Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-325

325. országos ülés 1903 október 3-án, szombaton. 221 Nagy Ferencz: Ott van az 1867 : XII. törvényczikk 50. és 51, §-a ! Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, az osztrák delegácziónak igenis van törvényhozási jogköre. Az osztrák delegáczió határozatai császári szentesítés után promulgál tatnak mint törvények. Ezek nem kerülnek a Reichsrath elé. Ezt egy magyar tanárnak, a ki az egyetemen oktat, tudnia kell. (Igaz! Ugy van! a szélscjbaloldalon.) Nálunk Magyarországon a delegáczió határozatai mint bizottság határozatai és nem mint parlament, mint törvényhozótestület határozatai kerülnek a magyar törvényhozás elé szankczionálás végett. Nem törvényhozótestület az, t. képviselőtársam, (Zaj.) és igy nekem azt kell kérdeznem, hogy nem tiz hónapig, de talán 37 év óta aludt-e az, a ki ma felébred és Magyarország parlamentjében ily hamis teóriákkal áll elő? Pap Zoltán: Ez a baja Magyarországnak! Nagy Ferencz: A törvény mondja, az 1867. évi XII. törvényczikk. Polónyi Géza: Végzetes időkben követtetnek el ily nyelvbotlások. Mert rá fogok mutatni, ez a mai felszólalásomnak iga i lényege és oka, hogy meggyőződésem szerint az egész harcz, az egész félreértés nemzet és korona, másrészt Ausztria népei és Magyarország között lényegében azon alapszik, hogy meghamisítva tették közzé Ausztriában az alkotmányt, a mely velünk szemben másképen alkottatott meg. Vészi József: Már a czimben meg van a hamisítás. Polónyi Géza: Majd reá mutatok. T. képviselőtársamnak az az elmélete, hogy a hadügyminiszter itt feleletre nem vonható, nem áll meg. Nagy Ferencz: Itt az 1867 : XII. törvényczikk 50. és 51. §-a. (Zaj a szélsőbaloldalon. Egy hang: Tegyen belőle vizsgát!) Polónyi Géza: Tudniillik az, a mely tartalmazza a közös miniszterek felelősségre vonásának módját, vád alá helyezését, megígéri, hogy erről a feleló'sségrevonásról külön törvény fog hozatni, a mely azonban nem alkottatott meg mai napig sem. De nem erről van szó, hanem arról, hogy a t. képviselő ur felállított egy elméletet, a mely szerint a közös hadügyminiszter egyáltalában más utón feleletre nem vonható, mint a delegáczióban ,.. Nagy Ferencz: A magyar kormány utján. Polónyi Géza: ... és a magyar országgyűlés a közös hadügyminisztert másként, mint, hogy ugy fejezzem ki magamat, per mopsz, (Derültség a szélsőbaloldalon.) a magyar kormány utján nem vonhatja felelőségre. Nagy Ferencz: Hogyan csinálja ? Polónyi Géza: Megmondom. Itt a konkrét eset. Miről van szó? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldilon.) Mondja meg, t. képviselőtársam, a három éven tűi bentartott katonákra vonatkozólag miről van szó, szolgálati időről, vagy szolgálati kötelezettségről? Mondjuk, szolgálati időről. Kinek a hatáskörébe tartozik a szolgálati idő megállapítása? Olvasta, t. képviselőtársam, ezt a törvényt? (Felkiáltások a a szélsőbaloldalon: A 12. §.!) A 12. §. is szól a magyar hadseregről, Nemcsak a 11. §-ban, de a 12. §-ban is van magyar hadsereg, hogy ugyanis annak időnkénti kiegészítését s az ujonezok megajánlásának feltételeit és a szolgálati időnek meghatározását, úgyszintén a katonák elhelyezését, élelmezését az ország magának tartja fenn. Megjegyzem, és itt mindjárt meglátni a hamisítást, hogy 1867 óta megcsinálták a beszállásolási törvényt, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és megrontották a magyar alkotmányt, holott még az osztrák alkotmányban is »Dislocirung« kifejezést használtak az 1867 deczember 21-iki alkotmány promulgálásában. Később került bele a hamisítás a többség indolencziája és az Andrássy-féle theoriák értelmében ; igy lett belőle a beszállásolási jog. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van az élelmezési kérdés is. Mind kizárólag a magyar törvényhozásnak fentartott jogok voltak ezek, és mind elkonfiskáltattak, a delegáczióba vitettek, a közös hadügyminiszter hatáskörébe, megcsalták a nemzetet azzal, hogy igy jártak el. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hock János: Ez a Tisza-korszak bűne! Polónyi Géza: Menjünk tovább. A szolgálat kérdése ugy-e hogy a magyar országgyűlésnek fentartott kizárólagos joga; nem közös ügy, még csak nem is felségjog, hanem kizárólag a magyar országgyűlésnek fentartott jog. Most, t. uraim, Nagy Ferencz, a magyar egyetem tanára, hirdet nekünk egy alkotmányt, hogy ilyen kérdésben a közös hadügyminiszter rendelkezik és a magyar parlamentnek még módja, joga sem lenne megakadályozni a törvénytelenséget. Nagy Ferencz: Ne tessék kiforgatni a szavaimat, tiltakozom ellene. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Igy mondta! Ezt mondta!) Thaly Kálmán: Megérdemelné, hogy bedobálják az ablakait a jogászok! (Derültség.) Polónyi Géza: Nekem az a feladatom, hogy igyekezzem a mai ülésen tőlem telhető világossággal megállapítani, hogy tulajdonkép miért folyik ez az elkeseredett harcz, miből származik és hogyan kell a kibontakozás útjait megtalálni? Hát, t. ház, a közös hadügyminiszternek nincs olyan joga, a mely a szolgálati időnek bármi tekintetben való megváltoztatását vonhatná maga után. Nagy Ferencz: Senki sem állította. En sem állítottam, más sem állította. Polónyi Géza : Mindjárt ott leszek a konkluzumnál. Látja, t. képviselőtársam, én nem veszem rossz néven, ha egy kissé ideges. Az előbb panaszkodott, hogy nem hallgatják meg; tessék csak közbeszólni, jó néven veszszük, mert tisz-