Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-325
220 325. országos ülés 1903 október 3-án, szombaton. náink, 43.000 ember, tehát nem is kis szám, hazamehessen, akkor miért nem méltóztatnak ezt az áldozatot meghozni? Pap Zoltán : Azért, mert magyarok vagyunk és azok akarunk maradni. 'Nagy zaj. Elnök csengd.) Nagy Ferencz: Hiszen van önöknek módjuk mindenféle más kérdéseknél és más eszközökkel ezt a küzdelmet tovább folytatni; de most tegyék lehetővé, hogy azok a szegény katonák hazatérhessenek, hiszen bent vagyunk az exlexben és mindenféle mód van arra, hogy azokért az eszmei javakért a küzdelmet ernyedetlenül tovább folytassák. Ne követeljük, hogy a mi szegény fiaink küzdelmeink áldozatai maradjanak, a mikor mi rögtön segíthetünk rajtuk, mert, engedelmet kérek, én jogosultnak és méltányosnak nem ismerhetem el azt, hogy azt mondjuk nekik, hogy tűrjetek csak tovább, mert hiszen mi a ti jogaitokért küzdünk. (Zaj. Elnök csenget. Hosszantartó nagy zaj és nagy nyugtalanság a hal- és a szélsöhaloídalon.) Elnök (többször csenget): Csendet kérek> képviselő urak. Nagy Ferencz: Hogyha tehát méltóztatnak ehhez hozzájárulni, illetőleg ezen eszmémet elfogadni, lehet, hogy azért érdemleges ülést tarthatunk, és azt hiszem, hogy mindannyian szívesen meg is tennők: más okból azonban az ülést szükségesnek nem tartom; ennélfogva ajánlom előbbi indítványom elfogadását. Endrey Gyula jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! (Zaj. Elnök csenget.) Bármennyire hálásnak mutatkozott is a terrénum arra, hogy az előttem szólott t. képviselőtársamnak alkotmányjogi elméletét itt hajszálra hasogassam, attól tartózkodni fogok, miután komolyabb és messzehatóbb feladatot tűzött elém a párt. a melynek megbízásából szólani bátorkodom. Hanem néhány reflexiót mégis kell, hogy tegyek t. képviselőtársam beszédére. (Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) Ez pedig első sorban abból áll, hogy akár szirén hangoknak, akár krokodil könnyeknek tekintsem a t. képviselőtársam felszólalását . . . Nagy Ferencz: Ott vannak a krokodil könnyek! Polónyi Géza: . . . azt kell tőle kérdeznem, aludt-e 10 hónapig vagy ébren volt? (Tetszés a szélsohaloldalon.) Nagy Ferencz: Bár aludtam volna! (Tetszés jobbfelöl.) Polónyi Géza: Mert ha ébren volt, lehetetlen volt nem tudnia, hogy Magyarországon 10 hónap óta mi történik. Hiszen Magyarországon 10 hónap óta egyébről sem beszélünk, mint az ujonczkérdésről. Mi hajlandók vagyunk, nem azok után a fényes, megható és meggyőző indokok után, a miket a t. képviselő ur elmondott, de hajlandók vagyunk a nemzet és a korona közötti békének létesítése czéljából akár mindjárt most tárgyalni az ujonczjutalék kérdését. De a t. képviselőtársam elfelejtette jól megindokolni, illetőleg előterjeszteni indítványát. Az nem elég, t. képviselő ur, hogy Magyarországon csak a kontingens állapíttassák meg. Magyarországnak külön joga az évenkénti ujonezmegajánlás. Azonkívül ujonezokhoz és ujonezmegajánláshoz költség is kell. Mi hajlandók vagyunk , messzebb menni, mint a t. képviselő ur. Hajlandók vagyunk a költséget, az ujonczjutalékot és az ujonczmegajánlási törvényt holnap napirendre tűzni, mihelyt egy kormány áll itt, a mely azt mondja, hogy a nemzeti nyelv törvényszerű érvényesítése itt van, s a magyar ezredekben magyar lesz a vezénylet és a szolgálat nyelve, magyar lesz az oktatás és igazságszolgáltatás nyelve. (TJgy van! a szélsohaloldalon.) Gabányi Miklós: Másként soha! (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Hát, t. képviselő ur, önnek joggal megesik a szive a 43.000 szegény magyar honfiún. Nem jobban fog-e a szive örülni, ha ezen 43.000 fiu családjának a nyújtott segélyen felül a agyar nyelvet is diadalra juttatja? Nem jobban fog-e örvendeni a szive ? Miért akadályoz meg bennünket abban, hogy ezen 43.000 ember sorsán enyhítsünk az által, hogy hazabocsáttassuk azzal, hogy jövőre pedig, ha be fogtok jönni, a magyar zászló, a magyar hazaszeretet palládiuma alatt magyar nyelven fogjátok teljesíteni kötelességeiteket. Tessék erre nézve nyilatkozni, és azokat a modern Lustkandlféle teóriákat pedig más időkre, vagy másokra hagyni. Mert mit állit fel a t. képviselő ur teória gyanánt ? Először is azt mondja a t. képviselő ur. hogy a közös hadügyminiszter csak a delegácziónak tartozik felelőséggel, és hogy ha delegáczió és felelős kormány nincs, az az ur csinálhat Magyarországon, a mit tetszik, azt felelőségre vonni nem lehet. (Mozgás a szélsohaloldalon.) Fel fogom olvasni az osztrák törvényt. Az 1867-ben deczember 21-én Ausztriában promulgált osztrák alkotmány és a magyar alkotmány között egy kardinális különbség épen az, hogy Bécsben és Ausztriában promulgáltak egy törvényt, a mely meghamisítása az 1867: XII. t.-cz.-nek, és azt mondták a delegáczióról, hogy: »Das Gesetzgebungsrecht des Reichstages wird auf die Delegationen übertragen.« Szüllő Géza: Itt van a hiba! Polónyi Géza: Nagyon együtt leszünk, t. képviselőtársam, örülök rajta! Itt van tényleg minden hibának forrása. Rá fogok mutatni beszédem fonalán, hogy meghamisítva tették közzé 1867-ben azt az alkotmányt, a melyet Magyarországban publikáltak; mert mást publikáltak Ausztriában. Majd rátérek erre is. Az a teória, a melyet most a t. képviselő ur kifejtett, a Lustkandl álláspontja. Mert ez az álláspont csak akkor lehetséges, ha a delegácziónak törvényhozási jogkör tulajdoníttatik.
