérmetességből való megtartása szükséges és az akkor nyilatkozik meg, midőn a ház egyetlen jogát, hatalmának egyetlen oszlopát, egyedüli viselőjét: házelnökét választja meg. Minden törvényhozásnak tartania kell a | saját függetlenségére, mert az a törvényhozás, a mely nem független a maga munkásságában és a mely nem szabad, az nem lehet egy nemzet törvényes megnyilatkozása; az a ház, a mely j nem a saját akaratát és nem a nemzet akara­tát foglalja törvénybe és határozatokba, az többé | nem a nemzet képviselete, nem az országnak j gyűlése, hanem annak a hatalomnak eszköze, a | mely őt ide küldi, itt tartja, itt kormányozhatja, ] vezeti, fegyelmezi, jutalmazza és bünteti. (Elénk helyeslés a baloldalon) A mennyiben pedig a törvényhozás magát annak a hatalomnak eny­nyire alárendeli és odaadja, az mint eszköz megvetendő — és megvetendő azért, mert a tör­vényhozásnak mindenekfelett való első köteles­sége, hogy a saját függetlenségét és szabadságát őrizze meg. Függetlenségét pedig akként őrzi meg, hogy ha mindazokat a tényezőket és azt a ( csekély hatalmat, mely a háznak és a ház elnö­kének kezébe van letéve, a leggondosabb őrkö­déssel megválasztott férfiura bizza. (TJgy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) Az a tény és cselekedet, hogy ennek a képviselőháznak elnöke, gróf Apponyi Albert váratlanul, de már nem híradás nélkül, lemon­dott, minden alkotmányosan érző embert meg kellett volna hogy döbbentsen. (Igaz! Egy van ! a báloldalon.) Mindnyájan azt a kér­dést vetettük fel: hát idejutottunk ? Hiszen a törvényhozásnak függetlenségét és szabadságát abból az elnöki székből kell meg­védelmezni; (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) meg kell védelmezni a koronával szemben, meg kell védelmezni a kormánynyal szemben és meg kell védelmezni a pártokkal szemben, (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) Meg lehet-e engedni azt, hogy a képviselő­ház elnöki székét akár betöltsék, akár pedig azt kiürítsék, akár fejedelmi parancsszóra, akár kormányakaratból, akár párthatározatból? (Ugy van! a baloldalon.) Az a férfiú, a ki az elnöki székben ül, lehet egy pártnak tagja, vallhatja annak elveit, viseltethetik iránta rokonszenvvel, de ott és akkor, a midőn az elnöki széken ül, ott ő a törvényhozás közlelkiismeretének a szó­szólója. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Neki pártatlansággal, egyenlő igazságossággal, a házszabályoknak, a törvényhozás jogainak és szabadságának vedelniezésére való állandó tekin-

Next

/
Thumbnails
Contents