Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-325

222 325. országos ülés 1903 október 3-án, szombaton. tázzuk az eszméket. Én mindig jó néven veszem, ha nekem valaki közbeszól, feltéve, hogy nem gorombáskodik. (Derültség.) A közös hadügyminisztert ilyen jog nem illeti meg. És mit csinált a hadügyminiszter? Kibocsátott egy rendeletet, s mig a magyar törvényhozás törvényben állapította meg, hogy a szolgálati idő hp,rom esztendő, elrendelte, hogy az idei szabadságolandó katonák nem három esztendeig, hanem három esztendő és három hónapig tartoznak szolgálni. Wlolecz Dani: Az 1889 : VI. t.-cz. alapján! Polónyi Géza: Ez nem adott jogot a hadügyminiszternek arra, hogy három esztendő és három hónap legyen a szolgálati kötelezettség. De ha volna valami törvénymagyarázatra szükség, hát szabad a közös hadügyminiszternek tisztán az országgyűlésnek fentartott jog- és hatáskörében intézkedni ? Szabad neki Magyarország költségvetését minden törvényhozási felhatalmazás nélkül megterhelni ezzel a három hónapos szolgálati többlettel? Hát alkotmány ez? Ez volt 1867-ben a szándék? Törvény ez. jog, igazság ez? (Zaj és mozgás jobbfelöl.) Ott tartok még mindig, hogy Nagy Ferencz t. képviselőtársam álláspontjával foglalkozom. Azt mondja, hogy az ujonczjutalék megajánlására lehet országgyűlést tartam, a törvénytelenül visszatartott hadkötelesek hazabocsátására nem lehet. T. képviselő ur, hát az ujonczjutalék megajánlásához nem kell kormány ? Ki vállalja azért a törvényért, melyet ide bocsátanak, a politikai felelőséget, és ki nyújtja azt be ? Nem a korona részéről autorizált felelős kormány adja azt be? Nagy Ferencz: Hát mi nem kezdeményezhetünk törvényt? Polónyi Géza: Oh igen, t. képviselőtársam, de azt végre is kell hajtani. Nagy Ferencz: Majd megjön az! (Zaj.) Polónyi Géza: De mikor ? Ha egy esztendeig nem tetszik ő Felségének minisztériumot kinevezni, akkor az ujonczjutalékkal mit fog csinálni? Most már rátérhetek a másik kérdésre. Nem akarok a szentesítésről beszélni, melynek alkotmányos formáit ismerni kellene, legalább ebben a teremben. Most azt mondjuk, t. képviselőház, hogy hiszen ennek alkotmányos módja van. Hogy ha a magyar országgyűlés egyetért abban, hogy törvénytelen, sérelmes, alkotmányellenes a katonák ott tartása, ha csak ebben értünk is egyet: akkor dekretäljuk azt, hogy Magyarország oly nyomorult ország, mely az általa helyesnek tartott dolgot végre sem tudja hajtani és nem tud olykép cselekedni, hogy saját gyermekeit hazaküldje? Hát Deák Ferencz százéves születésnapjára ilyen emléket akar állíttatni a képviselő ur? Hát Deák Ferencz ilyen alkotmányt csinált nekünk, melynek az országgyűlés akarata senki és semmi, és a hadügyminiszter abszolutizmusa előtt térdet és fejet kell hajtani és meg kell csókolni a hadügyminiszter korbácsát, mely a nemzet gyermekeit éri ? Ez volt Deák Ferencz alkotmánya ? Nem! Jobban becsüljük annak a nagyágyú, tiszteletreméltó hazafinak emlékét, annak az alkotmánya nem ez; hanem ez tanit ki bennünket arra, hogy a hadügyminiszternek a költséget a mi pénzügyminiszterünk küldi, az pedig csak a mi meghatalmazásunk alapján küldheti; és mikor mi látunk ily törvénytelenséget, ne mondjuk azt, hogy törvénytelenséget, de látjuk azt, hogy az egész országgyűlés egyhangúlag osztja azt, hogy itt hiba történt, igazságtalanság történt, (Egy hang a jobboldalon: Méltánytalanság!) megelégszem akármily enyhe kifejezéssel, a macska ugyanaz, csak a nyakravatója más, de mikor arról van szó, hogy azt mondjuk: »neked nincs megszavazott költségvetésed, nincs meghatalmazásod, hogy a pénzt ily méltánytalan czélra kiszolgáltasd«: hát ez is a közös hadügyminisztertől függ? Ez is a delegácziótól függ?. Ugyebár ez tisztán a mi jogkörünk? És akkor a szabadelvű párt nevében és megbízásából előlállanak azzal, hogy megfenyegetnek bennünket házszabályrevizióval, mikor ily törvényes, alkotmányos védelmi eszközökhöz nyulunk! Akkor megtörténik, hogy a bujkáló minisztert nem merik ideállítani és nem mernek nekünk módot nyújtani arra, hogy alkotmányos utón feleletre vonjuk azt az embert, ki, törvényes felhatalmazás nélkül, szerintük is méltánytalan, helytelen, jogtalan czélokra kiszolgáltatta a nemzet pénzét. (Igaz! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) így áll ez a kérdés — bevezetésében. (Félkiáltások a jobboldalon: Két óra!) Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy bárkit is kényszerítsek, hogy meghallgassa a beszédemet, de arra erkölcsileg kénytelen vagyok, hogy azt, a mit pártom megbízásából magamra vállaltam, teljesítsem. Rövidebbre fogom mindezeket az indokokat, (Helyeslés a jobaoldalon.) de jó lesz belőle okulni. Pichler Győző: Tegnap is nyolcz embert ítéltek el Komáromban! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Polónyi Géza: A függetlenségi és 48-as párt kötelességszerüleg ragadja meg az alkalmat arra, hogy alkotmányos módon nyilatkozzék, mert nekünk a magyar törvényhozó számára biztosított panaszkodási jogon kívül, fájdalom, több jog rendelkezésünkre nem áll; nekünk, a függetlenségi pártnak. Nekünk oly fejedelmünk van, kit mi alattvalókhoz illő hódolatteljes tisztelettel üdvözlünk; versengünk a lojalitás kifejezéseiben és annak gyakorlásában; és mikor a nemzetet érintő nagy válság előtt állunk, akkor az a fejedelem meghallgat mindenkit, meghallgatja még a tiszteletreméltó néppártot is, nincs ellene kifogásom . . . (Egy hang a középen: 67-es alapon áll!) Most nem arról van szó, hogy ki a 67-es, t. képviselőtársam, mert az iránt ő Felsége és más sem lehet kétségben, hogy az egész le-