Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-325

222 325. országos ülés 1903 október 3-án, szombaton. tázzuk az eszméket. Én mindig jó néven veszem, ha nekem valaki közbeszól, feltéve, hogy nem gorombáskodik. (Derültség.) A közös hadügyminisztert ilyen jog nem illeti meg. És mit csinált a hadügyminiszter? Kibocsátott egy rendeletet, s mig a magyar törvényhozás törvényben állapította meg, hogy a szolgálati idő hp,rom esztendő, elrendelte, hogy az idei szabadságolandó katonák nem három esztendeig, hanem három esztendő és három hónapig tartoznak szolgálni. Wlolecz Dani: Az 1889 : VI. t.-cz. alapján! Polónyi Géza: Ez nem adott jogot a had­ügyminiszternek arra, hogy három esztendő és három hónap legyen a szolgálati kötelezettség. De ha volna valami törvénymagyarázatra szükség, hát szabad a közös hadügyminiszternek tisztán az országgyűlésnek fentartott jog- és hatáskörében intézkedni ? Szabad neki Magyarország költség­vetését minden törvényhozási felhatalmazás nél­kül megterhelni ezzel a három hónapos szolgá­lati többlettel? Hát alkotmány ez? Ez volt 1867-ben a szándék? Törvény ez. jog, igazság ez? (Zaj és mozgás jobbfelöl.) Ott tartok még mindig, hogy Nagy Ferencz t. képviselőtársam álláspontjával foglalkozom. Azt mondja, hogy az ujonczjutalék megajánlá­sára lehet országgyűlést tartam, a törvénytele­nül visszatartott hadkötelesek hazabocsátására nem lehet. T. képviselő ur, hát az ujonczjuta­lék megajánlásához nem kell kormány ? Ki vállalja azért a törvényért, melyet ide bocsá­tanak, a politikai felelőséget, és ki nyújtja azt be ? Nem a korona részéről autorizált felelős kormány adja azt be? Nagy Ferencz: Hát mi nem kezdeményez­hetünk törvényt? Polónyi Géza: Oh igen, t. képviselőtársam, de azt végre is kell hajtani. Nagy Ferencz: Majd megjön az! (Zaj.) Polónyi Géza: De mikor ? Ha egy esztendeig nem tetszik ő Felségének minisztériumot kine­vezni, akkor az ujonczjutalékkal mit fog csinálni? Most már rátérhetek a másik kérdésre. Nem akarok a szentesítésről beszélni, melynek alkotmányos formáit ismerni kellene, legalább ebben a teremben. Most azt mondjuk, t. kép­viselőház, hogy hiszen ennek alkotmányos módja van. Hogy ha a magyar országgyűlés egyetért abban, hogy törvénytelen, sérelmes, alkotmány­ellenes a katonák ott tartása, ha csak ebben értünk is egyet: akkor dekretäljuk azt, hogy Ma­gyarország oly nyomorult ország, mely az általa helyesnek tartott dolgot végre sem tudja haj­tani és nem tud olykép cselekedni, hogy saját gyermekeit hazaküldje? Hát Deák Ferencz száz­éves születésnapjára ilyen emléket akar állít­tatni a képviselő ur? Hát Deák Ferencz ilyen alkotmányt csinált nekünk, melynek az ország­gyűlés akarata senki és semmi, és a hadügy­miniszter abszolutizmusa előtt térdet és fejet kell hajtani és meg kell csókolni a hadügy­miniszter korbácsát, mely a nemzet gyermekeit éri ? Ez volt Deák Ferencz alkotmánya ? Nem! Jobban becsüljük annak a nagyágyú, tiszteletre­méltó hazafinak emlékét, annak az alkotmánya nem ez; hanem ez tanit ki bennünket arra, hogy a hadügyminiszternek a költséget a mi pénzügyminiszterünk küldi, az pedig csak a mi meghatalmazásunk alapján küldheti; és mikor mi látunk ily törvénytelenséget, ne mondjuk azt, hogy törvénytelenséget, de látjuk azt, hogy az egész országgyűlés egyhangúlag osztja azt, hogy itt hiba történt, igazságtalanság történt, (Egy hang a jobboldalon: Méltánytalanság!) megelégszem akármily enyhe kifejezéssel, a macska ugyanaz, csak a nyakravatója más, de mikor arról van szó, hogy azt mondjuk: »neked nincs megszavazott költségvetésed, nincs meg­hatalmazásod, hogy a pénzt ily méltánytalan czélra kiszolgáltasd«: hát ez is a közös had­ügyminisztertől függ? Ez is a delegácziótól függ?. Ugyebár ez tisztán a mi jogkörünk? És akkor a szabadelvű párt nevében és megbízásából előlállanak azzal, hogy megfenye­getnek bennünket házszabályrevizióval, mikor ily törvényes, alkotmányos védelmi eszközökhöz nyulunk! Akkor megtörténik, hogy a bujkáló minisztert nem merik ideállítani és nem mer­nek nekünk módot nyújtani arra, hogy alkot­mányos utón feleletre vonjuk azt az embert, ki, törvényes felhatalmazás nélkül, szerintük is mél­tánytalan, helytelen, jogtalan czélokra kiszolgál­tatta a nemzet pénzét. (Igaz! TJgy van ! a szélső­baloldalon.) így áll ez a kérdés — bevezetésében. (Félkiáltások a jobboldalon: Két óra!) Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy bárkit is kényszerítsek, hogy meghallgassa a beszédemet, de arra erkölcsileg kénytelen vagyok, hogy azt, a mit pártom megbízásából magamra vállaltam, teljesítsem. Rövidebbre fogom mindezeket az indokokat, (Helyeslés a jobaoldalon.) de jó lesz belőle okulni. Pichler Győző: Tegnap is nyolcz embert ítéltek el Komáromban! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Polónyi Géza: A függetlenségi és 48-as párt kötelességszerüleg ragadja meg az alkalmat arra, hogy alkotmányos módon nyilatkozzék, mert nekünk a magyar törvényhozó számára biztosí­tott panaszkodási jogon kívül, fájdalom, több jog rendelkezésünkre nem áll; nekünk, a füg­getlenségi pártnak. Nekünk oly fejedelmünk van, kit mi alattvalókhoz illő hódolatteljes tisztelet­tel üdvözlünk; versengünk a lojalitás kifejezé­seiben és annak gyakorlásában; és mikor a nem­zetet érintő nagy válság előtt állunk, akkor az a fejedelem meghallgat mindenkit, meghallgatja még a tiszteletreméltó néppártot is, nincs ellene kifogásom . . . (Egy hang a középen: 67-es ala­pon áll!) Most nem arról van szó, hogy ki a 67-es, t. képviselőtársam, mert az iránt ő Felsége és más sem lehet kétségben, hogy az egész le-

Next

/
Thumbnails
Contents